Nem mertem sírni, de biztosan látta rajtam.
- Anya - mondta. Január , február, itt a nyár !
- Nyáron jövök !
Ebben maradtunk.
Nem tudja még, ne is tudja, hogy ebben a korban ez mekkora időnek számít...
Mit tehetek? Várom a nyarat....
2019. január 14.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Gondolom? tudom? mit érzel...A mi unokánk "csak" Münhenben van, mégis egyfajta sírás jön rám,persze mindig visszafogom magam, hogy hátha már nem látom többé...Amig fiatal az ember , ezeket a dolgokat nem érti...
VálaszTörlés...és könnyen veszi.
VálaszTörlés