2016. augusztus 13.

A csíkos ruha

(Fotó: bonpirx )
Egy héten keresztül nézegettem a soron a butikokat...
Ez a csíkos ruha, amely gyakran szembe jött velem a sétányon, teljesen megbabonázott.
Az ára ? Nem olcsó...ahhoz képest.
Végül aztán legnagyobb meglepetésemre, találtam egy jó méretet, és nem is túl drágát.
Azonnal próba, passzol minden, nagy boldogan fizetni indulok.
A hölgy egy ezressel többet számol, mint amennyi a ruhára van írva, de én figyelmeztetem, hogy más ár van rajta. Idegesen helyre utasít:

- Nézze, én vagyok itt a tulaj, én tudom, hogy mennyi. A vevők össze-visza keverik az árakat, és  átragasztgatják.
- Akkor inkább itt hagyom - kötöm az ebet a karóhoz, mert homályosan emlékszem valami rendeletre, hogy ami az árura van ragasztva, azon az áron kell a vevőnek eladni, vagyis nem lehet az orra előtt átírni.
Most a nyári munkán lévő diáklányokat kezdi szidni, mennyire nem figyelnek, mennyi baja van velük...
Keresünk egy másik ruhát, hogy megnézzük, azon mennyi az ár, de sajnos, nincs több.
A szívem szakad meg a ruháért, hát kifizetem.

Csak később bántam meg, hogy nem kértem a panaszkönyvet...vagy nem tettem célzást a fogyasztóvédelemre.
Haza érve vettem észre ugyanis, hogy blokkot sem adott...

2016. augusztus 11.

A kedves utcaseprő...

(kép: Fortepan)
Vannak azért szép emlékeim is Balatonfüredről...A rosszakat majd később mesélem el, először ezt a kedveset...

A sétány padján ülök, reggeli nap simogatja az arcom , és boldog megelégedéssel szemlélődök.
Igaz, a névnapom van, igaz, egyedül vagyok, de vágytam már egy kis egyedüllétre.

A férjem már, a lányok még nincsenek velem, van egy igazán szabad napom !

Csörög a telefonom, a 'zuram' az...

Kérdezget, érdeklődik, és hitetlenkedik, hogy én m é g i s jól vagyok.
Aztán tréfára veszi a dolgot:
- Jöhetnél már haza, annyit kell locsolnom a virágaidat...meg érik a ringló is, el kellene tenni.
Folytatná, de közbevágok:
- Ilyeneket mondasz épp a névnapomon?

Ezt hallotta meg a körülöttem söprögető úr. A korát nem lehetett megállapítani a torzonborz haj, és szakáll miatt, a ruhája úgy, ahogy tiszta...
- Anna, vagy Anikó ? - kérdezte, és mosolygott.

- Anna- válaszoltam meglepve.
- Akkor az Isten éltesse, boldog névnapot !

És mielőtt ültömben is földbe gyökerezett volna a lábam, hozzá tette:

- Örök.
Tudtam, mire gondol, kedvenc Juhász Gyula versemre...

- Tudta ezt a költő is...-Tette hozzá, és lassan tovább sepregetett.

Íme, egy kulturált, kedves utcaseprő... aki egy jó napot szerzett nekem.

A jó példa..

Autóban ülünk, a férjem vezet...Zebrán áthaladó anyuka és kisgyereke miatt megállunk.
Induláskor a férjem nem lő ki , szépen, a megszokott tempóban indulunk tovább, negyvennel, ahogy ez itt a belvárosban elő van írva.
Éktelen dudálás, a minket leelőző autóból derékig kihajolva az öklét rázza, és artikulátlan hangon ordít a fiatalember:

- Hülye vén idióta ! - és már el is húz, úgy hetvennel...

Én ledöbbenek, a férjem csak mosolyog. Azt mondja, őt hidegen hagyják az ilyen beszólások.

IGEN ! De a hátsó ülésen, a gyerekülésben ott ül az unokám, aki mindent hallott, és most kérdez.