2014. december 28.

САЛЬВАТОРЕ АДАМО - ПАДАЕТ СНЕГ

Ferenc pápa az állatokról...

Ferenc pápa: a Mennyország várja az állatokat is

A kutyák, macskák, és az összes többi állat a Mennyországba jut, ezt állította Ferenc pápa megnyitóján a Vatikánban pár nappal ezelőtt. A beszéde központjában az élet és a halál állt. A pápa idézett Szent Pál leveléből is, mely szerint minden Isten szívéből és lelkéből ered, köztük az állatok is.

Ferenc pápa: a Mennyország várja az állatokat is

A Szent Péter téren a pápa egy régi kérdéskörrel foglalkozott: a halál utáni kérdéssel. A Szentírás arra tanít minket, hogy minden, ami körülvesz minket, az Isten lelkéből és szívéből származik, így mindenkinek és mindennek meg van a joga a végső dicsőséghez, a Mennybe jutáshoz, a Paradicsom ugyanis minden teremtmény előtt nyitva áll, nem az emberekre szorítkozik csak.

Érdekesség, hogy Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek másképpen vélekedett, szerinte az állatok nem a Mennyországba jutnak, míg II. János Pál pápa szintén nagy állatbarát volt.

Ferenc pápa kijelentése természetesen nagy vihart kavart a katolikus egyházon belül és kívül egyaránt, ugyanis megoszlanak a vélemények nagyon.
A katolikus egyház tanításai szerint az állatok nem jutnak a mennybe, bármennyire is nehéz elfogadni, ez így van, nekem is nehéz, amikor egy kisállatát gyászoló gazdival találkozom, de el kell fogadni – mondja John Schmeidler kapucinus szerzetes, katolikus pap. Lapozz és olvasd el, hogyan vélekednek mások.
Szerző: Szélesi Ferenc

2014. december 24.

Mindenkinek !


Szeretetteljes,
boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok ezen a gyönyörűséges napon ! Fel nagy örömre !

2014. december 15.

Köszönöm Ernesto Cortazar...avagy a zene hatalma.


Napok óta keresem a kültéri világítást, ugye hát itt az ideje... de nincs és nincs meg. Ma reggel aztán elővettem a szobalétrát, és a lenti, hatalmas beépített szekrényt kezdtem el pakolni, módszeresen, polcról polcra. Mit mondjak? Elég unalmas tevékenység. Unalmamat még az sem oldotta, hogy közben előkerültek olyan holmik is, amiket már nagyon kerestem.

Akkor jutott eszembe Cortazar gyönyörű zenéje, amit már régóta szerettem volna meghallgatni. Nosza rajta...
Ahogy hallgattam az andalító zenét, kezemben a régi emlékeket forgatva, idegességem elszállt, valami könnyű, mámoros boldogság vett erőt rajtam...

A kültéri égők nem kerültek elő, talán veszek másikat, vagy az idén enélkül karácsonyozunk, úgyis spórolni kell az árammal.
Ajándékul osztottam meg veletek ezt a zenét. Ha nincs meg, amit kerestek, ha a gyerek rossz jegyet hozott, valaki bántott, vagy a beigli nem sikerült...vagy bármi rossz történt Veletek. Ez zene kárpótol benneteket minden rosszért...
Hát nem csodálatos ?

2014. december 14.

Otthon édes otthon...

Valahol hallhatta ezt, mert hosszú idő után , mikor végre hazavittük, belépve a lakásukba, felsóhajt:

- Itthon édes itthon...

Összenézünk, nevetünk, boldogok vagyunk. Ez a csöpp gyerek ilyeneket tud...
Nem vesszük észre szemében a kérdést: ezek itt most min nevetnek?




2014. december 8.

Hangulatváltozások...

