2012. december 31.

Ma búcsúzunk?

Nagy László: Adjon az Isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,

lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,

adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon, úgy is, ha
nem kérem.


Kedves blogtársaimnak küldöm egyik kedvenc versemet...ezzel kívánva Boldog Újesztendőt mindenkinek !

                                                 B.U.É.K.

2012. december 29.

DDSS.

Enyhítendő enyhe depressziómat december délutáni sétát tettünk Süttőn. A kislányommal. A Duna partján. A nap hétágra sütött, beszélgettünk, nevetgéltünk.




 







Bár a jégnek nyoma sincs, a délutáni nap enyhítette ugyan a hideget, a szívem mégsem melegedett át igazán. A nap fényénél a tulsó parton úgy tűnt, mintha csak ősz lenne...meleg, sárga színek tükröződtek vissza a vízen. Festői látványt nyújtott.
Talán majd egyszer lefestem.

2012. december 28.

Ha elmúlik karácsony - Neoton Família

Depi karácsony után...

Igen, itt van érzem.Mint minden évben. Lássuk csak, mitől is van?
A Szenteste gyönyörű volt. Itt volt mindenki, akit szeretek. Az éjféli mise után még megittunk egy pohár jóféle bort, és boldogan, elégedetten tértünk nyugovóra.
Karácsony első és második napján is minden szép volt. Az ünnepi ebéd jól sikerült, kedvesség, szeretet lengett körül...a Jánosnapi köszöntők sem maradtak el.
Aztán fiam, és családja hazautaztak, mivel másnap munkába ment...
Az eső zuhogott, amikor kikísértük őket, a szívem összeszorult. Megint elmúlt.
A kislányom ma utazik vissza. Percről percre, óráról órára szomorúbb vagyok.
Talán elfáradtam. Talán a nagy készülődés...nem tudom.Fáj, hogy vége, fáj, hogy elmennek, fáj minden.
Végső kétségbeesésemben felmegyek a nappaliba a karácsonyfánkhoz. Egykedvűen, ragyogva áll az ablak előtt...ugyan olyan szép, mint az első nap.
- Hát minek búsulni?- hallok egy kicsi hangot odabent.- Nem lehet minden nap karácsony...

Az már igaz. Pedig jó lenne. 

2012. december 27.

A Karácsonyról...még mindig.





Ady Endre:
Karácsony
1.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.


Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
2.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
3.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

Forrás: Összes versei, Bp., 1967

2012. december 21.

Boldog Karácsonyt Minden Kedves Blogtársamnak !



Téli fák....

Zelk Zoltán: Téli fák



Nem fáztok, ti téli fák,

mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld

s az őszi aranyruhát.




Ejnye, ejnye, téli fák,

ez aztán a furcsaság:

Hideg télben levetkőztök,

nyáron viseltek ruhá
t.

2012. december 17.

Vörörmarty....

Előszó (1850)
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember, mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordult a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.
(1.vsz.)

Most tél van és csend és hó és halál,
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,

Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
(2. vsz. 24-31. sor)


Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,

S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjúságot hazud:
Kérdjétek akkor azt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?
(3. vsz)

2012. december 15.

A "fiatalság" hátrányai...

Tegnap aztán jól ki lettem oktatva...az unokámhoz utaztam Tatára, és megvettem a 90 %-os menetjegyet, mire a szemben ülő nyugdíjas néni kedvesen figyelmeztetett:
- Aranyoskám - mondta. Kár elhasználni ilyen rövid távra a kedvezményt.
- Hát ha már utazni kell...- mondom tétován.-Miért?
- Mert a kedvezmény arra való, hogy hosszabb távolságra használjuk...mondjuk Egerbe, Sopronba,Pécsre...
- Köszi, de nem akarok Egerbe utazni, nekem Tatára kell, vár az unokám, aki nem mehetett óvodába, mert beteg lett - szabadkozom - a szülők pedig dolgoznak.
- Ja? -mondja majdnem sértődötten.Én szóltam !
A néni szemmel láthatólag túl van már az ominózus 65 éven. Kerekes bevásárlószatyrával valahova Komárom környékére utazik, mert ott 8 forinttal olcsóbb a tej...
Nem, nem rá haragszom...hanem arra, aki kitalálta, hogy a 65 évesnél "fiatalabb" nyugdíjasok évi kilenc alkalomra szóló utazási kedvezményét meg kell szüntetni...

