Szerdán megkapta a harmadikat, méghozzá a nagyot.
Féltünk. A rosszulléttől, a hányástól...a gyöngeségtől.
Szerdán még csak annyit láttam, hogy megtelt vízzel. Az arca kigömbölyödött, és az egész alakja furán kövérnek tűnt.
Másnap aztán jó kis húslevessel felszerelkezve újra lementem hozzá. A víz kezdett eltűnni, azon kívűl semmi extra...örültünk.
Ennek örömére jól beebédeltünk, és nyakunkba vettük a várost, mivel azt tanácsolták neki, hogy sokat sétáljon a szabadban. Vittük a lépésszámlálót is, hogy végre hasznát vegyük.
Magunk is elámultunk: közel 7 kilométert tettünk meg, majd' 10 ezer lépést.
Közben beszélgettünk, jókat rötyögtünk. Jól elfáradtunk, a víz lement, a súlya helyre állt...
És most jól érzi magát - írja - csak éhes. Egész végig még egy köhintés sem hagyta el a száját.
Hát mi ez, ha nem maga a csoda?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése