tag:blogger.com,1999:blog-46910729663174468692024-03-13T03:09:27.821+01:00Újra naplót írokannalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.comBlogger601125tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-81320962876989552922023-08-28T10:52:00.001+02:002023-08-28T10:59:47.738+02:00<p><br /></p><p><span style="font-family: times; font-size: large;"><i>Hová tűntél ?</i></span></p><p><br /></p><p><span style="font-size: x-large;">Ezt kérdezte tőlem egyik blogtársam a megjegyzésben. Nem tűntem el, itt vagyok, csak megdobált a sors. Nagyon megdobált. Utolsó bejegyzésem óta több, mint egy év telt el. Azután következett a földregés...nem hirtelen, és nem a legerősebb, de elkezdődött. A férjem betegségével, az orvostól orvosig járkálás lélekkínzó történéseivel. Megbuktunk, ő meghalt. Úgy ment el, ahogy élt. Szelíden, csöndben, szerényen, méltóságteljesen viselve egyre rosszabbodó szívbetegségét. És most itt állok megdöbbenve, kifosztva, keseredetten. Valamit talán rosszul csináltam ?</span></p><p><span style="font-size: x-large;">Most már nagyon sok időm lesz...nem kell lopva a gép elé ülni, mehetek a világba, kirándulhatok, és nem kell hazáig szívdobogva rohannom, vajon mi van vele...</span></p><p><span style="font-size: x-large;">Mégis. Akkor is. Inkább ápolnám őt, ameddig csak lehet. De nem lehet, meghalt.</span></p><p><span style="font-size: x-large;">Le vagyok taglózva, nincs kedvem semmihez. Majd könnyebb lesz, mondják.</span></p><p><span style="font-size: x-large;">Remélem, hisz jelen pillanatban úgy érzem megszakad a szívem.</span></p><p><span style="font-size: x-large;">Hát ezért tűntem el majd egy évig. De visszatértem.</span></p><p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5hRJUG7HM_cUz58jCf5D3HO69q2k4Owc3JghRGMH7vnoXL1ALosZ9TbX9MuDFgDU1Rko_gmqjvfM22-ewZeoPaurW0RNEz-V77IUcZkx-kkKxXRyw2nYeJnqWEen7GvGLzXIEqgEvE3Qz4E_AVxnVnLarVfxNAPNP4Da79janlSEZw9Vnc_kZAHD5nkg/s314/828ebc9905860f98aac60c3350bb4ff4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="314" data-original-width="236" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5hRJUG7HM_cUz58jCf5D3HO69q2k4Owc3JghRGMH7vnoXL1ALosZ9TbX9MuDFgDU1Rko_gmqjvfM22-ewZeoPaurW0RNEz-V77IUcZkx-kkKxXRyw2nYeJnqWEen7GvGLzXIEqgEvE3Qz4E_AVxnVnLarVfxNAPNP4Da79janlSEZw9Vnc_kZAHD5nkg/w223-h297/828ebc9905860f98aac60c3350bb4ff4.jpg" width="223" /></a></div><br /><p></p>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-51189798873200439312022-01-17T05:37:00.004+01:002022-01-17T05:37:38.288+01:00<span style="font-size: x-large;"><i><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEidNoejaFxh0PlMH1H5DqPWxwDwHDAN7uIli3qqLYJa2IWFWJ8GQH1SYik7VViRwJCsJUibZJ_UZUA4imFJo4GCExTnCisQMJm_1tbiDfrT4d2SjTL5CjvmuWrPlhu-FerJgY54QZeUttd8hjTAwfENQ164wifLzfALABmJrXbW72vMpFgbj-U2PDWq=s2048" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEidNoejaFxh0PlMH1H5DqPWxwDwHDAN7uIli3qqLYJa2IWFWJ8GQH1SYik7VViRwJCsJUibZJ_UZUA4imFJo4GCExTnCisQMJm_1tbiDfrT4d2SjTL5CjvmuWrPlhu-FerJgY54QZeUttd8hjTAwfENQ164wifLzfALABmJrXbW72vMpFgbj-U2PDWq=s320" width="240" /></a></div><br />Születésnapomra</i></span><div><span style="font-size: x-large;"><i><br /></i></span></div><div><span style="font-size: x-large;"><i>Bizony, bizony ennél jobbat nem kivánhatok senkinek.</i></span></div><div><span style="font-size: x-large;"><i>Itt volt mindenki, sok-sok ajándékot kaptam, sok-sok</i></span></div><div><span style="font-size: x-large;"><i>köszöntést, szóval boldog voltam na !</i></span></div><div><span style="font-size: x-large;"><i>Némiképp beárnyékolta az egész ünnepséget, amikor elmélázva a 72-es számon, azon morfondiroztam magamban, mi lenne, ha megforditanám és 27-et csinálnék belőle...</i></span></div><div><span style="font-size: x-large;"><i>De belegondolva eddigi életembe, nem szeretnék újra 27 lenni. Hiszen minden igy jó, ahogy van. Hálás vagyok Istennek, amiért ezt a jó érzést felfedeztem !</i></span></div><div><span style="font-size: x-large;"><i>Még ha esetleg valaki megmondaná, hogy az ajándékba kapott világitós, csudaszép klaviatúrán hogyan tudnám előcsiklandozni a hosszú i betűt, teljes lenne a boldogságom. Mert nem nagyon birom a helyesirási hibákat...Meg aztán újabban háklis vagyok, de ezt a 72-nek tudom be.</i></span></div>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-60275205893795888292022-01-14T15:16:00.005+01:002022-01-14T15:18:06.385+01:00<p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>Szatócsbolti intermezzo</b></span> </p><p style="text-align: left;">(Foto: Pixabay)</p><p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg86pErGcW4gzFXsgqbkpBI-llDRQfwzPu5LQBNUSsAj9zAZnyxMeAf6izn0wDvj3BK3FeI7kOHEU-GUpz3fag62sM1mmJgowPevQULjSojxx3ZudcNVV2OY8UwIjzRfCinvzTFWiCxXoaM2TxfR-F0hfrA2_FvhADph_SQewXhVh3mN-aeM7Ts28V0=s960" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="718" data-original-width="960" height="271" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg86pErGcW4gzFXsgqbkpBI-llDRQfwzPu5LQBNUSsAj9zAZnyxMeAf6izn0wDvj3BK3FeI7kOHEU-GUpz3fag62sM1mmJgowPevQULjSojxx3ZudcNVV2OY8UwIjzRfCinvzTFWiCxXoaM2TxfR-F0hfrA2_FvhADph_SQewXhVh3mN-aeM7Ts28V0=w363-h271" width="363" /></a></div><span style="font-size: large;"><b>Szeretem ezt a kis boltot. A családias hangulatát, a kedves eladókat, és valóban sok minden kapható benne, ami a mindennapi élethez kell.</b></span><p></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>Reggel korán diákok, munkába igyekvők, kamionosok állnak meg, hogy megvegyék a reggeli betevőjüket.</b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>Szóval szeretek ide járni vásárolni.</b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>Állok a pénztárnál, engem számolnak éppen. Mögöttem egy munkásruhás, tagbaszakadt férfi áll, kezében tartva a megvásárolni szándékozott árut. Sok minden van a kezében majdnem elejti a dobozokat...</b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>Amikor kiürül a kosaram, fizetek, és jószándékúan nyújtom felé az üres kosaramat , hogy segítsek rajta.</b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>Bár ne tettem volna.</b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>A válasz:</b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>- Nem köll nekem, mit képzel ! Nem maga dönti el, hogy kosárba vagy a kezembe viszem az árut...</b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>Köpni, nyelni nem tudtam, valahogy csak kinyögtem:</b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>- Csak segíteni akartam. De rám is dörrent azonnal:</b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>- Maga nekem ne segítsen ! A Spárban sem szólnak rám, ha kézben viszem oda a kasszához..</b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>És még mondta volna, de eloldalogtam az üres kosarammal.</b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>Uramatyám mit vétettem ennek az embernek ? Csak ránéztem a feliratra, amely szerint "A KOSÁR HASZNÁLATA KÖTELEZŐ". Úgy látszik, ez rá nem vonatkozott.<br /></b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"><b>De a reggelem már el volt rontva...</b></span></p>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-12813766562399120992022-01-13T05:41:00.002+01:002022-01-13T05:41:38.795+01:00<p> <span style="font-size: large;"><b>Igen, kihagytam egy egész évet ! Nem tudja valaki , merre jártam 2021-ben ? Mert itt a blogomban nem, az biztos.</b></span></p><p><span style="font-size: large;"><b>Na , de új év, új élet ! Az év elején járunk még, de már így is sok atrocitás ért, mit tagadjam ?</b></span></p><p><span style="font-size: large;"><b>Gondolatban szidom magam, a túlságosan érzékeny mivoltomat, ahogy egyik ismerősöm mondta , a "mimóza lelkemet"...</b></span></p><p><span style="font-size: large;"><b>Valami történt az emberekkel. Nem tudom mi, még rágódom rajta, próbálom megfejteni. Mi ez a sok durvaság, az odamondogatás, a bántás, ami napról napra egyre csak dagad ?</b></span></p><p><span style="font-size: large;"><b>Szinte sikolt a lelkem : segítség ! Én nem így akarok élni ! Így nem.</b></span></p><p><span style="font-size: large;"><b><br /></b></span></p><p><span style="font-size: large;"><b>Hát akkor kedves ismerőseim, blogtársaim, mindenek ellenére tiszta szívemből kívánok BOLDOG ÚJÉVET !</b></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjNqdesHr3n55AVXHkrJhrkoiS7IdMk8gH6aysILxww9TTqZn4K4qBVICHYUtjJAX1FnwbkgWXwZ2C_FL4-JBJMQXMutK0v5Mimno8CaG-VqdzyXRdObd0d4Ni71XWhXIOCDyaZh-8UPTMwYA0Fdmksj6HenMkDwLOkt6qidReIRONW1ukUHaHT46pG=s901" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="901" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjNqdesHr3n55AVXHkrJhrkoiS7IdMk8gH6aysILxww9TTqZn4K4qBVICHYUtjJAX1FnwbkgWXwZ2C_FL4-JBJMQXMutK0v5Mimno8CaG-VqdzyXRdObd0d4Ni71XWhXIOCDyaZh-8UPTMwYA0Fdmksj6HenMkDwLOkt6qidReIRONW1ukUHaHT46pG=s320" width="256" /></a></b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><b>Ha lehetne, ilyen virágos jókedvet !</b></span></div><p></p>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-91562299572279479912020-07-23T07:49:00.002+02:002020-08-21T07:05:54.988+02:00Favágitó<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitjFPYFG9XlEnVkvmKnwAggfdMK4jXJSUqDwxXN600JuZDMSnK783JlEZJCy4nak0o5qRnJMkmdHJ7vKP8M3PLPlWBgqA4nXuSlfYcdQWe7yv_9m2JrXnTvFwkZ5z9IuyNYWSCe_BvXOw/s1600/maxresdefault.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitjFPYFG9XlEnVkvmKnwAggfdMK4jXJSUqDwxXN600JuZDMSnK783JlEZJCy4nak0o5qRnJMkmdHJ7vKP8M3PLPlWBgqA4nXuSlfYcdQWe7yv_9m2JrXnTvFwkZ5z9IuyNYWSCe_BvXOw/s320/maxresdefault.