2012. október 31.

Jani Bátyám emlékére....

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd



Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.




Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,

kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,

mely a kimondhatatlan ködbe vész

kővé meredve,

mint egy ereklye,

s rá ékírással van karcolva ritka,

egyetlen életének ősi titka.



Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, .

s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt

a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,

mint vízbe süllyedt templomok harangja

a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég:

"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" ,

vagy bort ivott és boldogan meredt a

kezében égő, olcsó cigaretta

füstjére, és futott, telefonált,

és szőtte álmát, mint színes fonált:

homlokán feltündökölt a jegy,

hogy milliók közt az egyetlenegy.



Keresheted őt, nem leled, hiába,

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben

akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó, tündér szerencse,

hogy e csodát újólag megteremtse.



Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt..."

majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,


mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

{Forrás: Kosztolányi: Összes verse}

2012. október 29.

Regélő Alba Regia

Reménytelenül zuhogott az eső egész éjjel, és még reggel is, amikor elindultunk Székesfehérvárra maroknyi csapatunkkal, hogy a régóta tervezett zarándokútunkat megtegyük...
A borongós idő azonban nem vette el sem a kedvünket, sem az áhítatunkat, s ahogy a buszon énekelve és imádkozva közeledtünk Székesfehérvár felé, tiszteletünkre még a felhők is felszakadoztak,  dél felé pedig még a nap is kisütött.
Első állomásunk a Prohászka Ottokár Emléktemplom volt,  ahol kellemes meglepetés ért bennünket : a szentmisét ugyanis Spányi Antal megyés püspök úr celebrálta Bertalan atyával közösen. Felemelő, szép prédikációjában elmesélte a templom, és  névadójának, Prohászka Ottokárnak történetét, aki Székesfehérvár tizenötödik püspöke volt.  A szentmise után végigvezetett bennünket a templomon, imádkoztunk Kaszap István , a fiatalon elhúnyt szerzetes sírjánál, majd Prohászka Ottokár püspök sírhelyénél tisztelegtünk imával és énekkel. Szép volt és felemelő. Soha jobb idegenvezetőt ! Spányi püspök úr kedvesen elbúcsúzott tőlünk, és még jótanácsokkal is ellátott bennünket, köszönet érte.Sok szép helyen jártunk ezen a napon. A püspöki  palota nyílt napjára már évek óta készültem, és most ide is bejuthattunk, ami számomra igen nagy élmény volt. Írhatnék még a sok élményről, de inkább beszéljenek helyettem a fotók. Ezért aztán megköszönöm Bertalan atyának, és Ilikének, hogy megszervezték nekünk ezt a szép utat. 
Buszra várva...
KÖSZÖNET MINDENÉRT !
A Prohászka Ottokár emléktemplom.
Szentmisén...

A templom névadójának nyugvóhelye.

Kaszap István sírja.


Szent istván király Bazilika.

A bazilika altemplomában...

Az Országalma és én....

Szent Imre herceg síremlékénél...

A Szent István fejereklye...

A püspöki arcképcsarnok...

A Cisztercita templom rokokó sekrestyéje.

A híres Fekete Sas patika.

...és persze Kati Néni

2012. október 12.

Mindennapi játékaink...

Danival boltost játszunk, most ez a kedvence, és a postásjáték. Kihordok a spájzból mindenfélét , ami csomagolt áru, én vagyok a vásárló, ő az eladó. Kiszolgál, csomagol, számol, sőt zacskóba rakva ki is szállítja az árut a rollerjén...
És ajánl !Legutóbb nagyon nehezen tudtam visszatartani a kuncogásomat...
-Kérek egy csomag puddingport, mert jön az unokám - mondom, mint Vevő, mert ebben a boltban ilyen családias a hangulat.
Nagy komolyan rámnéz, és közli:
- Vigyen vaníliásat is, mert az most "apciós "....

2012. október 8.

Édesanyám emlékére...

Csukás István:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

Forrás: http://www.neumann-haz.hu

2012. október 4.

Lehet, hogy nem tévedett?

...Már az a fiatalember, aki "leöreglányozott" a napokban.
Tegnap ugyanis beruháztam, és tudjátok mit vettem magamnak? Még én is meglepődtem rajta, amikor előttem állt a komoly, masszív darab, a bundás házicipő...
A bundás házicipő, mely számomra mindig az öregséget, a fázós lábat juttatta eszembe.
Egészen eddig. Mostanában nehezen viselem el a reggeli hűvös lakást.
Aztán eszembe jutott édesanyám, aki enélkül a cipő nélkül később már a nyarat sem tudta elképzelni...Szegénykém egész komoly repertoárral rendelkezett a végén, mivelhogy mind a hárman jó meleg házicipővel "leptük" meg a jeles napokon.
Sajnos, az ő lába kisebb volt, így aztán elbattyogtam régi jó ismerősömhöz a Kínai Áruházba, és megvettem...
Komoly darab. Szigorúságát csak az orrára hímzett macifej enyhíti. Puha, meleg, "ócó".
Ennek még a Mama is örülne.... 

2012. október 1.

Radnóti Miklós : Naptár.

Fotó: Katona Réka
OKTÓBER



Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.



1941. február 7.