2011. december 31.

2011. december 29.

Nekem a kérés nagy szégyen....


Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Az én angyalom

Az Angyalt Barbarától kaptam karácsonyra

Angyal
Bármit teszel, bármit érzel,
mindig egy angyal vezet kézen.
Őrzi léptedet, gyógyítja lelkedet,
segít, hogy könnyebb legyen életed. Várja, hogy szólj, és kérd segítsen, vállaid terhén könnyítsen.
Mosolyt bűvöl arcodra,
erőt a lelkedbe,
hogy érezd,
milyen sokat jelentesz az életnek.
Kiss Magdolna

2011. december 28.

A fenyőfák sorsa...


Reményik Sándor:

A karácsonyfa panaszkodik

El-elnézlek ti hontalan fenyők,
Ti erdő-testből kitépett tagok.
Hányan mondhatják el ma veletek:
Óh én is, én is hontalan vagyok!

Piacra vitték testem, s a lelkem,
És alkusznak az életem felett.
És fehér vattát aggatnak reám:
Mű-zuzmarát a zuzmara helyett.

Tudom: elszárad a levágott kar.
Tudom: én vissza nem jutok soha
Az ősrengeteg anyakebelére.
Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe.
S a végtelen helyett egy szűk szoba.

2011. december 26.

Reggeli gondolatok....a 200. bejegyzésem kapcsán.




Nemes Nagy Ágnes: Fák

Tanulni kell a téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak,
mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

2011. december 21.

Jégfelelős....

Eddig le sem mentem...hiszen enyhe idő jellemezte eddig a telet. Ma azonban megijedtem. Nem a mínusz két foktól, hanem attól a gondolattól, hogy amilyen alacsony a Duna vízállása, akár parti jég lehet.
A férjem ekkor fordult a másik oldalára:
- Őrült vagy ! - mondta. Hogy lenne már jég...legalább egy hétig kell nagyon hidegnek lennie ahhoz.
Még morgolódott valamit, de nem érdekelt, csizma föl, sapka, kabát, sál, távcső, és irány a szokott partrészem. Hát... jégnek ugyan nyoma sincs, de a kép, a jól ismert téli kép a régi. Jó öreg Dunánk megszokott téli arca. Már vagy huszonöt éve vagyok jégészlelő, de ezzel a látvánnyal nem tudok betelni. Kedvenc fám sötétzöld ágai susognak a szélben :


- Itt van...újra itt van.Kezdődik - suttogják. Lassan szállingózni kezd a hó, és én hatalmas nyugodtságot, csendes boldogságot érzek.

Hazafelé veszem az utam. Most nem járom be mind a három kilométert, felesleges. Furcsa az ég alja.Piros. Aligha szél nem lesz.

2011. december 19.

Kontraszt.

Talán fordítva kellett volna. Először  menni a bevásárlóközpontba, utána a temetésre...egy volt kolléga temetésére. Talán úgy nem esett volna olyan rosszul. A zokogó család, a rengeteg ember, virágok fekete ruhák...mind mind azt sugallják, mennyire véges az élet. A "velem ez nem fordulhat elő" érzése már rég odavan, hiszen az ember ahogyan öregszik, egyre többet temet, és egyre jobban átérzi, hogy nincs menekvés...a vége mindig ez.
Nincs most sok kedvem a nyüzsgő üzlethez, mégis be kell menni, mert a hétvégi bevásárlás aktuális, és ha már itt vagyunk...
Mint egy arculcsapás, úgy ér a bolt zsongó nyüzsgése. Ember ember hátán, meleg, zene, tolongás...Akció, akció ! Ordítják a plakátok.
Hát persze, hiszen karácsony jön. Karácsony jön. Akit eltemettünk, már nem éri meg a gyönyörű karácsonyt. Arra gondolok, milyen vacak dolog ilyenkor meghalni...de meghalni mindig vacak dolog, akár tavasz jön, akár nyár, akár karácsony, akár húsvét. És belül egy kis undok hang azt suttogja:
- Várjál ! Még te sem érted meg az ideit...
Ez mondjuk igaz. Nézem az idős hölgyet, aki olyan veszettül turkál az akciós harisnyák között, mintha az élete múlna rajta..Az élete ? Kisebb gondja is nagyobb most ennél, csak a lényeg lebeg a szeme előtt. Csak itt, csak most, ötven forinttal olcsóbban ! Telepakolja a kosarát, Istenem, hát százlábúak vannak ebben a családban ? Biztosan nagy a család és mindenki  kap egy-egy harisnyanadrágot. Érthető.
Alig bírom kivárni a sort a pénztárnál...majdnem elsírom magam, amikor valaki véletlenül a sarkamra tolja a kocsit....ez kész depi. Nem szabad temetés után vásárolni...
Eszembe jut Agatha Christie egyik krimijének címe: Temetni veszélyes.
De még mennyire.
  

2011. december 17.

Készülődés


Húzós a hét. Szerdán vöröskeresztes megmozdulás, kb. 160 csomagot készítünk, ebből 100 db megy az iskolába, óvodába, a többi az időseknek, és a hajléktalanoknak...Estére el is készülünk vele, boldog fáradtság... 
Egymillió csillag a szegényekért.

Fogynak a gyertyák...
Az "angyalok".