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><b>Meg is van a következő szó, ez pedig a favágitó...ezt biztosan ismeritek. Egy farönk, ahol a fát vágtuk apró darabokra. Sőt, drága édesanyánk még a levágni való állatokat is itt végezte ki.</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Ezt nem szerettem, de enni muszáj volt.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Talán ezért is nem olyan kedves nekem ez a szó , mint a csordáskörte. Rossz emlékeim vannak vele kapcsolatban.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Amikor az unokaöcsém hüvelykujját hosszában kettévágtam rajta, az a legrosszabb emlékem. Már nem tudom, mit akartunk kettévágni közösen, de az ujját biztos nem.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Mégis nagyon kikaptam akkor. Csoda, ha nem szeretem? </b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Milyen játékos neve van, mégis milyen veszélyes...</b></span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-85277742745929583752020-07-20T20:32:00.001+02:002020-07-20T20:32:15.546+02:00Csordáskörte...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg4BsiZPqVbqKCWMMY08Ahvygg0gMlTN6OjgamKFmk51tOu9TXXkF9R4zCsBa0EM8duPPr1wWj8X0WEZSc2XXp5RYQABNxu0cDexU2vVBINke38zEnyyLFRXRTn-QM3ct4R9vrP0DMA-E/s1600/fenyotoboz-natur-7-cm-hobbykreativ.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="352" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg4BsiZPqVbqKCWMMY08Ahvygg0gMlTN6OjgamKFmk51tOu9TXXkF9R4zCsBa0EM8duPPr1wWj8X0WEZSc2XXp5RYQABNxu0cDexU2vVBINke38zEnyyLFRXRTn-QM3ct4R9vrP0DMA-E/s640/fenyotoboz-natur-7-cm-hobbykreativ.jpg" width="468" /></a></div>
<span style="font-size: large;">Ahogy az embergyereke öregszik, úgy jutnak eszébe a gyerekkori szavak.</span><br />
<span style="font-size: large;">Jön a kisfiú mosolyogva, kezében egy fenyőtoboz.</span><br />
<span style="font-size: large;">- Neked adom. - mondja kedvesen. - Majd karácsonykor tedd fel a fára.</span><br />
<span style="font-size: large;">- Jaj de aranyos vagy - mondom. - Köszönöm szépen.</span><br />
<span style="font-size: large;">Ahogy kis kezéből elveszem a tobozt, belém hasít a gyermekkorban hallott szó.</span><br />
<span style="font-size: large;">Csordáskörte. Mi így hívtuk a fenyőtobozt. Olyan melegség önti el a szívemet, hogy még vagy háromszor megköszönöm neki.</span><br />
<span style="font-size: large;">Furcsán néz rám. </span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-79391231766527292432020-07-18T07:46:00.000+02:002020-07-18T07:46:02.994+02:00A köszönésről...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwrzS2-k-xKt5ybB0aFRFkwKvJUgAk3Vvu7KTHRBqP-VjgUsuSUTb3Apq7FZIDncRkq1w3vSqjBm1l7vv0Su2Xss9dLARkv6s-wOGY0YSeslqp4IUnVV0BlqVD2m7OhRuRiEU-bV99amg/s1600/istockphoto-1092443974-1024x1024.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="682" data-original-width="1024" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwrzS2-k-xKt5ybB0aFRFkwKvJUgAk3Vvu7KTHRBqP-VjgUsuSUTb3Apq7FZIDncRkq1w3vSqjBm1l7vv0Su2Xss9dLARkv6s-wOGY0YSeslqp4IUnVV0BlqVD2m7OhRuRiEU-bV99amg/s320/istockphoto-1092443974-1024x1024.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><b>Újra orvosi rendelő. Úgy látszik, már nem tudok leszakadni a témáról, olyan gyakran látogatom mostanság.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Csak figyelem a várakozók beszélgetését, de nem folyok bele.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>A téma: a mai gyerekek nem köszönnek.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Ki a felelős? A szülők, a tanárok mindenképpen...és megy a szapulás.</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Sorra kerülök. Amikor kijövök a rendelőből, már más a téma.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Indulok haza, jó hangosan köszönök.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Senki nem köszön vissza....</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b> </b></span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-35689995783478493962020-07-17T09:47:00.001+02:002020-07-17T10:02:56.458+02:00Igazán.<span style="font-size: large;"><b>Igazán flottul megy minden, de tényleg. Időpontot kaptam a háziorvosnál, megjelentem időben.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Érdekes volt, mivel most a sorszámok nincsenek kinn, csak az időpont számít, amit kértél, és kaptál. </b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhkSo5lc52kv5nnxoQkxS90N5gIY3jpBjbhGFalKT-G3QcitkdHtD6k24YscjxJYYLJ5BqupzOElKHU8ZLg0cmjEtvNiBImZoh2yHNfk_W6aQE8lbDEDvPTr9ouhKHasRO-z22EwZ2-IU/s1600/istockphoto-1207307686-1024x1024.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="641" data-original-width="1024" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhkSo5lc52kv5nnxoQkxS90N5gIY3jpBjbhGFalKT-G3QcitkdHtD6k24YscjxJYYLJ5BqupzOElKHU8ZLg0cmjEtvNiBImZoh2yHNfk_W6aQE8lbDEDvPTr9ouhKHasRO-z22EwZ2-IU/s320/istockphoto-1207307686-1024x1024.