2011. január 23.

Depresszió?

Elmúltak az ünnepnapok, elmúlt a szülinapom, a napok egyformán peregnek, és a hangulatom kissé leült. Ilyenkor szoktam videót nézni gyönyörű virágokról, állatokról, szóval a természetről...
Ha az ember nyitott szemmel jár, sok mindent észrevesz.Mégis. Tegnap, amikor elkísértem a férjemet a pincénkhez, hiába vizslattam árgus szemekkel a tavasznak valamilyen jelét.Nem és nem.
A fagyos föld felett téli szél fütyült, és a Nap hiába sütött ezerrel, csípős hideg vágott az arcomba.
Aztán hazaértünk, én szomorkásan, férjem egykedvűen, és ahogy az udvarra értünk, újra ott ült a kutya.Már szilveszter óta bejár hozzánk, amolyan tacskóféle, kedves kis lánykutya. Valahol beszökik, de kimenni már nem tud, ezért minden alkalommal kiengedem az utca  felé.Kis bolond, örül nagyon nekem,  amikor becsukom utána a kaput, felkapaszkodik, és bánatos szemmel néz befelé.
Már nyomoztam utána, sejtem is kié lehet, itt az utcánkban. A kapuja állandóan tárva-nyitva, és a kutyus szabadon kóricál.Más kutyája, nem fogadhatom be, de ezt hogyan közöljem vele, amikor esengve néz rám a gyönyörű szemével?
Amikor aztán végre megérti, hogy ő nem itt lakik, és, hogy menjen haza, szomorúan elindul. Még párszor hátranéz, aztán elindul az igazi hazája felé.
Ma is itt volt. Addig bohóckodott, addig ugrált, amíg el nem nevettem magam.Aztán szófogadóan kiment, felugrott a kapura, és mélyen a szemembe nézett. A szeme vidáman csillogott.Lehet, hogy ő nem minket, csak engem választott?

2011. január 17.

A levendula útja

Születésnapi jókívánságok - magamnak.

Annyian, és annyiféleképpen elmondták már tegnap...Boldogság, egészség, szerencse, még ugyanennyit, stb.
Boldog vagyok, talán már egészséges is, és nagyon, de nagyon szerencsés ! Átérzem ezt, és hálás vagyok érte a Teremtőnek. És amilyen maximalista vagyok, még azt is elhiszem, hogy élhetek akár mégegyszer 61 évet , mivelhogy, mint a kedvenc dalom is mondja, imádok élni...

Most aztán ilyen gondolatokon töröm a fejemet: hogyan élhetnék egészségesebben, mit  tehetnék azért, hogy a 122. születésnapomon vidáman, boldogan, és elégedetten mondhassam el:

Az élet szép! Nektek magyarázzam? 

2011. január 10.

Ez a kedvenc fám...

Amikor leérek, ő köszönt elsőnek.Öreg fa lehet, mert 40 éve, mikor idekerültem, akkor is itt állt már, mint egy őrszem.Nagyon szeretem ezt a fát.....Remélem nem nézi ki egyszer valami furmányos ember magának...Most rossz világ jár a fákra, mióta elterjedtek a motorfűrészek.Mikor hallom, itt is ott is felbúgni, összeszorul a szívem, mert tudom, ismét meghal egy fa...

2011. január 9.

Nem értem ezt a macsekot...

Les az ajtó mögül, és néha keservesen nyávog...Ezért lett a neve Nyivátka is.Mert csak áll, és nyávog keservesen. Tavaly tél elején csapódott hozzánk, úgy döntött, minket választ családjának.Etettük, vígasztaltuk, nálunk maradt.Aztán jött egy nagybajúszú, vörös kandúr, Nyivátka udvarlója, és nem tágított.Mit tehettünk?
Azóta már "unokánk" is van, el lehet képzelni a koromfekete anyuka, és a vörös, tigriscsíkos apuka egyszem magzatát: fekete alapon vörös pöttyös, zöld szemű kisbabájuk lett...Sokáig éltek zavartalan boldogságban így hármacskán, aztán a vörös kandúr eltünt. Az csemetének is nyoma veszett, csak Nyivátka maradt hűséges hozzánk. Les az ajtó mögül, és várja a fínom falatokat.És néha keservesen nyávog.Szerintem az fáj neki, hogy hűtlenül elhagyták.Amikor már jóllakott, megmutatja magát teljes valójában.Szakít megszokott óvatosságával, és megmutatja magát...Nem baj Nyivátka! Mi szeretünk!

2011. január 7.

Egy szegény kis jégészlelő panaszai....

Reggelente hét órakor indulok a Dunára, a jeget szemrevételezni....Aki még nem tudná, nagyon fontos küldetésem van.Lakhelyemen a Duna partján három km-es szakaszon én vagyok a JÉGFIGYELŐ JÁRŐR. Azám! Nem semmi feladat!Csak azért csinálom már húsz éve, mert nagyon szeretem ezt a vén folyót.Nincs két egyforma arca még akkor sem, amikor minden zúzmarába, ködbe burkolózik.Mindig más. Állok a parton a kis katonai látcsövemmel, és próbálom megsaccolni, hogy ez itten most parti jég, vagy csak a hó esett rá a vízre.Teljes szerelésemhez tartozik még egy jókora husáng is, mivel nemrég két kutya megráncigálta a nadrágszáramat.
Szóval állok a parton, megállapítva a tényállást, hogy igen, parti jég, és ha ilyen marad az időjárás, holnap talán még a jégzajlás is beindul.Nyúlok a telefonomért, hogy jelentsem, amikor a szemem megakad egy hatalmas szemétdombon, ami regnap még nem volt ott.Rongyok, használt pelenkák,konyhai hulladék förtelmes kupaca feküdt előttem elkeseritően.Dühös lettem nagyon.Hogy valaki, vagy valakik így spóroljanak a szemételszállítás költségével, hogy egyszerűen kiöntik a partra...Szégény öreg Dunánk! Mi mindent kell még elviselned ? A fűzfákat kivágják, persze derékig érő csonkot hagyva, nehogy le kelljen hajolnia annak, aki tüzelni akar vele.A parton szeméthalmaz, sörösdobozok, rossz edények hevernek....Mi lesz így veled? Valamit tenni kellene...
De hideg van, kicsit félek is, hát felsóhajtok, és bemondom a telefonba: a 1744-1741-es folyamkilométernél 01. Amúgy minden rendben..... 

2011. január 6.

Kutyául érzem magamat....

Nem.Ez nem fedi a valóságot, ahogy kinézek az ablakon, és látom Burkus jókedvű hancúrozását a hóban....Bolond ez a kuty, nemhogy befeküdne a jó kis meleg óljába, inkább kinnt rodeózik a hóban, jégben.Aztán meglátom boldogságának okát. János, a férjem nekiállt fát aprítani, és Burkus imádattal ugrándozza körül hőn szeretett gazdiját.János mosolyog, együtt ugrabugrálnak, boldogok.Én meg itt szép csöndesen meghalok frissen szerzett influenzámban.Kérem, kérem ki fog engem ápolni? Irigykedve nézem őket. Aztán fordul a kocka.A kapun a húgom fordul be, kezében kosár, a kosárban mennyei illatu halászlé, és pogácsa. Figyelem Burkust, ahogy megpróbálja feltűnés nélkül felderíteni a pompás illatot, de árulóvá sem akar válni, így aztán ide-oda rohangál a két ember között.
Megvagyok mentve, szép az élet, valaki végre törődik velem! Visszafekszem az ágyba, és megpróbálok keserves "betegarcot" vágni . De most valahogy nem megy.....

2011. január 5.

Elindult...

Kicsit döcögősen, kicsit betegesen, de beindult 2011. is.
Most éppen ágynak döntött egy kisebb megfázás, vagy influenza.Még belegondolni sem merek, mi lenne, ha tavaly ősszel nem oltottak volna be védőoltással, vagy nem szedném a sok vitamint, köztűk a nagydózisú, lassan felszívódó, mindenhetó C-vitamint, aminek az lenne a szerepe, hogy erősítse az immunrendszert .Ősz óta ez a második meghűlésem, úgyhogy felülbírálom a vitaminokba vetett bizalmamat.Vagy ilen nyamvadt lesz az ember, ha elér a 61. évéhez?

Most már komolyan kezdem figyelni magamat. Atyavilág! Lehet, hogy megöregedtem?