Mostanában mindig leveszem, ha közelre akarok látni, most is ez történt a vasaláshoz nem kell a távollátó szemüveg.
De hogy hogyan került a földre, nem tudom.
Nagyon elszomorodtam. Micsoda nap ez a mai ! És még csak reggel van...
2019. december 4.
Vaktyúk....
Léptem egyet, és hatalmas reccsenést hallottam...a talpam alatt a méregdrága szemüvegem nézett vissza rám szomorúan.
Mostanában mindig leveszem, ha közelre akarok látni, most is ez történt a vasaláshoz nem kell a távollátó szemüveg.
De hogy hogyan került a földre, nem tudom.
Nagyon elszomorodtam. Micsoda nap ez a mai ! És még csak reggel van...
Mostanában mindig leveszem, ha közelre akarok látni, most is ez történt a vasaláshoz nem kell a távollátó szemüveg.
De hogy hogyan került a földre, nem tudom.
Nagyon elszomorodtam. Micsoda nap ez a mai ! És még csak reggel van...
2019. december 2.
Kazamatos gyümölcslé.
Csak fülelek. Mi lehet az a piros kazamatos gyümölcslé a reklámban?
Eltelik kis idő, mire rájövök , miről is van szó.
A reklámszövegben a hölgy rendszeresen így ejti ki. Vajon szándékos lehet, hogy jobban odafigyeljen az ember ?
Hát én odafigyeltem, és mit mondjak ? Bosszantó...
A reklámszövegben a hölgy rendszeresen így ejti ki. Vajon szándékos lehet, hogy jobban odafigyeljen az ember ?
Hát én odafigyeltem, és mit mondjak ? Bosszantó...
2019. november 29.
Szédület...
Igen, újra elkapott egy régebbi betegségem, a nevét már nem tudom, pedig van egy előkelő francia neve is, valami Méniére- féle fülbetegség, vagy mi, mindegy is, ez rettenetes.
A forgó jellegű szédülés, amely a legkisebb mozgásra is erősödik , a bizonytalanság, a dülöngélés, hányinger meg minden.
Szóval nem jó.
Ha fekszem is csak akkor, ha behunyom a szemem.
Így meg rettenetesen unalmas, se TV, se könyv... így aztán van időm megtervezni a dolgokat, mi lesz majd, ha elmúlik.
Mert voltam már így, és bizony tudom, hogy minimum három nap, mire elmúlik. Az én örökmozgó természetem nagyon rosszul tűri ezt.
Egyedül a zene, ami jól esik szegény füleimnek.
No meg a férjem benyögése.
- Mondtam már, hogy egy szédült tyúk vagy ! (Próbál nevetni, de be van ijedve, látom.)
Most valamiért nem nevetek...
2019. november 18.
Kedves Mr Monk !
Ma megdőlt abbéli hitem, hogy a pókokon, a békákon, a bacilusokon kívül már nem igen tudnék mondani olyant amitől félek...
Ma ugyanis spájzot takarítva két darab büdös bogár, és négy darab harlekin katica keserítette meg az életem.
Szó szerint, mivel egyedül voltam otthon, és még segítséget sem tudtam hívni.
Ezért aztán félbe hagyva a takarítást, becsuktam a spájzajtót, és vártam haza a ház urát, hogy megmentsen tőlük.
Csak ücsörögtem, míg vártam.
Főzni sem főztem, mert a hozzávalók nagy része a spájzban leledzett az ellenséggel egy légtérben...
Sokáig tartott a pincében a borfejtés, az idő meg csak ment, így esett, hogy esteledett már, mire megérkezett a segítség.
Csak nevetett kétségbeesésemen, főleg, amikor meglátta az arcomat, ahogy közölte velem:
- Mind döglött volt ! Mit kell félni egy döglött bogártól?
Tényleg.Csak meg ne kérdezze, mit főztem...
Ma ugyanis spájzot takarítva két darab büdös bogár, és négy darab harlekin katica keserítette meg az életem.
Ezért aztán félbe hagyva a takarítást, becsuktam a spájzajtót, és vártam haza a ház urát, hogy megmentsen tőlük.
Csak ücsörögtem, míg vártam.
Főzni sem főztem, mert a hozzávalók nagy része a spájzban leledzett az ellenséggel egy légtérben...
Sokáig tartott a pincében a borfejtés, az idő meg csak ment, így esett, hogy esteledett már, mire megérkezett a segítség.
Csak nevetett kétségbeesésemen, főleg, amikor meglátta az arcomat, ahogy közölte velem:
- Mind döglött volt ! Mit kell félni egy döglött bogártól?
Tényleg.Csak meg ne kérdezze, mit főztem...
2019. november 10.
A fehér csizma.
Most nem tudom, a csúnya, őszi esős idő teszi, de a pocsék a hangulatom ma.
Aztán ráadásul rákattintok egy weboldalra, ahol szép ruhák és lábbelik sorakoznak rendre, és ott virít a fehér csizma is.
A csizma, amire a kishúgom vágyott még idén januárban. A csizma, amit sehol nem kaptunk, hiába kerestük.
A csizma, amiről azt hittük... mit is hittünk?
Hogy majd meggyógyul, és hordhatja boldogan, hiszen még csak január volt akkor...mert a kis öröm is öröm.
Most csak ülök itt, szemben a fehér csizma fotójával, a szívem majd megszakad , folynak a könnyeim.