Más. Naívan bemegyek a háziorvosi rendelőbe, annyit propagálják ezt a fránya influenzát, gondoltam, beoltatom magamat...Á-á-á ! Nekem nem jár az ingyenes védőoltás, mert még nem vagyok 65 éves - mondja a kedves nővérke. A nővérke, aki ismeri a bajaimat, amik külön-külön is elég megrázóak, hát még együtt...A kétszer elszenvedett mellrákról nem is beszélve....
Megvehetném, az a kétezer forint már nem teszi ki. De elveim vannak....

Nem siettetem az időt, Isten őrizz ! 40 éves" kisfiam" csak mosolyog:
- Anya ! - mondja. - Ez csupa pozitív dolog ! Meggyógyultál, ki bírod fizetni az injekciót, és ami a lényeg, FIATAL VAGY !
Hát....így is fel lehet fogni. Azért hadd morcogjak....

2012. december 13.

Szeretem a hajnalt....

... és a decemberi hajnali miséket. Semmihez sem fogható az az érzés, amikor hat órakor megszólal a harang. A templomban sötét van, csak az örökmécses, és a két szál gyertya világít az ünnepélyes sötétben, amíg elmondjuk az Úrangyalát...Majd felkapcsolják a többi égőt, és mi boldogan énekeljük "Harmatozzatok égi  magasok..."Semmiért sem hagynám ki ezeket a hajnali miséket.

Az  szívem megtelik melegséggel, szeretettel, boldog várakozással. nem érzek álmosságot, fáradtságot, csodásnak találom a fogvacogtató decemberi hideget. De most még ez is gyönyörű.


Hazafelé már pirkad....nem kell az elemlámpa. Még lefutok a Dunára megnézni a jeget...Jégnek azonban nyoma sincs. Nagy csönd van, csak pár kacsa rebben fel a vízről...amúgy mélységes a csönd, béke honol mindenütt, nagy nagy béke....A szívemben is.

2012. december 11.

Angyalok...


A hétvégén majd' 800 kg élelmiszert gyűjöttünk a nyergesújfalui  Tesconál. Rengeteg tartós élelmiszer jött össze, amit tegnap csomagoltunk, holnap pedig szétosztunk.
Nem akarták, hogy fényképezzek, én mégis elkaptam ezt a két pillanatot...Munkában a földi angyalok...Az égiek biztosan mosolyogva néznek le ránk.

Ablakomban a virágok....

Olyan csodásak...
Felettük a kis angyal, a rénszarvas, kinn a zimankó, de ők fittyet hánynak a télre,virágoznak, és boldogságot lopnak a fagyos szívekbe...Köszönöm.

2012. december 4.

Advent

Ágh Tihamér: Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...

2012. november 27.

Ima...

Juhász Gyula
Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy felettünk csak az Úr itélhet.

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg
S a szeretet szavát feszítené meg.

Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.

Mai gyerek....

- Mama, ugye most viccelsz ? - kérdezte mosolyogva Dani (4 éves) , amikor meglátta az ablakban lógó mikulásféleséget...
- Már miért viccelnék? - kérdezem megrőkönyödve, mert őszintén szólva nem ezt a regálást vártam tőle.
- Mert ez nem az igazi Mikulás mama. Az igazi Mikulás 6.án jön az óvodába...
Na bumm ! Ezt jól elkaptam ! Kicsit azért  megnyugodtam, mivel előszőr azt hittem, hogy Dani nem is hisz már a jó öreg Mikulásban, és  még azért korán lenne...
- Mama ! - folytatja. Csak egyet nem értek.
- Mondjad kicsim. - válaszoltam magabiztosan.
- Most akkor a Télapó, vagy a Mikulás jön hatodikán ?
Erre már nem tehettem mást, ölbevettem, és mesélni kezdtem neki szent Miklós püspökről.
Szent Miklós legendája
De ki is volt Ő valójában ?
Krisztus után 245-ben Kis-Ázsia-i Anatóliában született, egy gazdag család gyermekeként. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált ! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.


A legendának még csak a felénél tartottam, amikor felkiáltott:


- Csak tudnám, akkor miért jön egy nappal később?

2012. november 15.

Igen....




Osváth Erzsébet: Jött őszanyó

Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.

Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
 Látod a sok aranyat?

2012. november 13.

Mi füstölög?

Dalszöveg
Mi füstölög ott a síkon, távolban?
Talán biz az édesanyám kunyhója.


Sajnos nem.....

2012. november 12.

Kishúgomnak szeretettel....

Nézem a fekete-fehér , kicsit kopott képet. A kishúgommal állunk a kedvenc rétünkön, a kedvenc virágainkkal , kézenfogva...Illetve inkább én fogom az ő kezét, jó szorosan, mert vigyáznom kell rá, hiszen rám van bízva.
A virágok színe nem látszik, de én tudom, hogy margaréta, és kakastaréj...meg rezgőfű.
A ruhánk teljesen egyforma. Minden apró részlete megegyezik. Istenem ! Mennyire útáltam ezt az egyformaságot ! Annyira, hogy egyszer, mikor már végképp nem bírtam elviselni, lesz, ami lesz egy ollóval jól belevágtam a húgom új pulóverébe...
Édesanyám zokogott. Nagyon nehezen teremtette elő a pulóverekre valót, sok kosarat kellett a fején cipelni  a keszhelyi piacra. Nem bántott, csak nagyon szomorú lett.
Mondom, hogy már akkor is  rosszcsont voltam.
A húgom hozzám képest egy földreszállt angyal volt. Mégis nehezen tudtam vigyázni rá.
Amikor lenyelt egy fél barackot, ami a torkán megakadt, fuldoklott, és én nem tudtam vele mit kezdeni, végső kétségbeesésemben elcipeltem a falu szélső házához, ahol a körzeti rendőr és felesége laktak. Ő nem tudom hogyan, de valahogy kiszedte a jókora gyümölcsöt a torkából, éppen az utolsó pillanatban...
Mikor meztéláb ugráltunk a réten, egy nagy, kemény torzsába lépett szegénykém...még máig is meg van a helye a lábán.
Nehéz volt rá vigyázni. Rá, és az öcskösre. Mindketten rám voltak bízva, mint a legidősebbre. Én meg, mint egy vadcsikó száguldoztam volna, zabolátlan fantáziám űzött volna, de visszarántott a kötelességtudat...Így aztán vittem őket magammal a jóba, és a rosszba is...
Fakul az emlék, de nem múlik el, és ez a kép...ez a kép mindent felidéz. Köszönöm kishúgom !

2012. november 8.

Levél Jézuskának....

Dani diktálja,  én meg írom. Illetve írnám, de megkér, hogy inkább rajzoljam le, mert a " Jézuska biztosan tudja, hogy én még kicsi vagyok mama, és nem tudok írni " - mondja mély meggyőződéssel.
Lerajzolom a piros villamost, amit már régóta szeretne, bár a nyitható ajtóval gondjaim vannak.
Fényképezőgépet is szeretne, amit kicsit még korainak találok,  viszont elnézve Dani rólam készített felvételeit, amit az én gépemmel alkotott, lehet, hogy nem is korai...Azt már látom, hogy szenvedélyes fényképész lesz, mint a mamája.

