2011. november 28.

Apróbetűs...

Jaj de jó ! - ujjongunk a húgommal a Tesco nevű hipermarketben...leárazták a Bögrésleveseket, nézd, "csak" százkilencvenkilenc forint a duopack !
El kell, hogy mondjam, nálunk egyedül én  szeretem a levest, és néha szívesen eszek egy bögrével csak úgy.
Be is rakunk a kosárba úgy 10-10 csomaggal, jó lesz ez a hideg téli napokra, és igazán, szinte ingyen van, hiszen az eredeti ára 387 forint lenne...
Azt is el kell, hogy mondjam, hogy az akciók megszállottjai vagyunk mindketten. Nosza hát !
Az állunk a pénztárnál esett le, ahol teljes áron, 3870 forintot számoltak. Sebaj, irány a vevőszolgálat, ott biztosan orvosolják a panaszunkat...
Hát kifogtuk.
Az hagyján, hogy én  ilyen kelletlen vevőpultos hölggyel még nem találkoztam, mióta Tesco a világ,azt még csak elviseltük volna. Kikapta kezünkből a blokkot, és kiadta a parancsot : kövessenek !
A polchoz érve ő is meghökkent. Egy egész sor levespor kellette magát, alattuk egyetlen 199 forintos árral, csak itt, csak most...
Diadalmunk nem tartott soká. Beható tanulmányozásnak vetette alá az árlapot, és ránk reccsentett:
- Itt van ! Ez csakis a 14 grammos levesekre vonatkozik !- lobogtatja orrunk előtt a papírt.
Tényleg ott van.Egészen apró számokkal, de ott van.
- Tessék elolvasni az apróbetűs részt - ordítja. Én mindig elolvasom! A bankban is el kell olvasni !
A bankban is. Igen.  De könyörgöm, ez nem egy banki szerződés, hanem egy nyomorult, rosszul kiírt árcédula ! 
Mikor ezt közöltem, kissé lehiggadt. Mondanom sem kell, 14 grammos leves az nem volt. Találtunk ugyan 24 , l8, 16 grammosat, de azt nem.
Visszavágtáztunk a vevőszolgálat pultjához, mi diadalmasan, a hölgy dühösen...
A pénzt elibénk vágta, és punktum. Köszönés nélkül elfordult.
Amit sajnálok az, hogy ezt az egész épületes látványt az uram végignézte. Kajánul, mert ő minden akciózás ellensége. Most bejött neki...

2011. november 25.

Furfangos Őszapó...




Ezeket a képeket ma fényképeztem. November 25-e,  Katalin nap van, és a ház tövében nyílik az ibolya ! Beljebb látom, hogy az aranyvessző sem tétlenkedik... H-á-á-át ! Lehet, hogy nem is a Télapó jön,hanem a Nyuszika?

2011. november 23.

A "maccin"-ügy...

- Mit hoztál Panni mama ?- kérdezi, és a szeme csillog.
- Mit, mit - zsörtölődöm játékosan. - Hát maffint!
- Azt szejetem ! - mondja boldogan.
Kirakja a négy sütit az asztalkájára, egyikbe beleharap, és elkezd leltározni:
- Ez Danié...ez Danié, egy anyájééé, egy apájéé... 

Aztán tisztességből megkérdezi: Kérsz, mama? Hatalmas megkönnyebülést látok az arcán, amikor nemmel felelek...A maccin pedig fogy. Már csak kettő van az asztalon, arcán aggodalom ....
Látom, hogy enné még, de az ígéret szép szó. Megforgatja, nézegeti, és közli velem:
- Csak lenyajom . - és kis nyelvével a porcukorba nyal. Aztán visszateszi, és várja haza a szüleit. Anya mosolyog a maccin-ügyön, és köszöni nem kér. Apa sem.
Dani boldog. Jóízűen beleharap a harmadik sütibe, szeme sem rebben, amikor közli:
- Pedig nektek akartam volna....

2011. november 22.

Kisvirág.

Minden reggel kiszaladok hozzá, és megcsodálom a kitartását....Pompázik az őszi avarban, fittyet hány a fagynak...a november végének. Kikelt a nyáron elhullott magból, szárba szökkent, és most virágzik. A napokban, amikor kemény éjszakai fagyok voltak, aggódtam érte. Összekunkorodva, fejét lehajtva úgy tűnt, megadta magát végzetének... De nem !
Amint megszűnt a fagy, ő is föltámadt...Hát nem fantasztikus ?
Ma reggel is kimentem hozzá. Él. Méghogy él ? A virágja mellet egy kedves, gömbölyű, erőteljes bimbó kandikál ki a hamvas levelek közül...

2011. november 21.

Erzsébet nap -80 éves a magyar katolikus karitasz.