Bárhogy tetszett is, nem tudok már jó szemmel nézni a csizmára.
Az pedig visszanéz rám, mintha semmi , de semmi nem történt volna...
A csizma, amire a kishúgom vágyott még idén januárban. A csizma, amit sehol nem kaptunk, hiába kerestük.
A csizma, amiről azt hittük... mit is hittünk?
Hogy majd meggyógyul, és hordhatja boldogan, hiszen még csak január volt akkor...mert a kis öröm is öröm.
Most csak ülök itt, szemben a fehér csizma fotójával, a szívem majd megszakad , folynak a könnyeim.
Bárhogy tetszett is, nem tudok már jó szemmel nézni a csizmára.
Az pedig visszanéz rám, mintha semmi , de semmi nem történt volna...
2019. november 5.
"Elmonkosodásom" története...
Zötyögünk a buszon...egykedvű arcok, unalmas bámészkodás.
Ekkor felszáll az anyuka a kb négy éves kislánnyal.Kapaszkodva lépegetnek hátra, amikor a kislány hatalmasat tüsszent, persze még a zsepit sem volt ideje elővenni, így aztán a markában landolt a tüsszentés mellékterméke.
No nem sokáig, mert tovább kapaszkodva araszolnak hátrafelé, a kislány a tüsszentős kezével minden egyes ülőke kapaszkodóját ügyesen megfog. Elhaladnak mellettem, és én megérkeztem...fel kell állnom.
Szinte hallom a kétségbeesett Monk hangját:
- Kendőt, kendőt...- Venném elő én is a kendőt, de a sofőr már indul is, muszáj megkapaszkodnom valamiben.
Megkapaszkodtam. Szemem előtt rút, zöld bacik, és vírusok ugráltak, és teljesen rosszul voltam a gondolattól, hogy meg kellett fognom a kapaszkodót.
Milyen is az ember !
Ahelyett, hogy leszállva egy törlővel megtörölve a kezem boldogan indulok tovább, csak arra tudtam gondolni, hogy most biztosan beteg leszek ! Haragudtam a kislányra, mert tüsszentett, az anyjára, mert nem segített neki, és magamra, hogy mégis megfogtam a kapaszkodót...
Nem lettem beteg, és szégyellem magam ezért, lehet, hogy nem nézek több Monk-filmet, mert a rengeteg fóbiájából biztosan ragadt rám még pár.
Ekkor felszáll az anyuka a kb négy éves kislánnyal.Kapaszkodva lépegetnek hátra, amikor a kislány hatalmasat tüsszent, persze még a zsepit sem volt ideje elővenni, így aztán a markában landolt a tüsszentés mellékterméke.
Szinte hallom a kétségbeesett Monk hangját:
- Kendőt, kendőt...- Venném elő én is a kendőt, de a sofőr már indul is, muszáj megkapaszkodnom valamiben.
Megkapaszkodtam. Szemem előtt rút, zöld bacik, és vírusok ugráltak, és teljesen rosszul voltam a gondolattól, hogy meg kellett fognom a kapaszkodót.
Milyen is az ember !
Ahelyett, hogy leszállva egy törlővel megtörölve a kezem boldogan indulok tovább, csak arra tudtam gondolni, hogy most biztosan beteg leszek ! Haragudtam a kislányra, mert tüsszentett, az anyjára, mert nem segített neki, és magamra, hogy mégis megfogtam a kapaszkodót...
Nem lettem beteg, és szégyellem magam ezért, lehet, hogy nem nézek több Monk-filmet, mert a rengeteg fóbiájából biztosan ragadt rám még pár.
2019. november 3.
Esetem a királyfival...
Szép a reggel, még ha sötét van is kinn. Indulok a kávéfőző felé, amikor megláttam...
A konyha közepén ült nagy nyugalommal, olyan nyugodtan, hogy egy kis zöld falevélnek néztem, és majdnem felvettem onnan.
De a falevél megmozdult ! És pislogott ! És tulajdonképpen aranyos volt, de halálosan megrémültem.
Átszaladt a fejemen a királyfi ügye is, meg az is, hogy annyit kértem a Jóistent, hogy csak még egyszer láthassam őt...Lehet, hogy egy kis zöld levelibéka formájában jelent meg nekem?
Halálsikolyt hallatva ráborítottam egy keverőtálat, ami alól szerencsésen kiszökött , és tova ugrált a konyhaasztal
alá...
Addigra a férjem is lejött. Megmentett, a békának se lett bántódása. Felseperte egy szemétlapátra, és kitessékelte.
Most aztán törhetem a fejemet, elszalasztottam-e a királyfit...
2019. október 7.
A boldogság mulandó...
A könyörtelen halál augusztusban elrabolta tőlünk.
Nem így terveztük mi. De Isten másképp gondolta.
Ilyen törékeny az élet, ilyen múlékonyak a boldog pillanatok.
Becsüljünk meg minden percet, amit kapunk !
2019. augusztus 28.
Memento...
Ezüstfonál
Közelembe osont a lassú végzet,
Szívembe költözött a zord enyészet,
Láttam, ahogy a szeme elsötétül,
Ahogy virágokat ejt ki kezéből.
Vége volt. A világ megremegett tőle,
Ilyen szenvedés nem kínzott előtte.
Gomolyogtak bennem a bősz miértek,
Bennem a fájdalmak hamuvá égtek.
