Egész nap izgultam érte, olyannyira, hogy még enni sem tudtam.
Egyszer aztán már nem bírtam tovább, és felhívtam.
Nyugodt volt a hangja, majdnem vidám. Mesélt a hatalmas teremről, a kb. 50 fotelről, amelynek egyikében mos ő ült...
- Jó - mondtam - most délutánig nem zaklatlak, de estefelé hívlak.
Nem kellett estig várnom, hívott. Megnyugodtam kicsit. Ezeddig semmi rosszullét, semmi hányás, enni is tudott.
Holnap megyek hozzá.
Sütök büntisütit, bár ennek külön története van...
Nagyon nehéz lehet most nektek...kitartás...
VálaszTörlés