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><b>Tudom, hogy vannak még előttem hárman, mert szeretek kicsit előbb menni. </b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Nyílik az ajtó, az asszisztensnő szólítani akarja a következőt, de egy hölgy felugrik, szinte félrelöki az asszisztenst, és vágtázik befelé.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Kiküldik, hogy vannak még előtte. Duzzogva leül.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Ezt még vagy kétszer megcsinálja, a végén már nagyon dühös, ágál, magyarázkodik, de nem jut be hamarabb, mint az előtte lévők.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Jó ! Tetszik nekem ez az időpontos szigorúság, már hamarabb kellett volna foganatosítani, még a járvány előtt.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Vajon meddig lesz betartva ?</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Kicsit szkeptikus vagyok...</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b> </b></span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-8134925349982706022020-07-11T07:27:00.001+02:002020-07-11T07:27:37.922+02:00Talán....<span style="font-size: large;">Mondhatom, jól eltűntem innen. Én megpróbáltam írni nem ment.</span><br />
<span style="font-size: large;">Megpróbáltam festeni, nem ment. Az éneklés se megy rendesen...</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">A gyász még itt ül a szívemen, de úgy érzem, lassan ,de biztosan gyógyulgatok.</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">Már nem sírok annyit.</span><br />
<span style="font-size: large;">És újra szükségét érzem, hogy leírjam a gondolataimat.</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">Megpróbálhatom. Megpróbálom. </span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-33012068765095027732019-12-04T09:51:00.002+01:002019-12-04T09:51:40.312+01:00Vaktyúk....<b><span style="font-size: large;">Léptem egyet, és hatalmas reccsenést hallottam...a talpam alatt a méregdrága szemüvegem nézett vissza rám szomorúan.</span></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9ROseRznamRn6Nnj-xg_vP9EZSbmyRHjdFAkEKMz2DVNXCusV5i4nSgjbwpfnv27PJKsBi_RMBH69IKrEGSR65-bDp4NJG7ZQahyphenhyphenksXd-GGRFl1FNGr1W8JODMywqJrITVyAwVXmyUFo/s1600/20191204_093302.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9ROseRznamRn6Nnj-xg_vP9EZSbmyRHjdFAkEKMz2DVNXCusV5i4nSgjbwpfnv27PJKsBi_RMBH69IKrEGSR65-bDp4NJG7ZQahyphenhyphenksXd-GGRFl1FNGr1W8JODMywqJrITVyAwVXmyUFo/s400/20191204_093302.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<b><span style="font-size: large;">Mostanában mindig leveszem, ha közelre akarok látni, most is ez történt a vasaláshoz nem kell a távollátó szemüveg.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">De hogy hogyan került a földre, nem tudom.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Nagyon elszomorodtam. Micsoda nap ez a mai ! És még csak reggel van... </span></b>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-52053059575259672842019-12-02T04:43:00.002+01:002019-12-02T04:43:36.951+01:00Kazamatos gyümölcslé.<span style="font-size: x-large;">Csak fülelek. Mi lehet az a piros kazamatos gyümölcslé a reklámban?</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisxX67A_6X10WHCuggOJcSy4p23a3MxOyd2R5q1i1mVi-l3ZrUZIGkY_AxYTQm4YVlNafKX-mr4EdoXmDFSTqgKIgHPJ19DcNYaFVKJeSwM1V_u3yaYuQxKglj-W3IrD52tlZkcuwECoM/s1600/36915_piroska_zamatos_mango_szorp.png.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisxX67A_6X10WHCuggOJcSy4p23a3MxOyd2R5q1i1mVi-l3ZrUZIGkY_AxYTQm4YVlNafKX-mr4EdoXmDFSTqgKIgHPJ19DcNYaFVKJeSwM1V_u3yaYuQxKglj-W3IrD52tlZkcuwECoM/s320/36915_piroska_zamatos_mango_szorp.png.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: x-large;">Eltelik kis idő, mire rájövök , miről is van szó.</span><br />
<span style="font-size: x-large;">A reklámszövegben a hölgy rendszeresen így ejti ki. Vajon szándékos lehet, hogy jobban odafigyeljen az ember ?</span><br />
<span style="font-size: x-large;">Hát én odafigyeltem, és mit mondjak ? Bosszantó... </span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-25258054427190740612019-11-29T08:12:00.001+01:002019-11-29T16:38:01.858+01:00Szédület...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRG5Y2u6krEXLDEBzhTEFc4zO5Sub8HEV1YCZFiK_HOGDsFBvSCbG2QZn7fm4Dp2Di267wlvbirkBq-Gpnx6lu95WAmXGaqKXW2QNd5wDgeUiozh4Wj1uKe_aQh4GVs8xjowcBuF2g2TI/s1600/dizziness-1820223_960_720.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="637" data-original-width="960" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRG5Y2u6krEXLDEBzhTEFc4zO5Sub8HEV1YCZFiK_HOGDsFBvSCbG2QZn7fm4Dp2Di267wlvbirkBq-Gpnx6lu95WAmXGaqKXW2QNd5wDgeUiozh4Wj1uKe_aQh4GVs8xjowcBuF2g2TI/s320/dizziness-1820223_960_720.