Felkétlett bennem a Teremtő léte,
Néma csend volt felém minden részvéte.
Vádoltam magam, vádoltam az Istent,
Mert egyikünk sem tett meg érte mindent.
Élete, mint egy fénylő csillagocska,
Földi létének ennyi volt kiróva.
Lelke útra kelt, emléke megkövült,
Eltávozásának csak a menny örült.
Bennem angyali lénye táplál kedélyt,
Általa nem érzek már semmi veszélyt.
Sorsának ezüstfonala elszakadt,
Öröklétbe hullt mosolya itt maradt.
London, 2016. március 1., Húgom emlékére
Ilyen szenvedés nem kínzott előtte.
Gomolyogtak bennem a bősz miértek,
Bennem a fájdalmak hamuvá égtek.
Felkétlett bennem a Teremtő léte,
Néma csend volt felém minden részvéte.
Vádoltam magam, vádoltam az Istent,
Mert egyikünk sem tett meg érte mindent.
Élete, mint egy fénylő csillagocska,
Földi létének ennyi volt kiróva.
Lelke útra kelt, emléke megkövült,
Eltávozásának csak a menny örült.
Bennem angyali lénye táplál kedélyt,
Általa nem érzek már semmi veszélyt.
Sorsának ezüstfonala elszakadt,
Öröklétbe hullt mosolya itt maradt.
London, 2016. március 1., Húgom emlékére
2019. augusztus 23.
Húgom emlékére
Ezüstfonál
Közelembe osont a lassú végzet,
Szívembe költözött a zord enyészet,
Láttam, ahogy a szeme elsötétül,
Ahogy virágokat ejt ki kezéből.
Vége volt. A világ megremegett tőle,
Ilyen szenvedés nem kínzott előtte.
Gomolyogtak bennem a bősz miértek,
Bennem a fájdalmak hamuvá égtek.
Felkétlett bennem a Teremtő léte,
Néma csend volt felém minden részvéte.
Vádoltam magam, vádoltam az Istent,
Mert egyikünk sem tett meg érte mindent.
Élete, mint egy fénylő csillagocska,
Földi létének ennyi volt kiróva.
Lelke útra kelt, emléke megkövült,
Eltávozásának csak a menny örült.
Bennem angyali lénye táplál kedélyt,
Általa nem érzek már semmi veszélyt.
Sorsának ezüstfonala elszakadt,
Öröklétbe hullt mosolya itt maradt.
Szívembe költözött a zord enyészet,
Láttam, ahogy a szeme elsötétül,
Ahogy virágokat ejt ki kezéből.
Vége volt. A világ megremegett tőle,
Ilyen szenvedés nem kínzott előtte.
Gomolyogtak bennem a bősz miértek,
Bennem a fájdalmak hamuvá égtek.
Felkétlett bennem a Teremtő léte,
Néma csend volt felém minden részvéte.
Vádoltam magam, vádoltam az Istent,
Mert egyikünk sem tett meg érte mindent.
Élete, mint egy fénylő csillagocska,
Földi létének ennyi volt kiróva.
Lelke útra kelt, emléke megkövült,
Eltávozásának csak a menny örült.
Bennem angyali lénye táplál kedélyt,
Általa nem érzek már semmi veszélyt.
Sorsának ezüstfonala elszakadt,
Öröklétbe hullt mosolya itt maradt.
London, 2016. március 1., Húgom emlékére
2019. augusztus 19.
Megszakad a szívem...
Látjátok, feleim, egyszerre meghaltés itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott, és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy. (...)
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
2019. február 26.
Tata gyönyörű...
Annyi a látnivaló, hogy beosztjuk...
Legutóbb a Kuny Domokos Múzeumot vettük célba.Egy kicsit csalódtam, csalódtunk, hiszen nem sok változás van, vagy 25 éve jártunk itt...
Fotókat nem készítettünk, mert sokalltuk az 500 forintos nyugdíjas belépő mellé az 1500 forintos fotójegyet, így aztán csak kinn, a vár előtt kattintgattam.
A kedves pénztáros azonban láthatta arcunkon a csalódást, mert a jegyek mellé kaptunk egy-egy szép művészeti naptárt.
A Lapidárium újra elbűvölt, és tetszett a dínók szobája is...
2019. február 20.
Nehéz a várakozás.
Igen. Ez olyan borzasztó.
Eljött a nap, amikor is megejtik a Ct-vizsgálatokat, ami a jövőt dönti el. További chemoterápia, műtét, vagy...
Egyik se jó.
A jó az lenne, ha a doktornő hatalmasan elcsodálkozna, és lelkesen közölné, hogy menjünk haza, mert a daganat volt, nincs, eltűnt.
Hazajönnénk nagy boldogan, és újra kezdenénk az életünket, cigi nélkül, stressz nélkül, megfontoltan.
Egy hétig kell várni az eredményre. Addig még bármelyik kiderülhet...
Marad az ima, és a remény.
Eljött a nap, amikor is megejtik a Ct-vizsgálatokat, ami a jövőt dönti el. További chemoterápia, műtét, vagy...
A jó az lenne, ha a doktornő hatalmasan elcsodálkozna, és lelkesen közölné, hogy menjünk haza, mert a daganat volt, nincs, eltűnt.
Hazajönnénk nagy boldogan, és újra kezdenénk az életünket, cigi nélkül, stressz nélkül, megfontoltan.