Mikor így elsorolta, mire vágyik, egyszer csak megszólal:
- Szeretnék még egy tepsit is...
-Tepsit ?- kérdem meghökkenve. - Minek az neked bogaram?
- Az anyának szeretném, mert csak egy van neki. És sokat fogunk sütni majd.
Lerajzolom a tepsit, jön a következő kívánság:
- Kérek egy hűtőszekrényt is, de jó nagyot. Lerajzolod mama?
Persze, rajzolom. Közben arra gondolok, hogy ez az édes kis gyerek biztosan hallotta félfüllel, hogy a szülei a régi hűtő lecseréléséről beszélgetnek...
Csak szegény Jézuskát sajnálom, lesz dolga bőven....





A fotókat készítette: Eipl Dániel (4 éves) óvodás.
Modell :  Panni mama.

2012. november 4.

Szivárvány.

gepnarancs.hu » szivárvány
Állunk Danival a "Boji Néni" új síremlékénél. Titokban abban reménykedem, hogy nem fog kérdezni.
Nem is kérdezett. Kis kezébe adtam a meggyújtott mécsest, és ő ünnepélyes arccal elhelyezte a kövön. Egy darabig még úgy maradt guggolva, és nézte a kis lobogó lángot. Aztán felállt, és elnézett a hegyek fölé az égre, szeme felragyogott.
- Nézd mama! Szivárvány ! - kiáltotta.
S valóban. Az égen gyönyörű szivárványhíd feszült. 
Dani teljes meggyőződéssel közölte:
- Ezt a Boji néni küldte . Nekem.

2012. november 3.

Szerelem....

gyerekszerelem_hotdog_hu.jpg
- Szeretsz ? - kérdeztem pihegve az első csók után a nagy diófa alatt.
- Szeretlek. - válaszolta Matyi.
És mivel már akkor is igazi NŐ voltam, és mivel már akkor is megőrültem a ruhákért, nem azt kérdeztem, amit általában ilyenkor szoktak; "örökké", vagy "esküszöl", nem.

Azt kérdeztem:
- Ugye akkor is fogsz szeretni, ha nem nem leszek ilyen szép ruhában?
Ötévesek voltunk....

2012. november 2.

Az időskor diszkrét bája.

Hajnali négy óra van, sajnos már teljesen kialudtam magam, nincs értelme álmatlanul heverészni,inkább felkelek. Irány a fürdőszoba.
Nem tudom kikerülni a tükröt, mivel épp szemben van az arcommal, így aztán szembesülök a ténnyel : bizony Panna lelkem, megöregedtél...
Arcodon már nemcsak a nevetőráncok mutatkoznak, a szemeid alatt enyhe duzzanat, és igen, hát a hajad is hagy kivetnivalót maga után. Szomorú....
Ekkor egy kicsi hang ott belül megszólal. Elég megróvó a hangja.
- Mit akarsz? Voltál már ránctalan, az igaz, de ilyen boldog voltál-e, mint mostanában?
- Boldog vagyok ?- Igen, ez igaz ! - válaszol is rá egy másik hang.
Hát hogyne ! Feltolulnak az emlékek, amikor a munka, a gyereknevelés, az idősgondozás mellett nem volt idő észrevenni a sok szépséget körülöttem. Csak rohantunk, csak kapkodtunk mindig. Így telt el a negyvenkét év.
Egyik évszak követte a másikat , évre év, hónapra hónap, napra nap, és csak remélni mertem, hogy egyszer, majd egyszer...
Most itt van. Itt van a maga szépségeivel, a ráncokkal, a bajokkal, mégis nagyszerű szabadságérzésel...mert mondjátok meg drága barátnőim : van-e jobb dolog, mint hajnali négykor feltenni a kávét, leülni a számítógép elé, kedvemre nézegetni a világban. Ha meg mégis úgy gondolnám, vissza is feküdhetek akár. Vissza hát! Hiszen kinn zuhogó eső mossa a tetőt, a szél zörgeti a sárga faleveleket....
Ránc ide, vagy oda..tudjátok milyen szép a hajnali eső novemberben?

