A boldogság mulandó...

Egyszerűen nem értem...Június végén még boldogan nevetgéltünk, minden jól haladt. Tele voltunk reménnyel. Reménnyel, és tervekkel. Hogy kilábal a betegségből, aztán majd ide megyünk, oda megyünk, úgy, mint régen...

A könyörtelen halál augusztusban elrabolta tőlünk.
Nem így terveztük mi. De Isten másképp gondolta.
Ilyen törékeny az élet, ilyen múlékonyak a boldog pillanatok.

Becsüljünk meg minden percet, amit kapunk !