Egy hétig kell várni az eredményre. Addig még bármelyik kiderülhet...
Marad az ima, és a remény.
2019. február 17.
Pedig péntek van.
Nem, és nem találjuk a kedvenc sütnivaló , hullámos krumplinkat a hűtőládákban, pedig már 20 perce kotorászunk.
Egyszer csak odaugrik egy kedves kis, fiatal eladó, és érdeklődik, mi az, amit nem találunk.
Ő is végig pörgeti az összes hűtőt, de nem talál.
Aztán kedvesen kéri, ne moccanjunk, megnézi a raktárban.
Pár perc múlva diadalmasan hozza az áhított árut, mondván, egy zacskóval talált még...Mosolyog, köszönjük a kedvességét, és boldogok vagyunk...Nem a krumplitól, hanem a figyelmességtől. Pedig péntek van.
Másik péntek, másik bolt, délutáni csúcsforgalom, keressük a lisztet. Hát mi ilyen nehéz emberek vagyunk, hogy mindig akarunk valamit...
A polcon két zacskó árválkodik, elszakadva, körülötte a kiszóródott liszt.
De hoppá, egyszer csak jön az eladó egy nagy kocsi árut tol ki éppen a raktárból.
Udvariasan, bizalommal megkérdezem, hogy tetszik-e kihozni lisztet is?
Mint egy darab véres rongyra úgy néz rám, illetve a fejem fölé, és foghegyről odavág valamit, nem is értettem, majd tovább tolja az üres kocsit.
- Mit mondott ? - kérdezem a húgomat megsemmisülve.
- Hogy most jött a kamion. - Mondja jobb fülű húgom.- Vagy valami ilyesmi.
Miből állt volna normálisan válaszolni egy vevőnek? Talán csak annyit, hogy kis türelmet, mindjárt hozunk...Vártunk volna kicsit.
Pedig péntek van.
2019. február 8.
Itt még a tél az úr...
Dobogókő volt az úti cél, na és a hat kilométer. Csakhogy magunk se hittük, hogy ekkora hó lesz odafenn.
Jégen, hóban csúszkálva megtettük a távot, eleinte zord, napfény nélküli, borús idő volt.
Aztán kisütött a nap, és jó kedvünk lett.
Tudom, hogy ez nem nagy szó, így leírva semmi szinte, de azért csodálatos volt.Csodálatos, mert a kishúgom szerdán kapta meg a negyedik kemoterápiás kezelését, és szinte hihetetlen akaraterővel csinálta végig...
Hazafelé még megnéztük Pilisszentléleket is, ezt az édes kis romantikus falucskát.
A nap fénypontja mégis a kis Félix volt, az unoka, akit visszafelé meglátogattunk.
Azt látni kellett volna. Ahogy a húgom fáradt arca felderült, ragyogott...Mindig mondtam : az unoka gyógyír a bajokra...
És lám, lám...
2019. február 4.
Rohan az idő...
Bizony, szárnyakon jár.Alig múlt el karácsony, újév, máris itt volt Vízkereszt.
A facebookon ment a vita, meddig kell a karácsonyfát meghagyni. Kell. Volt aki a Vízkeresztre, volt aki Gyertyaszentelőre esküdött, de olyan is akadt aki még most sem vált meg tőle.
Mint például én. A fa gyönyörű, nem hullik, sajnálom még kidobni.
Időnként bemegyek a nappaliba, felkapcsolom az égőket, és elmélázok. A régi karácsonyokra gondolok, a régi ünnepekre...
Hát ezért is jó, ha megvan még a karácsonyfa.
Igaz, a templomunkban már elbontottunk mindent, a betlehemi jászol, a díszek visszakerültek a helyükre.
Tegnap Balázs-áldás volt, nemsokára Hamvazó szerda, pörög az időkerék...
De így jó ez. Most már a tavaszt várjuk, és vele legnagyobb ünnepünket, a Húsvétot...
Addig azonban még sokszor fogok üldögélni a magányos karácsonyfa alatt...Nem tudom, melyikünk szomorúbb...
2019. február 1.
A csoda mi vagyunk...
Szerdán megkapta a harmadikat, méghozzá a nagyot.
Féltünk. A rosszulléttől, a hányástól...a gyöngeségtől.
Szerdán még csak annyit láttam, hogy megtelt vízzel. Az arca kigömbölyödött, és az egész alakja furán kövérnek tűnt.
Másnap aztán jó kis húslevessel felszerelkezve újra lementem hozzá. A víz kezdett eltűnni, azon kívűl semmi extra...örültünk.
Ennek örömére jól beebédeltünk, és nyakunkba vettük a várost, mivel azt tanácsolták neki, hogy sokat sétáljon a szabadban. Vittük a lépésszámlálót is, hogy végre hasznát vegyük.
Magunk is elámultunk: közel 7 kilométert tettünk meg, majd' 10 ezer lépést.
Közben beszélgettünk, jókat rötyögtünk. Jól elfáradtunk, a víz lement, a súlya helyre állt...
És most jól érzi magát - írja - csak éhes. Egész végig még egy köhintés sem hagyta el a száját.
Hát mi ez, ha nem maga a csoda?
Féltünk. A rosszulléttől, a hányástól...a gyöngeségtől.
Szerdán még csak annyit láttam, hogy megtelt vízzel. Az arca kigömbölyödött, és az egész alakja furán kövérnek tűnt.
Másnap aztán jó kis húslevessel felszerelkezve újra lementem hozzá. A víz kezdett eltűnni, azon kívűl semmi extra...örültünk.
Ennek örömére jól beebédeltünk, és nyakunkba vettük a várost, mivel azt tanácsolták neki, hogy sokat sétáljon a szabadban. Vittük a lépésszámlálót is, hogy végre hasznát vegyük.
Magunk is elámultunk: közel 7 kilométert tettünk meg, majd' 10 ezer lépést.
Közben beszélgettünk, jókat rötyögtünk. Jól elfáradtunk, a víz lement, a súlya helyre állt...
És most jól érzi magát - írja - csak éhes. Egész végig még egy köhintés sem hagyta el a száját.
Hát mi ez, ha nem maga a csoda?
2019. január 27.
2019. január 22.
Kicsit nehéz.
Olyan döcögősen halad az új év eleje is.
Az idén még nem voltam festeni sem, pedig március 8-án kiállításunk lesz a Kernstokban...
Nem voltam a Vöröskeresztben sem, az igaz, hogy pár hétre leálltunk, leltár és a tél miatt.
Közben eltelt a születésnapi jövés-menés is. Szombaton a rokonok, vasárnap a fiamék jöttek köszönteni...Nagyon sok szép ajándékot kaptam.
Akkor hol is voltam? Gondolatan végig járom, és rájövök, a legtöbb időt a húgomnál töltöttem...igen.
A betegsége annyira megvisel lelkileg, hogy ha csak tehetem, buszra pattanok, és irány hozzá.
Ma is a kórházban vannak, vért vesznek tőle, ami eldönti, mikor kapja a harmadik kemoterápiát.
Elég jól viseli. A haja még nem hullik, viszont csúnya, gyulladt lett a nyelve és a szája belseje. Nehezen tud enni, pedig étvágya lenne...Gyöngültek az izmai is. Azt gondoljuk, hogy ez mind a kezelés mellékhatása. Holnap majd többet tudok.
Igen, holnap. Ha Isten is segít, nekem holnap megkezdődik : reggel irány a Vöröskereszt, 10 óra után a húgomhoz indulok, majd vissza a suliba festeni. Aztán haza, és este 6-kor irány a dalkör, ahonnan már múltkor is hiányoztam .
Szóval ? Ez nem is olyan rossz teljesítmény egy 69 évestől, ugye? Én legalább is elégedett vagyok...
S bár a tél még jól tartja magát, már "most színes tintákról álmodom..."
Nem voltam a Vöröskeresztben sem, az igaz, hogy pár hétre leálltunk, leltár és a tél miatt.
Közben eltelt a születésnapi jövés-menés is. Szombaton a rokonok, vasárnap a fiamék jöttek köszönteni...Nagyon sok szép ajándékot kaptam.
Akkor hol is voltam? Gondolatan végig járom, és rájövök, a legtöbb időt a húgomnál töltöttem...igen.
A betegsége annyira megvisel lelkileg, hogy ha csak tehetem, buszra pattanok, és irány hozzá.
Ma is a kórházban vannak, vért vesznek tőle, ami eldönti, mikor kapja a harmadik kemoterápiát.
Elég jól viseli. A haja még nem hullik, viszont csúnya, gyulladt lett a nyelve és a szája belseje. Nehezen tud enni, pedig étvágya lenne...Gyöngültek az izmai is. Azt gondoljuk, hogy ez mind a kezelés mellékhatása. Holnap majd többet tudok.
Igen, holnap. Ha Isten is segít, nekem holnap megkezdődik : reggel irány a Vöröskereszt, 10 óra után a húgomhoz indulok, majd vissza a suliba festeni. Aztán haza, és este 6-kor irány a dalkör, ahonnan már múltkor is hiányoztam .
Szóval ? Ez nem is olyan rossz teljesítmény egy 69 évestől, ugye? Én legalább is elégedett vagyok...
2019. január 17.
Tegnap aztán...
Nem is tagadom. Beléptem a 69. évemben. Vegyes érzelmekkel ébredtem, kicsit ugyanis megrázott ez a nagy szám.
Reggel aztán templomba indultam, nagy szerencsémre 8 órakor szentmise volt.
Imádkoztam magamért is, hálát adtam a Jóistennek a sok -sok szépségért, boldogan , kisimulva értem haza...
amikor is beleállt a derekamba egy szokatlan fájdalom. De nagyon.
Nahát! Szóval ilyen a derékfájás!- próbáltam viccelődni, de nem sikerült túl jól.
A napot úgy ahogy végig tébláboltam, hol feküdtem, hol felkeltem.
Indulnom kellett a mákos keverttel a húgomhoz, és a párom szerencsére nem engedett el busszal, autóval mentünk.
Ez igen nagy dolog, mert annyira fél a csúszós úttól, hogy karácsony óta ki sem állt az autóval.
Summa summárum nem voltam festeni sem tegnap, sem a dalkörbe nem tudtam elmenni. De !
Még az ágyba esés előtt csipog a messenger, hát !
A Hársfa Dalkör, arany szíveim, egybehangzóan elénekelték nekem a "Boldog szülinapot "... Ez volt a nap fénypontja, köszönöm szépen...
Ittam is egy pohár bort tisztán, és beoldalogtam az ágyikómba.
Érdekes, a derékfájás ellenére ma éjszaka nagyon jól aludtam...