Füle Sándor
Novemberi szellem

Felhő-sátor nyílt fölém az éjjel,
S a novemberi szél csipkésre fújta
Úszott az égen mennyei fölénnyel,
Áldást szórt aztán, derűre, borúra

Boldoggá lesz az ember ettől,
Ha ázott is a ruha, vizes a haj,
Hideg a víz, és az melegít bentről,
Hogy nincsen mása hozzá, de legalább betakar

Furcsa briganti a szél, szeleburdi lovag.
Csak hajt, tajtékzanak a szél-lovak
Patáik könnyeket rúgnak szemembe

Kegyetlen, és furfangos is rajta,
Ahogy lovaival a lelkemet is hajtja
És hullik a víz, csak hullik peregve

2012. október 31.

Jani Bátyám emlékére....

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd



Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.




Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,

kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,

mely a kimondhatatlan ködbe vész

kővé meredve,

mint egy ereklye,

s rá ékírással van karcolva ritka,

egyetlen életének ősi titka.



Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, .

s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt

a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,

mint vízbe süllyedt templomok harangja

a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég:

"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" ,

vagy bort ivott és boldogan meredt a

kezében égő, olcsó cigaretta

füstjére, és futott, telefonált,

és szőtte álmát, mint színes fonált:

homlokán feltündökölt a jegy,

hogy milliók közt az egyetlenegy.



Keresheted őt, nem leled, hiába,

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben

akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó, tündér szerencse,

hogy e csodát újólag megteremtse.



Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt..."

majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,


mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

{Forrás: Kosztolányi: Összes verse}

2012. október 29.

Regélő Alba Regia

Reménytelenül zuhogott az eső egész éjjel, és még reggel is, amikor elindultunk Székesfehérvárra maroknyi csapatunkkal, hogy a régóta tervezett zarándokútunkat megtegyük...
A borongós idő azonban nem vette el sem a kedvünket, sem az áhítatunkat, s ahogy a buszon énekelve és imádkozva közeledtünk Székesfehérvár felé, tiszteletünkre még a felhők is felszakadoztak,  dél felé pedig még a nap is kisütött.
Első állomásunk a Prohászka Ottokár Emléktemplom volt,  ahol kellemes meglepetés ért bennünket : a szentmisét ugyanis Spányi Antal megyés püspök úr celebrálta Bertalan atyával közösen. Felemelő, szép prédikációjában elmesélte a templom, és  névadójának, Prohászka Ottokárnak történetét, aki Székesfehérvár tizenötödik püspöke volt.  A szentmise után végigvezetett bennünket a templomon, imádkoztunk Kaszap István , a fiatalon elhúnyt szerzetes sírjánál, majd Prohászka Ottokár püspök sírhelyénél tisztelegtünk imával és énekkel. Szép volt és felemelő. Soha jobb idegenvezetőt ! Spányi püspök úr kedvesen elbúcsúzott tőlünk, és még jótanácsokkal is ellátott bennünket, köszönet érte.Sok szép helyen jártunk ezen a napon. A püspöki  palota nyílt napjára már évek óta készültem, és most ide is bejuthattunk, ami számomra igen nagy élmény volt. Írhatnék még a sok élményről, de inkább beszéljenek helyettem a fotók. Ezért aztán megköszönöm Bertalan atyának, és Ilikének, hogy megszervezték nekünk ezt a szép utat. 
Buszra várva...
KÖSZÖNET MINDENÉRT !
A Prohászka Ottokár emléktemplom.
Szentmisén...

A templom névadójának nyugvóhelye.

Kaszap István sírja.


Szent istván király Bazilika.

A bazilika altemplomában...

Az Országalma és én....

Szent Imre herceg síremlékénél...

A Szent István fejereklye...

A püspöki arcképcsarnok...

A Cisztercita templom rokokó sekrestyéje.

A híres Fekete Sas patika.

...és persze Kati Néni