Ezt az ünnepet méltó helyen, a budapesti Szent István bazilikában ünnepeltük. Az ország összes régiója képviseltette magát a rendezvényen. Mi, a bajóti régió egy tele busszal indultunk el, Süttőről hárman voltunk...
Most hadd ne bonyolódjak bele a bazilika szépségeinek rejtelmeibe...hiszen aki járt már ott, tudja, hogy hiábavaló próbálkozás lenne leírni a sok szépséget. A fényképek pedig, az én kis kompakt gépemmel nem sikerültek túl jól, lévén, hogy kevés volt a fény.
Egész napos előadás, filmvetítés volt, amelyen mind-mind Szent Erzsébet érdemeit méltatták, és az ő életéről, csodálatos szeretetéről, segíteni akarásáról, a szegények istápolásáról szólt.
Tudtuk, ismertük a megható történeteket, most mégis megilletődve hallgattuk az előadót.
A déli ebédnél volt egy kis kalamajka; 500 helyett kb. 900 ember között kellett a szervezőknek elosztaniuk az ételt...kis tolongás, kis kevergés után aztán az altemplomban megettük a leveskét, és a sütit, majd folytatódott az előadás. Az altemplomban jól összeszedett kiállítást láthattunk a karitasz életéről, a 80 évről.A fényképek jól dokumentálták azt a segítséget, melyet a katolikus karitasz nyújtott a katasztrófa sújtotta területeken.
Délután négy órakor Erdő Péter bíboros úr által celebrált, gyönyörű szentmisén vettünk részt, aztán lelkileg kisimulva, szeretettől átitatva hazafelé vettük az útunkat. Uram, jó volt nekünk ott lenni a  Te szent hajlékodban....
csak jött, csak jött a tömeg.

Az altemplom.

Egyik munkatársammal.

Egykori felkiáltó plakát...és mi tudjuk?

Relikviák.
 U
A szentmise alatt

2011. november 9.

Pályaművek

PályaművekEgy szegény kis bérelszámo ló panaszai (egyveleg)

A tollat két kezébe fogta úgy estefelé egy vasárnap,
mivel hóvége volt, és a főnök is mondta,
Túlóra kell, hát nem gatyázott...
Csendesen elmosolyodott, s ült egy kicsit a félhomályban,
pergette papírjait, s mint szörnyű rémek,
keringtek fejében a bérek
úgymint: Időbér a drága,
a Teljesítmény rovásására,
Állásidővel megspékelve
de nem jött ki így se a k...
Kombinált bére.

Kis lábaskájában odavitte
a vasárnapi vacsoráját,
lefeküdt, és eltűnődött,
mikor látta a családját....

Bérfejtő volt, apró, korán őszült,
gyomra a stressztől jól kikészült,
(s amúgy is, a bérelszámolók korán halnak),
Mégsem panaszkodott, csak a falnak,
S ha a főnökétől emelést kért,
hiába sírt szegény többért,
sose kapott érte több bért
a cégnek adta szívét, vérét,
míg fejtette a mások bérét.

2011. november 6.

FJ. emlékére....

Brjuszov
KOSZORÚ EGY SÍRRA

Én nem vittem sírodra rózsát.
Nyugszol a sűrű hó alatt,
s nem voltam nálad, idegen szem
gyászom nem gáncsolhatta, látod,
még csak nem is sirattalak.

Mit számít ez, mikor szivemben
a nyugtalan gyönyör halott.
Hisz kínzó éjeimben áldott
arcod visszfénye meg se rezzen,
tisztán őrizlek, tudhatod.

Növekszik bennem a halálod,
az emlék újul szüntelen.
A jeges éji gyötrelemben
kivánlak, hívlak, felkiáltok,
s elcsitulok: itt vagy velem.

Hát mit tegyek? E fagyban éljek?
Magtalan gyászban, nélküled?
Vagy éljek termőn, teljesebben,
új lángok, lázak, szenvedélyek
bontsák ki bennem fényüket?

Én nem vittem sirodra rózsát,
ím, engesztelésül fogadd
virágaim legkedvesebbjét.
Mindenemet sirodra tettem,
mindent, mi vágy, mindent, mi emlék,
a könnyet, mit nem sírtam el még,
s az eljövendő csókokat.


(Tóth Judit)

2011. november 4.

Boji Néni....

Nem véletlenül féltem, nem bizony...November 2-án meghalt. Az eszemmel nem tudom most sem felfogni: három hete, a születésnapján átjött hozzám, vidáman, nevetve. Felköszöntöttem, megöleltük egymást.
Délután elvitte a mentő...és már nem jött haza.A legagreszívebb leukémia vitte el. Hogy nem vettük észre? Igaz, kicsit sápadtabb volt a megszokottnál, de tette e dolgát. Etette a sok kis állatot, tyúk, kacsa, pulyka, nyúl, galambok, kutya,cica disznó , birka...és mérgelődött a rosszcsont kecskékkel.


A legjobb szomszédasszonyom volt. És a legjobb szívű....
Nem volt könnyű élete. Már egészen fiatalon beletanult a kinti munkákba.Kapált, ásott, még kaszálni is tudott. Az állatokhoz nagyon értett. Amikor elvesztette az állását és kikerült a foglalkoztatottak köréből (ugye milyen finoman fogalmaztam?), akkor sem hagyta el magát. Napszámba járt, dolgozott reggeltől estig, itthon pedig mindent előteremtett a családnak. Talán azért szerettem annyira, mert a sorsa nagyon hasonlított édesanyáméra. A szíve is olyan volt...egyszer csak ott termett nálunk, kezében érett sárgabarackkal, fügével, virággal, paradicsommal, ami éppen volt.
Nyáron, ha üdülni mentünk, nyugodt szívvel ráhagyhattam a virágokat, a két kutyát, a házat...semmi nem szenvedett kárt. Sőt, a virágok még szebben pompáztak, amikor hazaértünk. A virágokhoz is nagyon értett. Hiányzik, és hiányozni fog...
Kecskesimogatás tavasszal...
"finom a sütid ..."

Karácsonyi elmélázás...
Danikának is. Amikor nálunk volt, első útja a szomszédba vezetett. - Megyek Boji nénihez !- mondta, és szedte apró lábait, hogy Bori felemelje, és végigvigye birodalmán.
Ez a három képem maradt róla...Meg a sok szép emlék, ami a húsz év alatt összejött.