2014. június 28.

A hülye...

Ülök a buszmegállóban, rajtam kívül két nő van csak ott, ők söprögetnek a megálló körül...
Június van, az már igaz, mégis éles, hideg északi szél fúj, belekap mindenbe. Egyet fordul sivítva, és a nagy nehezen összesöpört csikkek újra a földön kötnek ki.
A közmunkások mérgelődnek, újrakezdik.
Aztán egyik megszólal:
- Micsoda idő ! Én mondom, hogy hülye aki ilyenkor kinn van...
- Kösz. -Mondom rezignáltan. -Van akinek muszáj.
- Jaj, nem magára mondtam - szabadkozik. A Józsiékra mondtam . Bezzeg ők nem fáznak, odanézzen !
Odanéztem. A szemben lévő, különös nevű kocsmában ül a másik kettő, előttük jóféle pálinka, hogy ne fázzanak, amíg a nők söpörnek. 
Nagy megnyugvással szívják a cigarettájukat, ügyet sem vetve a kintiekre.
Mondtam én, hogy a férfiak tudnak valamit !   

Férfiak.

Mérgelődöm, mert valamit nem tudok összerakni.
- Hiába, ehhez férfi kell - morfondírozok hangosan.
- Mama add nekem, én f é r f i vagyok ! - Mondja Dani őszinte bizalommal.

Más.

Férjem és Dani apukája készülnek valahová, valami ügyük van...
Én már előre örülök, hogy akkor Danival kettesben lehetek, és egy jó nagyot játszunk az új Lego mozdonnyal... Ennek hangot is adok:
- Mi pedig játszunk addig, jó ?
Egyetlen mondattal elintéz:
- Én a  f é r f i a k k a l  megyek...

Úgyhogy nálunk már megszűnt a nőuralom.

Természet- és bogárvédő...

- Mama ! Van borsmentád ? - kérdi Dani.
- Tele a kert vele - válaszolom. - Miért ? Teának kell?
- Nem, hanem gyógyítani a bogarakat - mondja. - Mert az gyógynövény !
- A bogarakat ? - álmélkodom.
- Igen, mert természet és bogárvédő vagyok !
- Az jó... - mondom.
Közben egy ismeretlen kis bogár igyekszik el mellette a betonon.
- Pfúj ! - mondja az én drágám, és jókorát csap rá egy könyvvel.
Most kezdhetem az okítást...

2014. június 18.

Második nap : Irány Hallstatt !


Bevallom, nem sokat tudtam eddig róla. Azt igen, hogy Sóvárosnak is hívják, meg a hely szűke miatt 30 év után kiásott halottakat, akiknek a koponyájára festették a nevüket, brrr....
De azt, hogy ilyen gyönyörű, azt álmodni sem mertem...A hatalmas, fenséges hegyek felhőkbe érő csúcsai, a csodás házak a hegyek oldalában, a szépséges tó, annyira elvarázsoltak, hogy már nem szerettem volna sehol máshol lakni, csak itt. Pedig aztán útközben párszor elhangzott a számból az : - Itt szeretnék lakni !- felkiáltás. A tóparti étteremben magyarul beszéltek a pincérek, nagyszerű volt a barna sör, és hát az egész mesebeli táj, mely a szemünk elé tárult, felejthetetlen emlék maradt.











2014. június 16.

Nagy utazás...Első nap.

Már tél óta készülődtünk rá...Mi hárman, tesók.Bevettünk azért még két embert a csapatba, a sógornőnket, és a húgom társát.
Minden a forgatókönyv szerint történt. Nemhiába imádkoztam jó időért, kérésem teljesült: nem áztunk meg.
Így kezdtük...
Első nap: Fertőd - Sopron - Eisenstadt - majd a szállásunk elfoglalása a kimondhatatlan nevű hegyi apartmantban. Aflenz Kurort, ez a neve.Télen a síelők szállnak itt meg, ilyenkor pedig ilyen turista-zarándokok, mint mi.Csak szuperlatívuszokban  tudok beszélni a hely szépségéről és a helybéliek kedvességéről. Tehát első nap kipipálva.Ebéd a Gyógygödör nevű vendéglátóipari egységben volt, amelyről már sokat hallottam erdész kollégáimtól.Nem volt véletlen, hogy idetaláltunk...
Ez már Eisenstadt.

A szépséges Eszterházy kastély...




Hát igen.A tűztorony.


A szállás.

A gyönyörű parkban.
Reggel a szálláson.

Kilátás az erkélyünkről...
A Nagyboldogasszony templom Sopronban.


2014. június 12.

Elkezdődött ...

"A jövő héten újabb állomásához érkezik a süttői templom belső felújítása,

pontosabban annak belső felmérése. Az érkező állvány csupán az un. 'ron -

csolásos falkutatás' műemlékileg előírt munkájához épül. Hála az Úrnak, az

élő kövekből épülő templomhoz nem szükséges szakhatósági engedély, sem

állvány. Építkezzünk buzgó lélekkel!"- írja Bertalan atya a legutóbbi hirdetésében.

...És íme, nagy örömünkre, elkezdődött. Az állványok már állnak, és ma, a templom takarítása után találkoztunk a "falkutató " úrral is.
Szépséges műemlék templomunk így "feldíszítve" nem a legszebb arcát mutatja ugyan, de ha ez az ára annak, hogy elkezdhessük a felújítást, akkor meg kell békülnünk a látvánnyal.


 

 Igen. Végre elkezdődött!

2014. június 8.

Vácra zarándokoltunk...

Bár a mi zarándoklatunk jóval kényelmesebb volt, mint a régi, nehéz zászlókkal kilométereket gyalogló zarándokoké. Modern, kényelmes buszon üldögélve, imádkozva énekelve értünk Vácra.
Nem jártam még Vácott, elbűvölően szép város, a székesegyház , az Egyházmegyei Múzeum Pálos Frigyes kanonok úr, a múzeumigazgató mindenre kiterjedő előadása, a  Piarista templom,
mind mind lenyűgözött bennünket...aztán Márianosztrán a kegytemplom a gyönyörű környezetben. András atya szép ismertetője, közben a litánia, a lelkünk felüdülését szolgálta.






















A fényképek ? Készültek azok is...Vác, ahogy én, a zarándok láttam...