A választékból.
Aztán az ádventi vásár....izgalom, készülődés, ki mivel tud.Horgolt díszek, Annácska kézzel készített képeslapjai, sütemények, képek. Na és a gyertyák. Idén is folytatódik az "Egymillió csillag.." akció. Viszik rendesen. Sokan nem vásárolnak, de adnak adományt. Ők kapnak egy iskolások által készített kis kártyát...Az udvarban karácsonyi zene szól, forró teát osztanak, de a talpunk már így is fázik...csak a jókedvünk töretlen.
Az adományokból újra csomagok lesznek. Élelmiszer, édesség kerül a csomagokba, és vándorol a megfelelő helyre.
Az utolsót tegnap vittük ki... 
Meghatott arcok, néha könnyes szemek.
- A Jóisten áldja meg magukat. - mondja az idős néni - Köszönöm.
Én köszönöm. A szemembe csalt könnyeket.

2011. december 15.

Hétköznapi krimi....

Ülök a fél kettes buszon. Nézem az arcokat, fáradtak, egykedvűek, maguk elé bámulók. Igaz, hogy kinn a nap süt ezerrel, de úgy látom, ez senkit sem érdekel.
Egyik megállónál, mikor már csak pár felszálló van, hirtelen egy nagy fekete kocsi kanyarodik a busz elé, és két, nem túl bizalomgerjesztő alak karon ragad egy éppen felszállni készülő fiút.
A fiú úgy tizenkét-tizennégy éves lehet. Ruhája rendes, arca szomorú.Nem akar leszállni. A két férfi azonban szorosan fogja. A busz áll, az emberek néznek.Néma csönd.
Aztán a sofőr végre megelégeli és rájuk szól :
- Hagyjátok már !- nem látjátok, hogy nem akar menni ?
A kopasz, nagytestű ember válasza meghökkent.
- De hiszen a fiam ! - mondja, és ráncigálja tovább a korlátba kapaszkodó gyereket.
Állunk. Az emberek már unják, indulnának, elkésnek a munkahelyről...de nem szól senki.A fiú sem szól, csak az arca árulja el, mi dúlhat a lelkében. Segélykérően néz körül.
Végül az erő győz, a fiút leemelik, és úgy viszik ketten a kocsihoz, hogy a lába sem éri a földet...


A busz indul, az arcok egykedvűek.Gyáván most kiáltanék fel :
- Emberek ! És ha ez egy emberrablás volt? 
Nem kiáltok. Nem voltunk a helyzet magaslatán. A sofőr sem. Legalább igazoltatta volna őket. Hiszen ilyenkor ő a parancsnok.
A busz zötyög tovább. Az emberek néznek maguk elé.....nem történt semmi.

2011. december 5.

Elkészült a 100 éves mézeskalács receptjéből...

Mézeskalács

Tegnap éjjel ezeket készítettem...Nem gondoltam, hogy ennyi mézeskalács lesz belőle, így aztán nem jutott mindegyik tetejére cukormáz...Nem baj ! Dani imádni fogja ! A receptet szeretettel megosztom Veletek ! Jó sütögetést !Elkészítés

A lisztet, a porcukrot, a fűszereket keverd össze, majd üsd bele az egész tojásokat. A margarint is tedd a tésztába, és dolgozod össze, majd öntsd bele az üvegben forró vízbe állított, meglangyosított mézet.

Takard le vastag konyharuhával vagy alufóliával az edényt, és hagyd állni legalább három-öt órán keresztül vagy akár egy éjszakán át. Ne ijedj meg, ha pihenés után repedezett lesz a tészta, addig gyúrd újra, amíg ismét képlékennyé válik.
Nyújtás, szaggatás és sütés után jöhet a díszítés.Kb. 40 dkg porcukor, 1 tojád fehérje, pár csepp citromlé.

A tésztát szedd szét több részre, és egyszerre mindig csak egy cipót nyújts ki. Nyújtsd ki a tésztát 3-4 mm vastagra, de nagyobb figurák sütésénél akár vastagabbra is lehet. Miután kinyújtottad a tésztát, kiszúróformákkal szaggasd ki a mézeskalácsokat.




Hozzávalók:
1 kg finomliszt
300 g porcukor
1 csipet só
300-400 g virágméz
3 tojás
3 evőkanál margarin
50 g szódabikarbóna
30 g fahéj
10 g szegfűszeg, illetve egyéb fűszerek - ánizs, gyömbér

1 csomag mézeskalács-fűszerkeverék

2011. december 4.

Advent.



Itt van, megérkezett...Készülődöm én is, ahogy minden évben. Készülődünk. A tanárnőnk ötlete volt, hogy áruljuk a saját miniatűr képeinket a vásáron. Bejött, elég sok képet eladtunk. Félóránként helyet cseréltem: képeket árultam, aztán a Vöröskereszt asztalánál  segítettem. A gyerekek válogathattak a külföldről érkezett játékokból. A felnőttek pedig adományt adtak a rászorulóknak. Volt nagy öröm !

Itthon is kidíszítettem az ablakot. Hm. Csak Nyivátkára nem gondoltam...Felugrott az ablakpárkányra, és eléggé meglepődött. Hamar megbarátkozott a díszekkel, nem zavartatta magát, egy kacskaringósat nyávogott, ami kb. azt jelentette: Hol a kajám?Aztán már nem is érdekelte a csilli-villi ablak.
Meggyújtottam szerény kis koszorúnkon a második gyertyát is, a remegő kis lángokba nézve szüleimre gondoltam szomorúan. A két lángocska bemelegítette a szívemet. 
Közben Nyivátka felfalta az ételt, és visszaugrott az ablakba. Nyávogása most egészen rövid volt:
- Köszönöm. -véltem kihallani belőle. - Szép az ablakod Panni. Boldog várakozást....