Valamin összekaptunk Danival, megorrolt rám.
Van egy közös játékunk, amikor a kocsiba beszállunk, előtte mindig megkérdezem:
- Uram, Ön mellé ülhetek ?
A válasz most nem a kedves "Ó igen " volt, hanem ez:
- Nem is tudom...
Értettem. Nem ültem melléje.
Már majdnem a város szélére érünk, amikor felbukkan a gyönyörűen kivilágított Idősek Otthona.
Feledve a száműzetést, boldogan mondom neki:
- Látod, milyen szép a világítás az idősek otthonában?
Végre szóra méltat, és megkérdezi:
- Mi az az idősek otthona?
- Ahová az idős bácsikat, és néniket költöztetik, amikor már nem tudják magukat egyedűl
  ellátni.
A válasza szíven ütött:
- Mint például téged ?- Kérdezte teljesen ártatlan hangon.

Az a fránya "R" betű...

Már csak ezzel az egy betűvel kell megbirkóznia Daninak. Próbálkozik, látom ,érzem.
Még játék közben is. Nem megy.
Aztán ejtőernyőst játszunk, ami abból áll, hogy a macira nylon zacskóból ernyőt fabrikálunk, és ő leengedi az emeletről.
Jó sikerül, a maci szép lassan landol a földszinten. Dani boldog. Én is, mert világosan, kristálytisztán ejtve a nehéz betűt, ezt kiáltja:
- Mondtam, hogy jó az ertőernyő  !

Elmentek...

Kiürült a ház...hazamentek az én drágáim. Barbara-napot, Mikulást ünnepeltünk, no és jó volt összebújni szeretetben . Hiszen Dani anyukája messzire, Kaliforniába utazott, na nem szándékosan. A munkahelye diktálta így.
Az eső meg csak esik, esik...rosszkedvem így határtalan.

Dani este így összegezte a napot :
- Ma nagyon jó napom volt mama ! Nagyon sok ajándékot kaptam a Mikulástól...
Barbara szerint :
- Ne búsulj anya, hisz nemsokára karácsony lesz, és akkor újra jövök !
Balázs:
- Akkor kedden jöttök ugye?
Férjem:
- Ne gyere velünk Budapestre, hanem pihenj.
Én:
- Jó, akkor lefekszem pihenni...vigyázzatok magatokra.-És mosolygok.
Szerencsére egyikük sem látja szememben a könnyeket...amik esőcseppek is lehetnek akár.
Mert az eső csak esik, esik...

2014. október 21.

Hol voltam, hol nem voltam...

Már régebben is írtam a rezi turistaházról, mely a régi parókia épületéből született újjá. Abból az épületből, ahol gyermekkoromban sokat időztem, lévén édesanyánk az idős esperes úr mindenese...
Millió emlék, millió boldog pillanat emléke. 
Most pedig a festőtábor, melynek helyet adott a gyönyörűen felújított épület.
Annyira telve vagyok élményekkel, hogy szinte nem is tudok írni erről a pár napról. Hagyom még ülepedni. A jó bornak is idő kell. Bár igencsak jófajta borral kínált bennünket Bellér képviselő úr, rizlinggel, az aranyérmesből...
Talán a szeretet, amivel körül vettek, az hatott meg legjobban. Mintha nem is ötven évet töltöttem volna máshol. Hagytam, hogy újra peregjenek ifjúságom szép napjai.
A temetőbe is ellátogattam. Minden ugyanolyan, mint ötven éve, csak a sírhalom több...
No és a szerdai szentmise a gyönyörű, régi templomunkban. Akkor hatalmasnak tűnt, most azért kisebb, és egyszerűbb, de nem baj, így van ez, ha az ember felnőtté válik.
Persze, festettünk is.Alkottunk. 
Majd, ha minden leülepszik bennem, írok erről is. A téma az ősz volt. Két képet hagytam ott.
Na meg a szívemet...


Az alkotás hevében...

Felfelé a Rezi Cseren...


A Laky Demeter Turistaház.

Jókedvünk határtalan...


Azért a Dunát sem hagytam ki.

A kiállításon.

2014. szeptember 19.

A 43.-ra...

“Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.”

Michael Kunze

2014. szeptember 16.

Nekem csöngettek...

Készen vagyunk a bevásárlással, és amint haladunk át a kapun, éktelen visítással megszólal a csengő...
Az uram már túl van, nálam visít, pirosan villogva hívja fel a figyelmet rám, no lám, lehet, hogy tolvaj akar kivinni valamit...
Nagyon megijedtem, ráadásul a rám szegeződő tekintetek sem voltak túl bizalomgerjesztőek.
Ám már ott is termett a jóképű biztonsági őr, és udvariasan kérte, mutassam meg a szatyromat, no és a számlát.
- Csak is az arckrém lehet - mondta. - Az szokott ilyeneket csinálni.
Átvizsgálta a cuccokat, megvolt minden a számlán is. Udvariasan elnézést kért, és már ment is volna a dolgára, amikor férjem, nagy ármányosan megszólalt:
- Azt hittem be is viszi...Vagy nem tartják bent a feleségemet?
A fiatal férfi nevetett, és biztosított, hogy szó sincs róla... én meg sápadoztam az ijedtségtől meg a dühtől, de inkább a düh motivált, amikor rávágtam :
- Én maradhatok uram...- és azt hiszem, még kacsintottam is.
Foto: Astrasec

Azt látni kellett volna. Ahogy a biztonsági ember szélsebesen elvágtázott.
Nem tudtam, hogy ilyen nagy hatással lesz rá a kijelentésem.
A zuram viszont elég rosszallóan nézett rám.
Nem tudom, mi nem tetszett neki...

2014. szeptember 10.

Szabály az szabály...

Dani anyukája valahogy ellenzi a dobozos gyümölcslé fogyasztását, Dani legnagyobb bánatára.
Legutóbb aztán valószínű, hogy édesanyja azzal az intelemmel engedte el, hogy ne igyon most dobozost, hanem helyette vizet...valamilyen megállapodás féle jöhetett létre köztük, mert amikor megkínáltam a gyümölcslével, kereken elutasította.
Kérdezem, miért ?
- Mert akkor szabályt szegünk ! - volt a válasz.

Igen ám ! Az első két pohár víz után már nagyon vágyódhatott a jó kis őszibaracklére, mert így fordult hozzám:
- Mama, most szegjünk szabályt !
Hm.


Adtam neki, de közben valami olyasmit mondhattam, hogy anyukájának ez nem fog tetszeni.
- Nem mondom meg mama - biztosított a jóindulatáról.
A következő alkalommal előjött a szó a dobozosról.
- Biztosan, hogy ittál ! - mondta nevetve az anyukája.
Én a helyzetet próbálva menteni, füllentettem :
- Csak amikor utaztunk...- motyogtam, de Dani hatalmasat rikkantott:
- Mama! itthon is adtál, nem emlékszel?
Teljes lebukás. 
Eszembe véstem: a szabályt nem szabad megszegni. Főleg ilyen ki cserfes sráccal, mint a Dani.
Szabály, az szabály...

2014. augusztus 13.

Én is !

Kaptunk ma egy barátunktól jó halom gyönyörű vargányát. Így történt, hogy a hosszú évek óta nem látott gombának nagyon megörültem...
Gyermekkoromban, Zalában nagyon sokat szedtünk. Itt a Gerecsében én még nem találtam.


Most így, ahogy pucolgatom, megrohannak az emlékek ! Segítség! Honvágyam van !!!!

2014. augusztus 8.

Nagy nap ez a mai!

A mi édes kis hatévesünk...
Dani imádkozik a Szent Ignác templomban, Győrben...
Unokám születésnapjára

A jó Isten éltessen sokáig téged!
Kívánok néked megannyi szépet,
Boldogságot, annyit, mint csillag az égen,
Szeretetben éljél és békességben!

Jóságod ragadjon át mindenki másra,
Kedvességed szórd szét az egész világba,
Kerüljön el mindig messzire a bánat,
Szeretnénk így látni mindig csak vidámnak!

Egész életedet ragyogja be a szépség,
A baráti szeretet, a hűség és a féltés!
Kívánom, hogy ne szenvedjél semmiből sem hiányt,
Kerüljön el a betegség és legyél mindig vidám!

S ha az élet viharában a bánat mégis megtalálna,
Számíthatsz majd mindig a sok jó barátra!
Számíthatsz ránk mindig, bármi is érjen,
A jó Isten téged sokáig éltessen!

Címkék: Unokám születésnapjára

2014. augusztus 3.

Ki kopog, mi kopog?

Ma esti vendégem a nappali ablakában, a szédítő mélység felett. Még csak meg sem ijedt, amint fényképezni kezdtem.
Vajon ki küldte?


Sikereim...a fekete paradicsommal.

Tegnap újra felkötöztem őket, mert lehúzza az ágakat az óriási gyümölcs. Kezd már érni, pedig eddig a füle botját sem mozgatta. Gyönyörű. Megdicsértem, és szedtem pár szemet itthonra...
 A lédús, finom gyümölcsök közepe ugyan még piros, de nagyon édes , a bőre egy könnyű kis mozdulattal, kézzel lehúzható, szóval fantasztikus.
Húsz szem magból húsz szem kikelt, tízet elajándékoztam, a maradék tíz mind megmaradt.Újra és újra karóznom, kötöznöm kell, mert lassan már elérik az egy métert, és roskadásig vannak a bokrok .
Nagy boldogságomban állandóan a fekete paradicsomról beszélek, a férjem már unja is nagyon.
Tegnap is, ahogy ott röpködtem a bokrok között, mogorván rám szólt:
- Nem csak a fekete paradicsom van ám a világon !- és mérgesen nézett rám.
Az én kedvesem....

2014. augusztus 2.

Augusztus van...

Kosztolányi Dezső: Napraforgó

A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó - fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí, és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg s izzik, mint a réz.

Aztán eszelősen, bután
rohan a gyorsvonat után.

2014. július 30.

Az én kedvesem...

Az úgy volt, hogy kora reggel ijesztő rosszullét vett erőt rajtam, a világ forgott velem, hánytam, és a vérnyomásom 200 körül volt.
Hatalmas ijedelem... Én attól féltem, hogy most rögtön meghalok, ő pedig attól, hogy mi lesz akkor ővele ezen a világon? Az ügyelettel telefonon történt többszöri utasítás ellenére sem ment le a vérnyomásom, mit volt mit tenni, küldték a mentőket.
Ő csak állt ijedten, zavarodottan a szoba közepén, és amíg a mosolygós szemű, fiatal mentőtiszt és a másik mentős körülöttem tett-vett, láttam halálra vált sápadt arcát, rémült tekintetét...
A vége persze kórház lett, a sürgősségin kötöttem ki.
Biztosan elaludtam, vagy elájultam közben, de amikor kinyitottam a szememet, három aggódó arc hajolt fölém: a testvéreimé és a kedvesemé.
- Hoztam neked mindent, ami kell ide.-Mondta boldogan, hogy mosolyogni látott.Letette az ágyam mellé a fekete hátizsákot, amit a jó ég tudja, honnan halászott elő, talán a kislányomé volt valaha.
Már jobban voltam, a vérnyomásom megadta magát, és szép lassan kezdett alább hagyni.
Még csöpögött az infúzió, de már tudtam, hogy megmenekültem...hatalmas éhség kerített ugyanis hatalmába, reggel óta nem ettem, és már délután három óra volt. Ez pedig a biztos jele annak, hogy élek. Kaját azonban nem hoztak.
Amikor hazamentek, megnéztem, mit rejt a degeszre tömött hátizsák...ne nevessetek. Elég, ha én alig bírtam visszatartani.
Szóval a hátizsák tartalma:
    - 3 db törölköző, jó, hát ez mindig kell                 
    - 1 db rojtos, enyhén koszos, mini farmerszoknya , amiben kapálni
      szoktam a kertben (később, mikor megkérdeztem, mivégre, azt
      válaszolta, hogy mindig ebben szokott látni...
    - 1 db rövid póló, amit hálóingnek vélt.
     - 2 db fésű
     - 1 db rúzs (állítólag kerestem)...
        fogkrém, fogkefe
        és A POHÁR ! Vagyis bögre...hát ez csúcs !
Ugyanis ezt a bögrét soha nem használtam otthon, valamelyik gyereké volt anno...
Nem tehettem mást, kiraktam az éjjeli szekrénykére, ott hivalkodott a hatalmas felirattal : I love you, azaz a love helyett egy hatalmas piros szív...
Nem szóltam semmit, csak csöndben ábrándoztam egy jókora fánkról....

2014. július 22.

Még nem....




Végh György
Őszi akvarell.

Kék már az ősz akár a szilva hamva
maradj velem ne hagyj ne hagyj magamra
maholnap itt a hó a dér a harmat
szeress nagyon kívánlak és akarlak
még csillag nincs az este fénytelen
tenélküled minden reménytelen

Amott ezüst vitorla szárnya lebben
az ónnal-szőtt higany-szín szürkületben
borzong a víz villózva száll a fodra
ha itt volnál ráhajlanék karodra
hol vagy ó merre vagy mily tájakon
átfogja torkomat a fájdalom

A felhők vére rőt s a vízbe csorran
kék sellő úszik itt a gyöngy habokban
egy templom tornya felkiált az égre
emlékezz mindig rám szemem színére
az égen dél felé egy fecske száll
a boldogság a nyár oly messze már

2014. július 13.

Csendesedjünk el...

index
Siklós József: Dalol a csend
Künn orkán üvöltve fákat cibál...
Benn a szívemben a csend muzsikál.
Behajtom a záporvert ablakot,
Úgy hallgatom a néma dallamot.
Mért mennydörögjön tomboló tusa,
A néma csendnek is van ritmusa.
A magányban sem vagyok egyedül...
Az én szívemben a csend hegedül.
Halk hangja a csupa édes bús vígasz,
S én andalogva kérdem, KI AZ?
Aranyszálból ki sző körém mesét,
Halk húrokon ki pengeti kezét?
Tán Isten szívéből rezdül e zene?
Mintha a végtelenség zengene!
És hallgatom a messzeségen át,
A csendet, ezt a szent melódiát!

2014. július 12.

Haragban...

Igen, elzavartam.Olyan mérges lettem rá, mikor nyitottam az ajtót, mint az őrült, nyávogva rohant felém.
Kedvesen biztosítottam a jóindulatomról, majd kihoztam egy darab sajtot. Megszagolta, tovább nyávogott, nem kellett neki. Így jártam a töpörtyűvel, a szalonnával, de még a dobozban maradt tőkelhalmáj olaját sem nyalta ki, mint régebben.
Mérgemben kiabálni kezdtem vele, amit Nyivátkával nem lehet:
- Értsd meg, hogy nincsen parizerem , és punktum !
Sértődötten elvonult a barackfa alá, egy darabig nem láttam.
Egyszer csak levendula szedés közben látom, hogy néz.
Szemében szemrehányás, nem nyivákol, meg sem moccan, csak néz...
Most szégyenlem magam nagyon. Elfelejtettem volna, hogy kismamaként milyen válogatós voltam?
De hiába Nyivátka, szombat délután minden bolt zárva van itt faluhelyen, nem tudok neked parizert venni.
Esetleg ha...talán a Tescóban.

2014. július 9.

Vallomás.

Igen, egy vallomással tartozom a lakóhelyemnek, ahol immár 43 éve élek. Nem hagy nyugodni a tudat, hogy állandóan csak a szülöfalum után sóhajtozok, pedig fiatal, szép éveim idekötnek igazán.
Hiszen itt voltam: 
Fiatalasszony
Meny
Kismama
Édesanya
Óvodás anyuka
Iskolás anyuka
Dolgozó nő
Munkatársnő
Barátnő
Kartársnő
Elvtársnő
Hölgyem
Háziasszony
Szomszédasszony
Örömanya
Anyós
Nászasszony
Középkorú asszony
Idősebb hölgy
Nagymama
Néni
Nyugdíjas néni
Idős hölgy
Öregasszony
Sőt, legutóbb már nyanya is voltam...

