2012. szeptember 28.

Öreglány bugyogóban....

Szakad a víz rólam. Lassan vége a szeptembernek, a nap pedig úgy süt, hogy alig látom a szemembe csorgó izzadságtól a fürtöket.
Szüretelünk. Talán ma készen leszünk, már csak ez a sor rizling van, gyönyörű fürtök, igazán nem lehet okunk panaszra. Csak ez a tikkasztó hőség...
Levetem a farmeromat, hátha könnyebb lesz.Igaz, hogy tőlünk úgy 10-12 méterre a tetőt csinálják, de köztünk van még pár bokor és fa. Amúgy pedig fürdőruha van rajtam.
- Figyelitek ? - harsog az egyik segéderő - az öreglány meg bugyogóban szedi a szőlőt !
Persze, azt hiszi, csak ő és a többiek hallják, hiszen közben folyamatosan megy a betonkeverő.
Kitör a röhögés. Mit tagadjam? Elfutott a méreg ekkora tiszteletlenség hallatán.
Tovább folyt az élcelődés, persze káromra. Én hátráltam meg, bár nem kellett volna. Felvettem a farmernadrágot, de most már kiváncsi voltam a gúnyolódó fiatalemberre, hát közelebb mentem...
A fiú lehetett vagy húsz éves, girhes lábain lógott a glottnadrág, arca borostás, horpadt melléről még a napsugár is menekült...szájából lógott a cigaratta. Megsajnáltam. Szó nélkül visszafordultam.
Mit is mondhattam volna neki? 
Azért azt üzenem, az öreglány a szomszédban mindent hallott, hiába zörgött a betonkeverő.
Ja ? És a bugyogó pedig bikini-alsó volt. Igaz, régebben kisebbet hordtam, de hát ez van....

2012. szeptember 24.

Gyere Dani Győrbe....

Már annyira sajnáltuk mindketten...Ha leült a számítógép elé, nem mesét kellett keresni neki, hanem a GYŐRI VASÚTÁLLOMÁST ! Órákig elült volna a pár perces film mellett, csak láthassa a csodálatos nyüzsgést, a mozdonyokat, a kocsikat...majd újra és újra megnézte, úgyhogy tegnap aztán elindultunk Győrbe. Nagy izgalommal készültünk. Bár elég korán volt még, a fáradtságnak nyoma sem volt a kis arcán, fel volt villanyozva.
Várjuk a vonatot...
Megékeztünk...

Finom a fagyi

Fesztiváljelkép a nagy szódásüveg....

Jedlik Ányos és Czucor Gergely szobránál...

Gyönyörű tér...

A fesztiválon sokan fröccsöztek...

Kis délutáni szieszta az egyik padon.



A nevezetes állomás..

Mi is jól éreztük magunkat, ráadásul Györben szódafesztivál volt a Főtéren, sok emberrel, műsorokkal. De Danit inkább az állomás vonzotta...Visszafelé találkoztunk egy anyukával és kisfiával, akik Ácsra vonatoztak ugyan ilyen megfontolásból... Ki érti a mai ifjúságot ? Bár sejtem...

2012. szeptember 22.

Drága tanár úr....

Állunk a föld szélén, és csak mesélünk, csak mesélünk...Nem hiszek a szememnek. Közel a nyolcvanhoz telejes szellemi és testi erőben áll előttem a volt osztályfőnököm.
Ötven év...nagyon hosszú. Ötven éve nem láttam. Mégis. Amikor elkezdünk beszélni a múltról, minden megelevenedik.
Emlékszik, persze, hogy emlékszik - mondja. Ezt csak akkor hiszem el, amikor a nevemen szólít.
- Annuskám - kérdezi.- Volt már ötvenéves találkozótok ?- így csak otthon szólítottak engem a szülőfalumban...
Mindenről tudni akar...hogyan élek, mit csinálok...
Nagyon boldog vagyok. Nem merem megemlíteni azt a fogalmazást, amin akkorát kacagott, miután felolvastam...Fogalmazást? Szerinte az már egy regénynek is beillett.
Csokonai és Lilla búcsúját kellett megörökítenünk, miután szakítottak...
"-Isten veled - rebegte Lilla.
- Ne hagyj el !- könyörgött Csokonai. - Az ég szerelmére !
Arcuk mind közelebb ért egymáshoz, és elcsattant az első édes szerelmes csók, amely oly hosszú ideig volt tartogatva..."

- Nagyon szép ! - mondta a tanár úr - Bár a szerelmes csókok nem csattannak ! - és nevetett.

Drága tanár úr ! Most már tudom..... 

2012. szeptember 17.

Öreg cserép....

Kavargatom a paradicsomot a tűzhelynél, csodás paradicsomillat lengedez a konyhában. Milyen jó lesz ez majd télen, ha mondjuk egy jó kis paradicsomos káposztát, vagy töltött paprikát ennék...így ábrándozok, jó érzéssel tölt el a gondolat, és elégedettséggel.
Boldogságom nem tart sokáig, kopognak az ajtón. Hátra sem nézek, úgy szólok, hiszen így kopogni csak egyetlen ember tud, férjem jóbarátja, cimborája az, a szomszéd Jani...
- Bújj be, mindjárt végzek ezzel a parival, aztán majd beszélünk.
Tisztességgel megáll a konyha ajtajában, és csak annyit mond.
- Sietek, az urad azt mondta, tud nekem adni öreg, használt cserepet...Kellene pár darab a kemencéhez...
- Én nem tudom, de mindjárt jön....ülj le addig.- invitálom kedvesen.
Leülne, de megjelenik a garázsajtóban az én uram, arcán széles vigyor.
- Szia Koma, hát jöttem az öreg cserépért, ahogy megbeszéltük. Mennyit kérsz érte ?
- Odaadom én neked ingyen is édes egykomám - mondja az én uram.- Csak vigye már el valaki a házamtól....
- Akkor megnézhetném ?- kérdi gyanútlanul a szomszéd.
- Meg hát  - feleli az álnok-  hiszen ott áll előtted , ni ! - azzal rám mutat. 
- Hiszen mondtam, hogy van !
Ekkor aztán már menekült is ki, mert kezemben a főzőkanállal mentem feléje.
A szomszédnak akkor esett le a tantusz. Meg nekem is.
Ugyanis a tisztességes, lánykori nevem Cserép Anna....

2012. szeptember 13.

Bájoló lágy trillák....

Csokonai szobra a téren.


Lilla sírja a dunaalmási temetőben....


2012. szeptember 7.

Verspercek Tóth Árpád:Őszi kérdés

Újra együtt...

Jó volt újra látni egymást. Örültünk, nevetgéltünk. Marika tanárnő beszélt az idei őszi kiállítási tervekről. Néhányan hoztak nyáron készült képeket, én sajna egyet sem készítettem...nem kaptam szidást, mert mint kiderült, a nagy nyári hőség másoknál sem tett jót az alkotókedvnek.
Páran még hiányoznak....
Mühelysarok (a zöld tornyos kép az enyém)....
A jövő héten már "teljes harci felszereléssel" kezdünk, aztán készülünk Szentendrére is.Nagy terveink vannak. Megyek, és megpróbálom előkeresni a lakásfelújítás során elkeveredett festékjeimet. ecsetjeimet. Vége a nyárnak, kezdődik a munkás ősz.....

2012. szeptember 6.

Dani mondta 3.

- Mama ! - kérdezi egyik nap. - Te régi mama vagy?
- Úgy érted, hogy öreg ? Igen, én már  régi vagyok...
- Nagyon nagyon régi ?- kérdezi újra.
- Bizony, bizony elég régi...
Látom kis arcán az aggodalmat, és már sejtem, mire megy ki a "játék".
- De ugye nem halsz meg ?
Na, most erre mit feleljek...Elgondolkodom. Nemhiába négy éves már ez a kis lurkó, valamit már kapiskál az öregségről, és az elmúlásról. Megpróbálom viccesen elütni a dolgot:
- Egyszer mindenki meghal, talán még én is...
- De az soká lesz ugye ?
- Persze, remélem...Addig még sokat játszunk, jó ?
- Jó.- mondja megnyugodva.
Ebben maradunk.....

2012. szeptember 5.

Aktualitás....

Tóth Árpád: Őszi kérdés

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?

2012. szeptember 4.

Hol jártál báránykám?

Templom Drégelypalánkon...

Bár a várat technikai okokból nem látogattuk meg, Drégely György sírhelyéhez  elmentünk.


Horpácson meglátogattuk Mikszáth urat....


A Mikszáth család temetkezési helye.

Szállásunk a diósjenői campingben volt...

A gyönyörű kis tavak egyike.

 A
börzsönyi hegyek...

A szépséges Palóc múzeum.

Mohorán, a Tolnay Klári emlékházban jártunk....

A legendás színésznőnek is volt munkakönyve, jogosítványa, takarékkönyve...

Elképesztően roskadoznak a szilvafák a termés alatt, míg nálunk lehullik éretlenül....


Horgászparadicsom...

Nógrád vára.

Nógrádi látkép a várból.

A tsitári csodatevő forrás...

A kegykápolna.
.....ezt kérdezte rég látott barátnőm a minap. Hol is? Sok helyen...júliusban Nógrában...Áldom a jó sorsomat, amiért a húgom noszogatására beiratkoztam a Természetjáró Szakosztályba....Első, komolyabb, három napos túrám során nagyon jól éreztem magam a többiekkel, és csodálatos, soha nem látott helyeket láttam. Íme néhány pillanatkép.