Reggel aztán templomba indultam, nagy szerencsémre 8 órakor szentmise volt.
Imádkoztam magamért is, hálát adtam a Jóistennek a sok -sok szépségért, boldogan , kisimulva értem haza...
amikor is beleállt a derekamba egy szokatlan fájdalom. De nagyon.
Nahát! Szóval ilyen a derékfájás!- próbáltam viccelődni, de nem sikerült túl jól.
A napot úgy ahogy végig tébláboltam, hol feküdtem, hol felkeltem.
Indulnom kellett a mákos keverttel a húgomhoz, és a párom szerencsére nem engedett el busszal, autóval mentünk.
Ez igen nagy dolog, mert annyira fél a csúszós úttól, hogy karácsony óta ki sem állt az autóval.
Summa summárum nem voltam festeni sem tegnap, sem a dalkörbe nem tudtam elmenni. De !
Még az ágyba esés előtt csipog a messenger, hát !
A Hársfa Dalkör, arany szíveim, egybehangzóan elénekelték nekem a "Boldog szülinapot "... Ez volt a nap fénypontja, köszönöm szépen...
Ittam is egy pohár bort tisztán, és beoldalogtam az ágyikómba.
Érdekes, a derékfájás ellenére ma éjszaka nagyon jól aludtam...
2019. január 16.
Masnival szerettem volna...
Évek óta könyörögtem pedig: ismételjük meg ezt a képet, de már mint felnőtt (öreg) nők.
Egyforma ruha, masni a hajunkban, de cuki lesz.
Eddig mindig talált kifogást, de most nem volt kec-mec.
A szülinapom előestéjén nem tudott nemet mondani, mivel megkérdezte, mit szeretnék.
De a fehér masniba sajnos nem ment bele...
Egyforma ruha, masni a hajunkban, de cuki lesz.
Eddig mindig talált kifogást, de most nem volt kec-mec.
A szülinapom előestéjén nem tudott nemet mondani, mivel megkérdezte, mit szeretnék.
2019. január 15.
Ha ideges vagy, süss herőcét...
Tudtam, hogy ma mennek a második adagért, persze, hogy tudtam. Csak a forgatókönyv szokott más lenni így reggelente.
Máig sem értjük, hogyan lehet, de majdnem mindig egy időben ébredünk...ilyenkor az jelez, aki kicsivel korábban ébred.
Ma semmi. Ráírogatok többször, semmi válasz...Nagyon rossz érzéseim vannak, így már durvábban írok, névszerint : mi a sz@r van veled, válaszolj már...
Semmi válasz.
Annyira ideges lettem, hogy hamarjában a sütemények között kotorásztam, így találtam rá erre a herőce receptre. Na jó, megcsinálom - gondoltam, addig is telik az idő.
Ja, herőce. Ez egy forgácsfánk féleség, tetszett az egyszerű elkészítési mód is, meg reméltem, hogy kicsit elvonja a figyelmemet. Meg aztán farsang is van, vagy mi.
Jól sikerült. Még Picur, a macska is jóízűen eszegette...jót mulattam rajta, mert először megijedt tőle.
Közben berohangálva a számítógéphez, látom, jött az üzenet:
- Már benn ülök, rajtam van a cuccos, kapom.
Mindent elfeledve, boldogan küldöm át a herőce fotóját. Humoránál van hál' Istennek, mert ezt írja vissza:
- Nagyon szexis ez a herőce vagy mi...
Sejtem, mire gondol, nevetek, boldog vagyok, hálát adok, meg minden.
- Délután viszek, jó? Jelezz, ha fogadóképes vagy.
Ebben maradunk. Délután megyek herőcézni...
Látjátok mi mindenre jó a herőce?
Máig sem értjük, hogyan lehet, de majdnem mindig egy időben ébredünk...ilyenkor az jelez, aki kicsivel korábban ébred.
Ma semmi. Ráírogatok többször, semmi válasz...Nagyon rossz érzéseim vannak, így már durvábban írok, névszerint : mi a sz@r van veled, válaszolj már...
Semmi válasz.
Ja, herőce. Ez egy forgácsfánk féleség, tetszett az egyszerű elkészítési mód is, meg reméltem, hogy kicsit elvonja a figyelmemet. Meg aztán farsang is van, vagy mi.
Jól sikerült. Még Picur, a macska is jóízűen eszegette...jót mulattam rajta, mert először megijedt tőle.
Közben berohangálva a számítógéphez, látom, jött az üzenet:
- Már benn ülök, rajtam van a cuccos, kapom.
Mindent elfeledve, boldogan küldöm át a herőce fotóját. Humoránál van hál' Istennek, mert ezt írja vissza:
- Nagyon szexis ez a herőce vagy mi...
Sejtem, mire gondol, nevetek, boldog vagyok, hálát adok, meg minden.
- Délután viszek, jó? Jelezz, ha fogadóképes vagy.
Ebben maradunk. Délután megyek herőcézni...
Látjátok mi mindenre jó a herőce?
 |
| vannak fenntartásai, de eszi. |
2019. január 14.
Szomorú vasárnap
Nem mertem sírni, de biztosan látta rajtam.
- Anya - mondta. Január , február, itt a nyár !
- Nyáron jövök !
Ebben maradtunk.
Nem tudja még, ne is tudja, hogy ebben a korban ez mekkora időnek számít...
Mit tehetek? Várom a nyarat....