Ismerem ennek a falunak minden arcát.
A falu is ismeri minden arcomat.
Szeretem ezt  falut, ahol élek.
S csak remélni merem, hogy ez a falu is szeret engem... 

2014. július 8.

F.J. emlékére....

Finoman szólva...

Nem mondom meg hol, nem mondom meg ki, legyen annyi elég, hogy egy hozzám erősen közel álló ember mondta ezt.
- Látod? - hívtam fel a figyelmét a középkorú riporternőre, aki hajszál pontosan olyan szemüveget hordott, mint én. By Alexa - így is szoktak piszkálni a gyerekek, meg, hogy kapok mellé egy fekete sapkát is...erre azonnal tudtam válaszolni:
- Jó, majd ha szakállt növesztek !
De most elakadt a szavam.
- Igen - mondja az egészen közeli ismerősöm -látom. De neki nem áll jól...
Már majdnem büszke leszek magamra, amikor folytatja:
- Mert tudod, egy fiatal arcot csak elront ez a szemüveg.
Kis hatásszünet után :
- Ám a te erősen antikolt arcodon csak javít...
 Mit mondjak? Ilyen finoman még senki nem mondta meg nekem a tutit...

2014. július 6.

Amikor az álmok valóra válnak...

Talán tavaly írtam egy blogot a felújított, és Turistaházzá alakított valamikori plébániáról.Igen, emlékszem a Van egy álmom című blogra, amiben írtam erről... És most, tényleg, és valóban...Ott jártunk a szépséges Laky Demeter Turistaházban, és személyesen is megismerhettem Gabikát, aki ezt az egész dolgot véghez vitte a falu összefogásával, sok szeretettel és munkával...
Gabika. Ez is érdekes. Még régebben láttam a képeit az interneten, aztán láttam az írásait a fényképeit az eseményekről, de nem is sejtettem, hogy nem csak a művészet szeretete köt minket össze, hanem még rokoni szálak is.
Gabika
Beszélgetünk, büszkén mutatja a gyönyörű veteményest, az új kemencét, bevisz az ízlésesen berendezett házba, kávét főz. Mosolyog, intézkedik, közben mesél. A nehézségekről, amin az összefogás, az egymásra figyelés segít.
A turistaház


Gabi egyik festménye.

Beszélgetés közben is intézkedik...


A tornácon az ott nyaraló fiatalok üldögélnek, és várják a kenyérsütést. Mert ma estére Gabika ezt igérte be, meg amúgy is fel kell avatni az új kemencét...

És most jön az, ami valóra váltotta az előbb említett álmomat. Évente Alkotótáborban jönnek össze a festeni szerető emberek itt, ebben a házban. Gabika már most szeretettel meghívott a három napos táborba. Örömöm határtalan, hiszen megvalósulni látszik az, amiről álmodoztam...

Búcsúzunk, még sokat kell autóznunk. A kapuig kísér, jó utat kíván, és kedvesen integet...
A férjemet is teljesen elbűvölte. Amikor végre elindultunk, csak ennyit mondott:

- Na ma láttam két csinos Cseréplányt...
Nevetve teszem hozzá :
- ÉS REZIBEN !!!!

2014. június 28.

A hülye...

Ülök a buszmegállóban, rajtam kívül két nő van csak ott, ők söprögetnek a megálló körül...
Június van, az már igaz, mégis éles, hideg északi szél fúj, belekap mindenbe. Egyet fordul sivítva, és a nagy nehezen összesöpört csikkek újra a földön kötnek ki.
A közmunkások mérgelődnek, újrakezdik.
Aztán egyik megszólal:
- Micsoda idő ! Én mondom, hogy hülye aki ilyenkor kinn van...
- Kösz. -Mondom rezignáltan. -Van akinek muszáj.
- Jaj, nem magára mondtam - szabadkozik. A Józsiékra mondtam . Bezzeg ők nem fáznak, odanézzen !
Odanéztem. A szemben lévő, különös nevű kocsmában ül a másik kettő, előttük jóféle pálinka, hogy ne fázzanak, amíg a nők söpörnek. 
Nagy megnyugvással szívják a cigarettájukat, ügyet sem vetve a kintiekre.
Mondtam én, hogy a férfiak tudnak valamit !   

