2016. május 5.

Az ima ereje...

Danival gyakran beszélünk esténként telefonon.
Elmondja, mi történt a suliban, mi volt az ebéd, hányast kapott...
- Holnap dolgozatot írunk matekból mama - mondja gondterhelten.
- Ne izgulj, te ügyes kisfiú vagy ! - Próbálom megnyugtatni. 
- De imádkozzál is értem mama, és én is fogok imádkozni...
Aztán elbizonytalanodik.

- Lehet, hogy mégsem fog sikerülni...-mondja szomorúan.
- Miért ?
- Hát, mert van, amikor beleásítok az imába...

Lehet, hogy tényleg beleásított, mert a dolgozata négyes lett.

Pedig azt még el sem mondtam neki, hogy én meg néha belealszom... 


2016. május 4.

Pedig valamikor a barátunk volt...

Most nem értem... Ha találkoztunk az utcán, vagy bárhol, noha már nem jártunk össze, mégis volt pár kedves szava hozzánk. Valami "hogy vagytok", vagy ilyesmi.
Két nap alatt háromszor bántott meg, de alaposan...
Amint bementem az épületbe, sok-sok ember előtt ezt kérdezte:

- Mi van, itt ilyen öregasszonyok is megfordulnak? - ez mondjuk nem fájt annyira, és még vissza is tudtam vágni, mondván:

- Igen, és ilyen öregemberek is, mint például te !

Nem vette a lapot, sőt, mivel mindez a régi munkahelyemen történt, "kedvesen " megkérdezte:

- Mi van, jöttél segélyért ?
Erre már nem tudtam mit válaszolni.

A mai napra azonban feltette a koronát. A temetőbe igyekeztem, karkosaramban a beültetendő virágokkal, amikor éppen szállt ki a kocsijából. 
- Hová mégy?- kérdezte.
- Megyek a temetőbe. - Válaszoltam gyanútlanul.
- És ki hozza vissza a kosarat ? - kérdezte gonosz vigyorral.
Ez már nekem is sok volt. A viccnek is van határa, gondoltam...

Igen. Elkapott a harci idegesség, és bevallom, lehülyéztem.
Neki ez meg se kottyant.Az én szívem viszont belesajdult...Nem értem...














2016. május 3.

I love TESCO !

Történt pedig, hogy a postára indultam a csekkjeimmel, azaz indultam volna, ha a bankkártyámat megtalálom. 
Elöntött a meleg víz és teljesen bepánikoltam, amikor hiába forgattam ki a pénztárcámat, a táskáimat, az összes zsebemet, a kártya sehol.
A végén már ketten kerestük, és bár ilyen még soha nem fordult elő velem, teljesen magamba roskadva próbáltam visszaemlékezni, hol használhattam utoljára.
Ekkor ugrott be, hogy április végén a Tescó tatai üzletében vásároltunk.
Nosza, mielőtt letiltattam volna a kártyát, gondoltam teszek egy próbát, felhívom őket.
Hívogatom, semmi. Az ügyfélszolgálat, semmi. A személyzeti szintén.
Akkor menjünk a bankba, és tiltassuk le, gondoltam, és már éppen indultunk, amikor csengett a telefonom.
Kedves női hang kérdezte, miben segíthet, látván a sok hívásomat, visszahívott.
Kis adategyeztetés után közölte velünk, hogy igen, ott a bankkártya.

Bevágtáztunk Tatára, és a szabályosan, jegyzőkönyvbe vett, elzárt bankkártyát visszakaptam.
Szerintem példás, korrekt, és gyors ügyintézés történt, köszönöm.

Főleg a kedves ügyfélszolgálatos hölgyet illeti meg a köszönet, amiért gyorsan  visszahívott.
Mostanában szokatlan ez a gesztus, hálás köszönetem még egyszer....