Születésnapomra

Bizony, bizony ennél jobbat nem kivánhatok senkinek.

Itt volt mindenki, sok-sok ajándékot kaptam, sok-sok

köszöntést, szóval boldog voltam na !

Némiképp beárnyékolta az egész ünnepséget, amikor elmélázva a 72-es számon, azon morfondiroztam magamban, mi lenne, ha megforditanám és 27-et csinálnék belőle...

De belegondolva eddigi életembe, nem szeretnék újra 27 lenni. Hiszen minden igy jó, ahogy van. Hálás vagyok Istennek, amiért ezt a jó érzést felfedeztem !

Még ha esetleg valaki megmondaná, hogy az ajándékba kapott világitós, csudaszép klaviatúrán hogyan tudnám előcsiklandozni a hosszú i betűt, teljes lenne a boldogságom. Mert nem nagyon birom a helyesirási hibákat...Meg aztán újabban háklis vagyok, de ezt a 72-nek tudom be.

Szatócsbolti intermezzo 

(Foto: Pixabay)

Szeretem ezt a kis boltot. A családias hangulatát, a kedves eladókat, és valóban sok minden kapható benne, ami a mindennapi élethez kell.

Reggel korán diákok, munkába igyekvők, kamionosok állnak meg, hogy megvegyék a reggeli betevőjüket.

Szóval szeretek ide járni vásárolni.

Állok a pénztárnál, engem számolnak éppen. Mögöttem egy munkásruhás, tagbaszakadt  férfi áll, kezében tartva a megvásárolni szándékozott árut. Sok minden van a kezében majdnem elejti a dobozokat...

Amikor kiürül a kosaram, fizetek, és jószándékúan nyújtom felé az üres kosaramat , hogy segítsek rajta.

Bár ne tettem volna.

A válasz:

- Nem köll nekem, mit képzel ! Nem maga dönti el, hogy kosárba  vagy a kezembe viszem az árut...

Köpni, nyelni nem tudtam,  valahogy csak kinyögtem:

- Csak segíteni akartam. De rám is dörrent azonnal:

- Maga nekem ne segítsen ! A Spárban sem szólnak rám, ha kézben viszem oda a kasszához..

És még mondta volna, de eloldalogtam az üres kosarammal.

Uramatyám mit vétettem ennek az embernek ? Csak ránéztem a feliratra, amely szerint "A KOSÁR HASZNÁLATA KÖTELEZŐ". Úgy látszik, ez rá nem vonatkozott.

De a reggelem már el volt rontva...

 Igen, kihagytam egy egész évet ! Nem tudja valaki , merre jártam 2021-ben ? Mert itt a blogomban nem, az biztos.

Na , de új év, új élet !  Az év elején járunk még, de már így is sok atrocitás ért, mit tagadjam ?

Gondolatban szidom magam, a túlságosan érzékeny mivoltomat, ahogy egyik ismerősöm mondta , a "mimóza lelkemet"...

Valami történt az emberekkel. Nem tudom mi, még rágódom rajta, próbálom megfejteni. Mi ez a sok durvaság, az odamondogatás, a bántás, ami napról napra egyre csak dagad ?

Szinte sikolt a lelkem : segítség ! Én nem így akarok élni ! Így nem.

Hát akkor kedves ismerőseim, blogtársaim, mindenek ellenére tiszta szívemből kívánok BOLDOG ÚJÉVET !

Ha lehetne, ilyen virágos jókedvet !