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><b>Amikor reggel felébredve kikászálódnál az ágyból, de nem tudsz...amikor a szédülés úgy csap le rád, mintha körhintán ültél volna egész éjjel.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Igen, újra elkapott egy régebbi betegségem, a nevét már nem tudom, pedig van egy előkelő francia neve is, valami Méniére- féle fülbetegség, vagy mi, mindegy is, ez rettenetes.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>A forgó jellegű szédülés, amely a legkisebb mozgásra is erősödik , a bizonytalanság, a dülöngélés, hányinger meg minden.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Szóval nem jó.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Ha fekszem is csak akkor, ha behunyom a szemem.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Így meg rettenetesen unalmas, se TV, se könyv... így aztán van időm megtervezni a dolgokat, mi lesz majd, ha elmúlik.</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Mert voltam már így, és bizony tudom, hogy minimum három nap, mire elmúlik. Az én örökmozgó természetem nagyon rosszul tűri ezt. </b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Egyedül a zene, ami jól esik szegény füleimnek.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>No meg a férjem benyögése.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>- Mondtam már, hogy egy szédült tyúk vagy ! (Próbál nevetni, de be van ijedve, látom.) </b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Most valamiért nem nevetek... </b></span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-48467113208435533982019-11-18T21:36:00.001+01:002019-11-18T21:42:47.978+01:00Kedves Mr Monk !<span style="font-size: large;"><b>Ma megdőlt abbéli hitem, hogy a pókokon, a békákon, a bacilusokon kívül már nem igen tudnék mondani olyant amitől félek...</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Ma ugyanis spájzot takarítva két darab büdös bogár, és négy darab harlekin katica keserítette meg az életem.</b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvDkO_cwO_betc2SJCxsHRYKFqLjch5QT9YU0RnitEsVFAQ_3qdcN__DWxjHMRuoXSaiTdlmAdv26eQRtG_TDP9NKNsgnS1hrhwyeKnH60KTD1qH1zcfbZiVVvIv_L2kV8PF1e_FUfAho/s1600/Monk-f%25C3%25B3bi%25C3%25A1i.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="608" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvDkO_cwO_betc2SJCxsHRYKFqLjch5QT9YU0RnitEsVFAQ_3qdcN__DWxjHMRuoXSaiTdlmAdv26eQRtG_TDP9NKNsgnS1hrhwyeKnH60KTD1qH1zcfbZiVVvIv_L2kV8PF1e_FUfAho/s320/Monk-f%25C3%25B3bi%25C3%25A1i.jpg" width="263" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><b>Szó szerint, mivel egyedül voltam otthon, és még segítséget sem tudtam hívni.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Ezért aztán félbe hagyva a takarítást, becsuktam a spájzajtót, és vártam haza a ház urát, hogy megmentsen tőlük.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Csak ücsörögtem, míg vártam.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Főzni sem főztem, mert a hozzávalók nagy része a spájzban leledzett az ellenséggel egy légtérben...</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b> </b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Sokáig tartott a pincében a borfejtés, az idő meg csak ment, így esett, hogy esteledett már, mire megérkezett a segítség.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Csak nevetett kétségbeesésemen, főleg, amikor meglátta az arcomat, ahogy közölte velem:</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>- Mind döglött volt ! Mit kell félni egy döglött bogártól?</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Tényleg.Csak meg ne kérdezze, mit főztem...</b></span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-7805599060058970942019-11-10T10:04:00.002+01:002019-11-10T10:04:56.363+01:00A fehér csizma.<span style="font-size: large;"><b>Most nem tudom, a csúnya, őszi esős idő teszi, de a pocsék a hangulatom ma.</b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgINAx8RuQ_t9PWbDfBXGZOTLaDk5Q1oh_w_bzGNVHFdZkrJPQZ2AqUwrXf_nsAqg0n5NUHT61s0W5tp2v5Xkv2rPIowmsWwsKEf7YvxLSjzcwlJ5Kqip54ST35LLY3xKB24cDItbMDxoU/s1600/zxcdjb1572318011668.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="384" data-original-width="384" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgINAx8RuQ_t9PWbDfBXGZOTLaDk5Q1oh_w_bzGNVHFdZkrJPQZ2AqUwrXf_nsAqg0n5NUHT61s0W5tp2v5Xkv2rPIowmsWwsKEf7YvxLSjzcwlJ5Kqip54ST35LLY3xKB24cDItbMDxoU/s320/zxcdjb1572318011668.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><b>Aztán ráadásul rákattintok egy weboldalra, ahol szép ruhák és lábbelik sorakoznak rendre, és ott virít a fehér csizma is.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>A csizma, amire a kishúgom vágyott még idén januárban. A csizma, amit sehol nem kaptunk, hiába kerestük.