2019. január 13.
Egy érzés...
Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rám ragyog.
Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két örök lámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.
Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.
(Reményik Sándor
2019. január 11.
Na ne !
Ahogy reggel beléptem, a villanyt felkattintva rögtön meghallottam a mással össze nem téveszthető búgó hangot.
Abban a pillanatban minden idegszálam megfeszült, és éreztem hogy a hajam szálai az égnek merednek....
Ez nem lehet igaz !
Január van, mínuszok, tél,tél,tél !
És a konyhámban vígan brummog egy büdösbogár..
Biztos, hogy allergiás vagyok rájuk, és annyira örültem, hogy most egy darabig nyugtom lesz tőlük.
Kimentem a garázsba, felszerelkeztem a porszívóval, egy sprayvel, és egy elektromos légycsapóval.
Mire mindezekkel visszaértem, a bogár eltűnt.
Azóta nem merek bemenni a konyhába, Istenem, még kávét sem ittam, nem beszélve a gyógyszereimről...
Te, te reggelem megrontója ! Mit képzelsz magadról ?
Tűnj el, mert különben... mi is lesz különben:
Különben visszafekszem az ágyamba, és ma ebédet sem főzök...
2019. január 10.
Szívbaj.
Nézem a messengert, 12 órája nem volt fenn.
Hívom telefonon, nem veszi fel.
Próbálom hívni a párját, semmi.
Ekkor már gondoltam, hogy kóc van, de nyugalmat erőszakoltam magamra, és vártam.
Vajon hogy telt az első éjszakája a kemo után? Rosszul van? Mi lehet vele? Cikáztak a gondolataim.
Fél kilencig bírtam, aztán nagy félénken felhívtam Miklóst. Szinte suttogva beszélt:benn vannak az ügyeleten Esztergomban, éjjel olyan rosszul volt, hogy a mentő vitte el...Bumm !
Kiderült, hogy a kemoterápia mellékhatásaként leállt az egész emésztőrendszer, őrült fájdalmai voltak...majd később elmeséli.
Folytak a könnyeim, ahogy nekiálltam a büntisütinek, de le kellett valahogy nyugodnom.
Délután aztán alig vártam, hogy haza érjenek, az első busszal a büntisütivel, almakompóttal felszerelkezve levágtáztam Nyergesre.
Ült az asztalnál , és jóízűen ette az "ászokos" menűt...
A vészhelyzet elmúlt, és ő éhes volt.
Nagyon boldog voltam. Boldogságomat még az sem homályosította el, amikor meglátva az almakompótot, nevetve így szólt:
- Valami rendes kajcit nem hoztál ?
Halleluja !
Hívom telefonon, nem veszi fel.
Próbálom hívni a párját, semmi.
Ekkor már gondoltam, hogy kóc van, de nyugalmat erőszakoltam magamra, és vártam.
Vajon hogy telt az első éjszakája a kemo után? Rosszul van? Mi lehet vele? Cikáztak a gondolataim.
Fél kilencig bírtam, aztán nagy félénken felhívtam Miklóst. Szinte suttogva beszélt:benn vannak az ügyeleten Esztergomban, éjjel olyan rosszul volt, hogy a mentő vitte el...Bumm !
Kiderült, hogy a kemoterápia mellékhatásaként leállt az egész emésztőrendszer, őrült fájdalmai voltak...majd később elmeséli.
Folytak a könnyeim, ahogy nekiálltam a büntisütinek, de le kellett valahogy nyugodnom.
 |
| Az a bizonyos büntisüti... |
Ült az asztalnál , és jóízűen ette az "ászokos" menűt...
A vészhelyzet elmúlt, és ő éhes volt.
Nagyon boldog voltam. Boldogságomat még az sem homályosította el, amikor meglátva az almakompótot, nevetve így szólt:
- Valami rendes kajcit nem hoztál ?
Halleluja !
2019. január 8.
Az első...
Megtörtént, igen, túl van rajta...
Egész nap izgultam érte, olyannyira, hogy még enni sem tudtam.
Egyszer aztán már nem bírtam tovább, és felhívtam.
Nyugodt volt a hangja, majdnem vidám. Mesélt a hatalmas teremről, a kb. 50 fotelről, amelynek egyikében mos ő ült...
- Jó - mondtam - most délutánig nem zaklatlak, de estefelé hívlak.
Nem kellett estig várnom, hívott. Megnyugodtam kicsit. Ezeddig semmi rosszullét, semmi hányás, enni is tudott.
Holnap megyek hozzá.
Sütök büntisütit, bár ennek külön története van...
Egész nap izgultam érte, olyannyira, hogy még enni sem tudtam.
Egyszer aztán már nem bírtam tovább, és felhívtam.
Nyugodt volt a hangja, majdnem vidám. Mesélt a hatalmas teremről, a kb. 50 fotelről, amelynek egyikében mos ő ült...
- Jó - mondtam - most délutánig nem zaklatlak, de estefelé hívlak.
Nem kellett estig várnom, hívott. Megnyugodtam kicsit. Ezeddig semmi rosszullét, semmi hányás, enni is tudott.
Holnap megyek hozzá.
Sütök büntisütit, bár ennek külön története van...
2019. január 6.
Porhó...
Hazafelé csattogok a boltból, nagy a hó a járdákon, korán van, még nem takarítottak.
Megelőzök egy anyukát a babakocsival, és egy mellette gyalogló kicsi lányt.
Lehet úgy két és fél éves.
- Láttál már ekkora havat? - kérdezem, mert nem tudok szó nélkül elmenni az édes kislány mellett.
- Igen !
- Építettél már hóembert?- faggatom tovább. A válasz meglepő.
- Nem áj össze - mondja sajnálkozva.
- Igen, ez friss porhó - magyarázom, de ő rávágja.
- Ez nem poj, ez hó !- Nyomatékul az anyukát is megkérdezi:
- Ugye anya ez nem poj?- Anyukája megnyugtatja, hogy igen, ez hó.
Diadalmasan rám néz , és mosolyogva köszön:
- Szióka !
Az előbb még fáztam. De most milyen jó kis meleg lett itt a szívem körül....
 |
| (fotó: wikipédia) |
Lehet úgy két és fél éves.
- Láttál már ekkora havat? - kérdezem, mert nem tudok szó nélkül elmenni az édes kislány mellett.
- Igen !
- Építettél már hóembert?- faggatom tovább. A válasz meglepő.
- Nem áj össze - mondja sajnálkozva.
- Igen, ez friss porhó - magyarázom, de ő rávágja.
- Ez nem poj, ez hó !- Nyomatékul az anyukát is megkérdezi:
- Ugye anya ez nem poj?- Anyukája megnyugtatja, hogy igen, ez hó.
Diadalmasan rám néz , és mosolyogva köszön:
- Szióka !
Az előbb még fáztam. De most milyen jó kis meleg lett itt a szívem körül....
2019. január 4.
Rosszkedvünk éve...
Ha leltárt készítenék 2018-ról, igencsak negatív lenne a végeredmény.
Kezdődött az egész már 2017 őszén, amikor a kishúgom elesett a temetőben, és kétoldali bokatörést szenvedett.Ezzel aztán meg is kezdődött szegénykém kálváriája: a műtét után nem jól forrt össze, úja műteni kellett, majd begyulladtak a sebek, kötözések sorozata, állandó fájdalmak, és semmi javulás...aztán mire úgy ahogy rendbe jött a lába, kiderült ez a szörnyű kór. Tüdődaganat.
Ezt megelőzően, és közben tavasztájt meghalt egy kedves unokatestvérem , máig is bánt, hogy nem tudtam elmenni a temetésére.
De a baj nem jár egyedül, júliusban rettenetes fájdalmakkal átestem egy szívkoszorúér görcsön, mentő, sürgősségi, és nagy nagy ijedtség.
A hónapok ballagtak egymás után, amikor másik unokaöcsém hagyott itt bennünket.Temetéséről semmi hír, mivel a gyerekei még nem intézkedtek róla, így ki tudja merre hánykolódik szegény feje.
A tesóm a jövő héten kezdi a kemoterápiát. Szkeptikus vagyok, mert annyi rosszat hallottam már erről a módszerről, de hát nem vagyunk orvosok, bíznunk kell bennük.
Sírnom nem szabad, pedig ordítani tudnék. Vidámkodok, viccelődök, nem tudom, meddig bírom még...
Ó, történt mégis egy nagyon nagy pozitívum ! Megszületett a kis Félix, húgom várva várt , első unokája. Boldog. Alig várja, hogy láthassa....talán ez fogja kihúzni őt a gödörből.
Én meg bújom az internetet, mindenféle alternatív gyógymódokat keresve, és persze imádkozom, imádkozom, imádkozom. Érte, értünk. Hát így kezdődik a 2019.
Boldog Újesztendőt !
Kezdődött az egész már 2017 őszén, amikor a kishúgom elesett a temetőben, és kétoldali bokatörést szenvedett.Ezzel aztán meg is kezdődött szegénykém kálváriája: a műtét után nem jól forrt össze, úja műteni kellett, majd begyulladtak a sebek, kötözések sorozata, állandó fájdalmak, és semmi javulás...aztán mire úgy ahogy rendbe jött a lába, kiderült ez a szörnyű kór. Tüdődaganat.
Ezt megelőzően, és közben tavasztájt meghalt egy kedves unokatestvérem , máig is bánt, hogy nem tudtam elmenni a temetésére.
De a baj nem jár egyedül, júliusban rettenetes fájdalmakkal átestem egy szívkoszorúér görcsön, mentő, sürgősségi, és nagy nagy ijedtség.
A hónapok ballagtak egymás után, amikor másik unokaöcsém hagyott itt bennünket.Temetéséről semmi hír, mivel a gyerekei még nem intézkedtek róla, így ki tudja merre hánykolódik szegény feje.
A tesóm a jövő héten kezdi a kemoterápiát. Szkeptikus vagyok, mert annyi rosszat hallottam már erről a módszerről, de hát nem vagyunk orvosok, bíznunk kell bennük.
Sírnom nem szabad, pedig ordítani tudnék. Vidámkodok, viccelődök, nem tudom, meddig bírom még...
Ó, történt mégis egy nagyon nagy pozitívum ! Megszületett a kis Félix, húgom várva várt , első unokája. Boldog. Alig várja, hogy láthassa....talán ez fogja kihúzni őt a gödörből.
Én meg bújom az internetet, mindenféle alternatív gyógymódokat keresve, és persze imádkozom, imádkozom, imádkozom. Érte, értünk. Hát így kezdődik a 2019.
Boldog Újesztendőt !
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)