2013. október 19.

Tegnap végre elkezdtem...

...a Süttői Szent Lipót templommal készült látkép festését...Ez itt még csak egy skicc, de remélem, lesz jobb is.
Majd a végeredményről beszámolok, ígérem.
A kép alapja Resszer Peti nevű fiatal barátom fotója, aki a temetőből  fényképezve egy egészen új perspektívát tárt elénk.
Tegnap ünnepeltük Szent Lukácsot, aki kiváló festő (is) lévén, a festők védőszentje lett. Hozzá fohászkodtam este, amikor ezt a képet elkezdtem. Remélem, nem hiába....

Újra kiállítás...

Tegnap Nyergesújfalun a Kernstok - teremben volt a megnyitónk. Nagy sikere volt a legújabb technikával készült képeinknek...
A monotípia valóban érdekes műfaj, nem hasonlítható semmihez...Az ember csak ámul, bámul, mit varázsol elő a színek kavalkádjából. A fantáziának itt igen nagy szerepe van, no és a beleérzésnek. 
 




Az öcsikém unokái, akikkel le vagyok fotózva, és akiktől mégy egy-egy szál rózsát is kaptam, azonnal megígértették velem, hogy megtanítom őket erre a festési módra...
Megígértem, hát hogyne, amikor ilyen lelkesen ünnepelték a "nagy művésznőt ".

2013. október 12.

A templom másik "arca"...

Takarítani megyünk a templomos barátnőmmel a templomunkba...Mi már csak így hívjuk egymást, hogy templomos barátnőm.
A templomunk közel 300 éves, gyönyörű, Mária Terézia korabeli, nagyon szeretjük.
Amikor a rendszeres takarítást hetente váltva más párokkal elvállaltuk, nem is sejtettük, milyen jó kapcsolat alakul ki közöttünk is, hiszen addig szinte csak köszönő viszonyban voltunk egymással. De nem is erről szeretnék mesélni , hanem a templom  azon varázsáról, amikor nagy-nagy csönd van, félhomály, csak az örökmécses ég, és mi ketten motoszkálunk, söprünk, port törlünk, virágokat rendezünk.
Vasárnap elsőáldozás lesz kis falunkban, szépnek kell lennie mindennek, hiszen az ifjú emberkék is kisuvickolják a lelküket erre a nagy napra.
Szépen kitakarítunk, virág ugyan még nincs, de lassan majdcsak ideér. Akkor majd, feldíszítve megint új "arcát" mutatja öreg templomunk.
Azt beszéljük "templomos barátnőmmel", hogy mindegyik arcát nagyon szeretjük...
Indulás.


akad azért por...

A "szerszámaink"...

Csend és béke...


Kis pihenő...

Ancsa a piros szönyeget "agyusztálja".
Csak suttogunk közben, és nekem egyfolytában egy gyönyörű, templomi ének jár a fejemben:
Templom csöndes mélyén, oltár-rejteken,
Hófehéren Jézus titkon ott pihen.
Körülötte éj van, egyedül virraszt:
Mint az égi harmat, hull a szent malaszt.

Fénye általjárja a hideg falat,
Szürke utca mentén titkosan halad.
Pillantása áthat minden zárakon:
Fennvirrasztva jár az alvó falvakon.

Látja dúsak házát, kunyhóban szegényt,
Szétsugároz vigaszt, enyhülést, reményt.
Tekintete balzsam, ha a szív sebes:
A magános éjben szíveket keres.

Látja aki árva, aki elhagyott,
Börtönében látja a szegény rabot.
S ha a fáradt ember kínban elmerül:
Azt susogja néki: "Nem vagy egyedül!"


Igen. Ilyenkor mindig ez az érzés jár át.

2013. október 7.

Napfelkeltye....

- Jaj kicsim - mondom Daninak. - Miért keltél fel ilyen korán?
Édes kis arca mosolyog, a kezével int az ablak felé.
- Nézd mama ! Milyen szép a napfelkeltye ...
 

2013. október 5.

Kiállítás, október 4.

Előkelő helyen, a tatai Hotel Kristályban kaptunk helyet legutóbbi kiállításunkhoz.
Szívélyes, családias légkörben, kellemesen töltöttünk el egy kis időt festőtársaimmal. Bár nem volt sok érdeklődő, reméljük az elkövetkezendő hetekben majd többen betérnek ide, az aulába, és megnézik a képeket...






2013. október 1.

Jön a baba...

Ezért aztán barátnőmmel neki álltunk a gyerekszoba díszítésének...Barátnőm izgul, hiszen most debütál, első unokáját várja.
Ma egész nap pingáltunk. Még nem lettünk kész, de már így is látszik, hogy igazi, hangulatos képet sikerült készíteni.
Barátnőm boldog. Én is.Ha készen lesz, megmutatom...örüljön a kisember.