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>A csizma, amiről azt hittük... mit is hittünk? </b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Hogy majd meggyógyul, és hordhatja boldogan, hiszen még csak január volt akkor...mert a kis öröm is öröm.</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Most csak ülök itt, szemben a fehér csizma fotójával, a szívem majd megszakad , folynak a könnyeim.</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Bárhogy tetszett is, nem tudok már jó szemmel nézni a csizmára.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Az pedig visszanéz rám, mintha semmi , de semmi nem történt volna... </b></span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-80980979985877997622019-11-05T11:02:00.000+01:002019-11-05T11:02:19.026+01:00"Elmonkosodásom" története...<span style="font-size: large;">Zötyögünk a buszon...egykedvű arcok, unalmas bámészkodás.</span><br />
<span style="font-size: large;">Ekkor felszáll az anyuka a kb négy éves kislánnyal.Kapaszkodva lépegetnek hátra, amikor a kislány hatalmasat tüsszent, persze még a zsepit sem volt ideje elővenni, így aztán a markában landolt a tüsszentés mellékterméke.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuuxxvTKMb_NyJyQJIimoT3VbPNgHuQDC_6_9ZTasFqxCK_8P1yCWh4dVQw6MkqW9XPRAytk2t3SYuq7v_kbp3HK-rS2CuU45OakzA9px4UApdTq-ortOeZ1yDQEoSyM1JeXHUH16FRZo/s1600/201602052014-tony-honors-cocktail-party1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="429" data-original-width="644" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuuxxvTKMb_NyJyQJIimoT3VbPNgHuQDC_6_9ZTasFqxCK_8P1yCWh4dVQw6MkqW9XPRAytk2t3SYuq7v_kbp3HK-rS2CuU45OakzA9px4UApdTq-ortOeZ1yDQEoSyM1JeXHUH16FRZo/s320/201602052014-tony-honors-cocktail-party1.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;">No nem sokáig, mert tovább kapaszkodva araszolnak hátrafelé, a kislány a tüsszentős kezével minden egyes ülőke kapaszkodóját ügyesen megfog. Elhaladnak mellettem, és én megérkeztem...fel kell állnom.</span><br />
<span style="font-size: large;">Szinte hallom a kétségbeesett Monk hangját:</span><br />
<span style="font-size: large;">- Kendőt, kendőt...- Venném elő én is a kendőt, de a sofőr már indul is, muszáj megkapaszkodnom valamiben.</span><br />
<span style="font-size: large;">Megkapaszkodtam. Szemem előtt rút, zöld bacik, és vírusok ugráltak, és teljesen rosszul voltam a gondolattól, hogy meg kellett fognom a kapaszkodót.</span><br />
<span style="font-size: large;">Milyen is az ember ! </span><br />
<span style="font-size: large;">Ahelyett, hogy leszállva egy törlővel megtörölve a kezem boldogan indulok tovább, csak arra tudtam gondolni, hogy most biztosan beteg leszek ! Haragudtam a kislányra, mert tüsszentett, az anyjára, mert nem segített neki, és magamra, hogy mégis megfogtam a kapaszkodót...</span><br />
<span style="font-size: large;">Nem lettem beteg, és szégyellem magam ezért, lehet, hogy nem nézek több Monk-filmet, mert a rengeteg fóbiájából biztosan ragadt rám még pár. </span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-46142945428660137162019-11-03T07:22:00.001+01:002019-11-03T07:23:20.385+01:00Esetem a királyfival...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyYShspJO2A3Oiji5-A0AA9eUsvetRugT5AK4exIKdXve5oSDosp1LO7ZuL24VkljmFFkYWdBnOUzh3UDsxqb1FlKz2Vc8DNgpFJf66pdTAwuCcEscFGPiGrp7L9Cqec_bMj0IwAXCop8/s1600/zold+levelibeka.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="346" data-original-width="461" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyYShspJO2A3Oiji5-A0AA9eUsvetRugT5AK4exIKdXve5oSDosp1LO7ZuL24VkljmFFkYWdBnOUzh3UDsxqb1FlKz2Vc8DNgpFJf66pdTAwuCcEscFGPiGrp7L9Cqec_bMj0IwAXCop8/s320/zold+levelibeka.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><b>Hajnali négy óra.Csak forgolódok az ágyban, inkább felkelek.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Szép a reggel, még ha sötét van is kinn. Indulok a kávéfőző felé, amikor megláttam...</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>A konyha közepén ült nagy nyugalommal, olyan nyugodtan, hogy egy kis zöld falevélnek néztem, és majdnem felvettem onnan.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>De a falevél megmozdult ! És pislogott ! És tulajdonképpen aranyos volt, de halálosan megrémültem.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Átszaladt a fejemen a királyfi ügye is, meg az is, hogy annyit kértem a Jóistent, hogy csak még egyszer láthassam őt...Lehet, hogy egy kis zöld levelibéka formájában jelent meg nekem?</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Halálsikolyt hallatva ráborítottam egy keverőtálat, ami alól szerencsésen kiszökött , és tova ugrált a konyhaasztal </b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>alá...