Férfiak.

Mérgelődöm, mert valamit nem tudok összerakni.
- Hiába, ehhez férfi kell - morfondírozok hangosan.
- Mama add nekem, én f é r f i vagyok ! - Mondja Dani őszinte bizalommal.

Más.

Férjem és Dani apukája készülnek valahová, valami ügyük van...
Én már előre örülök, hogy akkor Danival kettesben lehetek, és egy jó nagyot játszunk az új Lego mozdonnyal... Ennek hangot is adok:
- Mi pedig játszunk addig, jó ?
Egyetlen mondattal elintéz:
- Én a  f é r f i a k k a l  megyek...

Úgyhogy nálunk már megszűnt a nőuralom.

Természet- és bogárvédő...

- Mama ! Van borsmentád ? - kérdi Dani.
- Tele a kert vele - válaszolom. - Miért ? Teának kell?
- Nem, hanem gyógyítani a bogarakat - mondja. - Mert az gyógynövény !
- A bogarakat ? - álmélkodom.
- Igen, mert természet és bogárvédő vagyok !
- Az jó... - mondom.
Közben egy ismeretlen kis bogár igyekszik el mellette a betonon.
- Pfúj ! - mondja az én drágám, és jókorát csap rá egy könyvvel.
Most kezdhetem az okítást...

2014. június 18.

Második nap : Irány Hallstatt !


Bevallom, nem sokat tudtam eddig róla. Azt igen, hogy Sóvárosnak is hívják, meg a hely szűke miatt 30 év után kiásott halottakat, akiknek a koponyájára festették a nevüket, brrr....
De azt, hogy ilyen gyönyörű, azt álmodni sem mertem...A hatalmas, fenséges hegyek felhőkbe érő csúcsai, a csodás házak a hegyek oldalában, a szépséges tó, annyira elvarázsoltak, hogy már nem szerettem volna sehol máshol lakni, csak itt. Pedig aztán útközben párszor elhangzott a számból az : - Itt szeretnék lakni !- felkiáltás. A tóparti étteremben magyarul beszéltek a pincérek, nagyszerű volt a barna sör, és hát az egész mesebeli táj, mely a szemünk elé tárult, felejthetetlen emlék maradt.











2014. június 16.

Nagy utazás...Első nap.

Már tél óta készülődtünk rá...Mi hárman, tesók.Bevettünk azért még két embert a csapatba, a sógornőnket, és a húgom társát.
Minden a forgatókönyv szerint történt. Nemhiába imádkoztam jó időért, kérésem teljesült: nem áztunk meg.
Így kezdtük...
Első nap: Fertőd - Sopron - Eisenstadt - majd a szállásunk elfoglalása a kimondhatatlan nevű hegyi apartmantban. Aflenz Kurort, ez a neve.Télen a síelők szállnak itt meg, ilyenkor pedig ilyen turista-zarándokok, mint mi.Csak szuperlatívuszokban  tudok beszélni a hely szépségéről és a helybéliek kedvességéről. Tehát első nap kipipálva.Ebéd a Gyógygödör nevű vendéglátóipari egységben volt, amelyről már sokat hallottam erdész kollégáimtól.Nem volt véletlen, hogy idetaláltunk...
Ez már Eisenstadt.

A szépséges Eszterházy kastély...




Hát igen.A tűztorony.


A szállás.

A gyönyörű parkban.
Reggel a szálláson.

Kilátás az erkélyünkről...
A Nagyboldogasszony templom Sopronban.