Szerelem télen...

Mínusz 8 fok van, féltem a macsekokat, hát jó meleg kuckót készítettem nekik, sőt, még egy jó meleg pléddel le is takartam az egészet.

"Engedjétek be a cicákat és a kutyákat " - olvasom, de hiába próbálkozom, nem jönnek be, hát hagyom őket, bár többször kinézek rájuk aggodalmamban.
A kettő benn van, de Nyivátka felült a pad tetejére, nem hajlandó bemenni semmilyen könyörgésre.
Reggelre aztán megoldódott a rejtély, látom, ketten ülnek a pléden.
Nyivátka és udvarlója fittyet hánynak a hidegre, szemben ülnek egymással és nagy szerelmesen nézik egymást.
Ezt nevezem ! 
Hagyom őket, bár hiába is tennék bármit. Az én macskám süket és vak lett, olyan szerelmes álmai kandúrjába... Hagyom őket.

Az és Viktoraim...

Igen, így többes számban, mert négy van...
A legidősebb sajnos már a temetőben alussza örök álmát, ő az édesapám, az idős az öcsikém, az ifjú az öcsém fia, a legifjabb pedig az ő fia...
Viktorok. Így hívom őket.
Szeretem mind a négyet. Az elsőt még haló porában is, a másik hármat pedig amíg csak élek.

A háromból egy az öcsém, a másik kettő a keresztfiam...

Legutóbb is összedugták az okos fejüket, és kihúztak a csávából ők hárman. Kész volt a két szoba festése, és ott álltam a leroggyant, csúnya szőnyegpadlókkal...
Ők hárman megcsinálták. Gyönyörűen.Csak egy szavamba került és jöttek...

Szeretetből...

A mama frizurája...

- Miért mostál hajat? - Kérdezi a párom.- Hiszen még csak csütörtök van...Szombaton szoktál...
Aztán hatalmasan felnevet, mit felnevet, felröhög:
- Ja, tudom, jön a Dani !
Kicsit talán bele is pirulok, de igaza van. Dani ugyan még csak 9 éves, de van szépérzéke...
És igenis! Én tetszeni akarok az unokámnak.Ne lásson zsíros, kócos hajjal az a gyerek.Mit gondolna rólam?
Ja, hogy az uram láthat úgy? Hát aztán ! Én is látom őt mindenféle hajjal, kinyúlt gatyában flangálni a lakásban...bár meg kell, hogy mondjam, nekem úgy is tetszik .

Most Mostar...

Csontváry gyönyörű festménye...

Nagy fába vágtam a fejszémet, akarom mondani az ecsetemet...megint. Mert festettem már hídakat, de most a mostari Öreg híd a feladat. 
A kishúgom kívánsága ez a  kép, nagyon tetszik neki, hát legyen.
Ja ! Igaz, Csontváry már gyönyörűen megfestette, kicsit félek is, de a húgom megnyugtatott, hogy nem kell csontváryszerű. Elég egy cseréppanniszerű is.
Hát elkezdtem tegnap a suliban. 
Mi lesz ebből, anyám borogass...

A híd mostanság...

Felvázoltam...

Cigi.

Szinte felfrissül a levegő, ahogy a csoport diák felszáll a buszra. Szépek, fiatalok, jókedvűek.Lehetnek úgy 15 -16 évesek...
Nevetgélnek, ugratják egymást, de nem zajonganak. Jó őket hallgatni.

Leszálláshoz kecmergek a három táskámmal, nehezen megy. Ha kapaszkodom, le kell tenni az egyik táskát, ha meg nem, akkor elesek.
Nézik a vergődésemet némán. Aztán látom, jeleznek, ők is itt szállnak le.
Megvárom, amíg minden leugrálnak a buszról, de ahogy földet érnek, abban a pillanatban meg is állnak, hátra se nézve.
Körbe állnak, és elő a cigit. Szépen, sorban, fiúk ,lányok jóízűen, mohón adják körbe az öngyújtót. 
Rágyújtanak. Olyan sürgetően, olyan mohón, mintha az életük függne tőle.




Nem is sejtik, hogy az életük függ tőle...