Nem voltam a Vöröskeresztben sem, az igaz, hogy pár hétre leálltunk, leltár és a tél miatt.
Közben eltelt a születésnapi jövés-menés is. Szombaton a rokonok, vasárnap a fiamék jöttek köszönteni...Nagyon sok szép ajándékot kaptam.
Akkor hol is voltam? Gondolatan végig járom, és rájövök, a legtöbb időt a húgomnál töltöttem...igen.
A betegsége annyira megvisel lelkileg, hogy ha csak tehetem, buszra pattanok, és irány hozzá.
Ma is a kórházban vannak, vért vesznek tőle, ami eldönti, mikor kapja a harmadik kemoterápiát.
Elég jól viseli. A haja még nem hullik, viszont csúnya, gyulladt lett a nyelve és a szája belseje. Nehezen tud enni, pedig étvágya lenne...Gyöngültek az izmai is. Azt gondoljuk, hogy ez mind a kezelés mellékhatása. Holnap majd többet tudok.
Igen, holnap. Ha Isten is segít, nekem holnap megkezdődik : reggel irány a Vöröskereszt, 10 óra után a húgomhoz indulok, majd vissza a suliba festeni. Aztán haza, és este 6-kor irány a dalkör, ahonnan már múltkor is hiányoztam .
Szóval ? Ez nem is olyan rossz teljesítmény egy 69 évestől, ugye? Én legalább is elégedett vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése