2015. január 30.

Ez nem kacsa.Vagy igen?



Bohóc után szabadon: ez állati !


Áll a járdán a fura madár, és érdeklődve nézeget engem...
Összeszedtem minden ornitológia tudásomat, de nem tudtam beazonosítani őkelmét. Varjúnak nagy, kacsának túl fekete, pulykának túl kicsi, és sziszeg...
Azonnal beszaladtam a fényképezőgépért, kiérve látom, hogy nem moccan. pedig közben az alsó utcából két fekete kutya nagy elánnal rohan felénk, vajon mit akarhatnak?
Mondogatom neki, hogy menjen haza, mert baj lesz, repüljön el, vagy mit tudom én, de csak illegeti magát nagy lelki nyugalommal.
Ki kellett, hogy menjek, pizsamában, köntösben, mínusz 5 fokban, kezemben a géppel..
A kutyák vészesen közelednek, ez meg itt csak totyog nagy nyugalomban, néha fekete szárnyát lebbentgeti, már komolyan aggódom mindkettőnk testi épségéért, mert ismerem az egyik fekete kutyát, nagyon agresszív, félek is tőle.

Aztán végre megjelenik Rita, a szomszédasszonyom, és összeáll a kép.Ahá ! Hiszen neki vannak néma kacsái, és biztosan kirepült ez a gácsér, vagy mi.
Én bemenekültem, a végkifejletet már nem láttam.

Remélem, neki is sikerült.


Az első csalódás...

Ma én mentem Daniért az óvodába. Szeretek menni érte, csupa vidámság a szívem, amikor elibém szalad, mosolyog örvendezve...
Amikor már fenn van a cipő, a kabát, a sapka, a sál és indulnánk, visszafordul.
Egy műanyag gyűrűt kap le a polcáról.
- Ezt majdnem elfelejtettem - mondja, és zsebre vágja.
Ismerős a gyűrű, hogyne lenne az, hiszen emlékszem, a legutóbbi adventi vásáron nyerte a zsákbamacskán, és már akkor közölte velem, hogy ez a Lucáé lesz.
Kicsit vártam, nem mertem rögtön firtatni a dolgot, de azt gondoltam, hogy valami sikertelen eset történhetett a gyűrűvel és Lucával.

Hamarosan megnyílt. Elém állt, és karját széttárva ezt mondta:
- Én nem értem ezt a Lucát ! Mindenfélét hozok neki, és mégsem akar a feleségem lenni !
- Hát megkérted? - kérdezem én csöndesen.
- Már többször is ! Tegnap is !- panaszkodik.- De ezt a gyűrűt is visszaadta !
Töröm a fejem, milyen vigasztalást mondhatnék, amivel a kis összetört hatéves szívét megvigasztalhatnám, de megelőz:
- Sebaj !Majd nekiadom a Lillának.
Ismerem Lillát is.Aranyos, cserfes kislány rózsaszín ruhácskákban, kedves mosollyal.
- A Lilla tetszik neked ?- kérdem bátortalanul, nehogy belegázoljak a lelkivilágába.
-Igen ! Olyan csinos, és szépen szaval, és jó az illata - sorolja a kislány erényeit.
- És te is tetszel neki?-Kérdezem.
Kicsit elbizonytalanodik, látom latolgatja a lehetőségeket...
- Nem tudom mama, az majd holnap elválik...-mondja.

Olyan bölcs, olyan édes. Annyira megértem...
De azért még nem merem neki elmesélni az első csókomat, amit a Kása Matyitól kaptam a nagy diófa alatt. Öt éves voltam...


 

2015. január 25.

Az első fellépésünk...

Három-négy próba után, lelkes kis csapatunkkal első fellépésünk megtörtént...Izgultunk, persze, hogy izgultunk, hisz nem volt sok időnk a gyakorlásra.Egyedül karmesterünk, Szász Anita kedves mosolyába kapaszkodva énekeltük el a három dalt, remélve, hogy tetszeni fog a szépszámú közönségnek. A közönség hálásan megtapsolt bennünket...nagy megnyugvásunkra.
Valami történt. Valami elindult. Valami szép, és felemelő...Ami talán újra összehozza az embereket. Hiszen énekelni jó !

2015. január 19.

Dani ajándéka...

Az idei év legszebb ajándékát kaptam a szülinapomra Danitól.
Amikor átölelt, és a kezembe nyomta a füzetecskét, még nem sejtettem, hogy egy világhírű, izgalmas képregényt kaptam az ifjú szerzőtől.
- Örülsz mama?-kérdezi.
- Persze ! - mondom, míg a könyvecskét nézegetem.
A mágnesvasút és a vonat a címe, de mi más is lehetne?
Szerző: Eipl Dani.
- Még nincs befejezve - mondja. Vissza kell még vinnem...
Forgatom a lapokat, látom, háromféle betűvel van írva. Mivel az óvodában készítette,gondolom mindig az az óvónéni írta a Dani diktálta szöveget, akit éppen meg tudott kérni...
Eszembe jutott a gyerekkorom.Én is nagy képregényíró voltam anno. Csak az én képeim királylányokról, hercegekről szóltak. Dani a vonatok megszállottja.
Miután kiámuldoztam magam, jött az igazi meglepetés:
-Figyelj mama!- mondja boldogan.- RÉPA ! 
Rögtön kapcsoltam.
Megtanultuk az R betűt !
Kell ennél csodásabb ajándék ?