</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Addigra a férjem is lejött. Megmentett, a békának se lett bántódása. Felseperte egy szemétlapátra, és kitessékelte.</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Most aztán törhetem a fejemet, elszalasztottam-e a királyfit... </b></span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-90458956548223733292019-10-07T13:43:00.000+02:002019-10-07T13:43:00.668+02:00A boldogság mulandó...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeyp_xjQ7voocivBlcpjVmPG1j6hPomKMoKGCxlNi16QTO-sy1Vb-OTJsTiP9lBlUtGIrgDgSAX9J6t1AaYiQcG0ZBJlvQ1CoWq3FoRDJXkGnHHNstE6bU9oatzsL3sCejF4l3iNYHzEM/s1600/IMG_9652.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeyp_xjQ7voocivBlcpjVmPG1j6hPomKMoKGCxlNi16QTO-sy1Vb-OTJsTiP9lBlUtGIrgDgSAX9J6t1AaYiQcG0ZBJlvQ1CoWq3FoRDJXkGnHHNstE6bU9oatzsL3sCejF4l3iNYHzEM/s640/IMG_9652.JPG" width="640" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><b>Egyszerűen nem értem...Június végén még boldogan nevetgéltünk, minden jól haladt. Tele voltunk reménnyel. Reménnyel, és tervekkel. Hogy kilábal a betegségből, aztán majd ide megyünk, oda megyünk, úgy, mint régen...</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>A könyörtelen halál augusztusban elrabolta tőlünk.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Nem így terveztük mi. De Isten másképp gondolta.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Ilyen törékeny az élet, ilyen múlékonyak a boldog pillanatok.</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Becsüljünk meg minden percet, amit kapunk ! </b></span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-702732795650700952019-08-28T15:30:00.001+02:002019-08-28T15:30:49.296+02:00Memento...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiezyx6XSqK6K0lMSBGw4qe9xFujVrlOgT_dmJnEaw7EXuVOCX330lJzcpMgfy2DdlaqMX7QQikl8C-zJ3T5w7xxZs-MidIbO25BZml5ar6a3P1nMUm4VmXbjo4ImnTuWjg6i5dcNrvvIc/s1600/402807_345029135579455_216578320_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="598" data-original-width="800" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiezyx6XSqK6K0lMSBGw4qe9xFujVrlOgT_dmJnEaw7EXuVOCX330lJzcpMgfy2DdlaqMX7QQikl8C-zJ3T5w7xxZs-MidIbO25BZml5ar6a3P1nMUm4VmXbjo4ImnTuWjg6i5dcNrvvIc/s320/402807_345029135579455_216578320_n.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;">Tóth Bertalan<br /> Ezüstfonál</span><br />
<span style="font-size: large;"> Közelembe osont a lassú végzet,<br /> Szívembe költözött a zord enyészet,<span class="text_exposed_show"><br /> Láttam, ahogy a szeme elsötétül,<br /> Ahogy virágokat ejt ki kezéből.</span></span><br />
<div class="text_exposed_show">
<span style="font-size: large;"> Vége volt. A világ megremegett tőle,<br /> Ilyen szenvedés nem kínzott előtte.<br /> Gomolyogtak bennem a bősz miértek,<br /> Bennem a fájdalmak hamuvá égtek.</span><br />
<span style="font-size: large;"> Felkétlett bennem a Teremtő léte,<br /> Néma csend volt felém minden részvéte.<br /> Vádoltam magam, vádoltam az Istent,<br /> Mert egyikünk sem tett meg érte mindent.</span><br />
<span style="font-size: large;"> Élete, mint egy fénylő csillagocska,<br /> Földi létének ennyi volt kiróva.<br /> Lelke útra kelt, emléke megkövült,<br /> Eltávozásának csak a menny örült.</span><br />
<span style="font-size: large;"> Bennem angyali lénye táplál kedélyt,<br /> Általa nem érzek már semmi veszélyt.<br /> Sorsának ezüstfonala elszakadt,<br /> Öröklétbe hullt mosolya itt maradt.</span><br />
<span style="font-size: large;"> London, 2016. március 1., Húgom emlékére</span></div>
annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-8040136807056412492019-08-23T19:07:00.001+02:002019-08-23T19:07:16.570+02:00Húgom emlékére<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzb6W80WntdsFRgCKd6qX9iMMIA8WqygO45MohBhVS8fXtEyQ3ni_xbAWS60jaYumu1Tw9jFi-x1IacMpli79xXkjMwJzk6S6eWWh_P2_WRU5ZGuCRQCczvf-WEBaw8GSqAKZ3fvFTIok/s1600/48419679_2266654296692535_2624844167456489472_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzb6W80WntdsFRgCKd6qX9iMMIA8WqygO45MohBhVS8fXtEyQ3ni_xbAWS60jaYumu1Tw9jFi-x1IacMpli79xXkjMwJzk6S6eWWh_P2_WRU5ZGuCRQCczvf-WEBaw8GSqAKZ3fvFTIok/s320/48419679_2266654296692535_2624844167456489472_n.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="auth">
<a href="https://www.poet.hu/szerzo/Toth_Bertalan">Tóth Bertalan</a></div>
<h1>
Ezüstfonál</h1>
<div class="vers">
Közelembe osont a lassú végzet,<br />Szívembe költözött a zord enyészet,<br />Láttam, ahogy a szeme elsötétül,<br />Ahogy virágokat ejt ki kezéből.<br /><br />Vége volt. A világ megremegett tőle,<br />Ilyen szenvedés nem kínzott előtte.<br />Gomolyogtak bennem a bősz miértek,<br />Bennem a fájdalmak hamuvá égtek.<br /><br />Felkétlett bennem a Teremtő léte,<br />Néma csend volt felém minden részvéte.<br />Vádoltam magam, vádoltam az Istent,<br />Mert egyikünk sem tett meg érte mindent.<br /><br />Élete, mint egy fénylő csillagocska,<br />Földi létének ennyi volt kiróva.<br />Lelke útra kelt, emléke megkövült,<br />Eltávozásának csak a menny örült.<br /><br />Bennem angyali lénye táplál kedélyt,<br />Általa nem érzek már semmi veszélyt.<br />Sorsának ezüstfonala elszakadt,<br />Öröklétbe hullt mosolya itt maradt.</div>
<div class="id-prop">
<div class="megj" title="Megjegyzés">
London, 2016. március 1., Húgom emlékére</div>
</div>
annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-4775122182248452432019-08-19T19:42:00.002+02:002019-08-19T19:42:34.633+02:00Megszakad a szívem...<div style="margin-bottom: 10px;">
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht9rt_Tru9j3aFSjCFQl4wJByjU2LRuoPS0Dn5BkTackkCISUtC40NfZPSeevlTYSWxiRFIwpSC2v0rdomkzLrRhkj3sCLfn6lKi_qRHK2-rUaLBfvYEQ5UXbYSGxLtrkvaWGb1hwvobE/s1600/67924159_412172312838730_8609439395700801536_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="897" data-original-width="897" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht9rt_Tru9j3aFSjCFQl4wJByjU2LRuoPS0Dn5BkTackkCISUtC40NfZPSeevlTYSWxiRFIwpSC2v0rdomkzLrRhkj3sCLfn6lKi_qRHK2-rUaLBfvYEQ5UXbYSGxLtrkvaWGb1hwvobE/s320/67924159_412172312838730_8609439395700801536_n.jpg" width="320" /></a><b>Látjátok, feleim, egyszerre meghalt<br />
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.<br />
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,<br />
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.<br />
De nincs már.<br />
Akár a föld.<br />
Jaj, összedőlt<br />
a kincstár.</b></div>
</div>
<b><br />
Okuljatok mindannyian e példán.<br />
Ilyen az ember. Egyedüli példány.<br />
Nem élt belőle több és most sem él,<br />
s mint fán se nő egyforma két levél,<br />
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.<br />
<br />
Nézzétek e főt, ez összeomló,<br />
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,<br />
mely a kimondhatatlan ködbe vész<br />
kővé meredve,<br />
mint egy ereklye,<br />
s rá ékírással van karcolva ritka,<br />
egyetlen életének ősi titka.<br />
<br />
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.<br />
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.<br />
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,<br />
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt<br />
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,<br />
mint vízbe süllyedt templomok harangja<br />
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:<br />
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,<br />
vagy bort ivott, és boldogan meredt a<br />
kezében égő, olcsó cigaretta<br />
füstjére, és futott, telefonált,<br />
és szőtte álmát, mint színes fonált:<br />
a homlokán feltündökölt a jegy,<br />
hogy milliók közt az egyetlenegy. (...)<br />
<br />
Édes barátaim, olyan ez éppen,<br />
mint az az ember ottan a mesében.<br />
Az élet egyszer csak őrája gondolt,<br />
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,<br />
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,<br />
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”<br />
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,<br />
mint önmagának dermedt-néma szobra.<br />
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.<br />
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.</b>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-43480117473934522862019-02-26T07:58:00.005+01:002019-02-26T07:58:56.538+01:00Tata gyönyörű...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKLd19h5Qo30tdD6_NqM-5e4-FrnbQX-ioMO7h0hXcsk2P7Bn_-WqRVKT3EOtlf0Djr670n38qRvsTEg66ePCzFlmZTZyqnYTVTrm3MftDB67XLUPvbrlkWzcYHSf4M5l7aa0GVLjC_D8/s1600/DSCN6449.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKLd19h5Qo30tdD6_NqM-5e4-FrnbQX-ioMO7h0hXcsk2P7Bn_-WqRVKT3EOtlf0Djr670n38qRvsTEg66ePCzFlmZTZyqnYTVTrm3MftDB67XLUPvbrlkWzcYHSf4M5l7aa0GVLjC_D8/s320/DSCN6449.JPG" width="320" /></a></div>
<b><span style="font-size: large;">Megállapítást nyert a napokban. Újra és újra megállapítjuk, ahányszor itt járunk.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Annyi a látnivaló, hogy beosztjuk...</span></b><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhef9F4rrSeErmEMuh4MRtcwaPByE6b1NGhMhkxp5C-YkJ62J7Chx4LleaFvbi6n7JXZ9vV1Bq8fEhcD-TQMR9ZcMeJ94nIRlsjjgWT1M8tbPLu4dy6BKLjqe0ZMvB2GR8TblF8u1CG0X8/s1600/DSCN6440.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhef9F4rrSeErmEMuh4MRtcwaPByE6b1NGhMhkxp5C-YkJ62J7Chx4LleaFvbi6n7JXZ9vV1Bq8fEhcD-TQMR9ZcMeJ94nIRlsjjgWT1M8tbPLu4dy6BKLjqe0ZMvB2GR8TblF8u1CG0X8/s320/DSCN6440.JPG" width="320" /></a><b><span style="font-size: large;">Legutóbb a Kuny Domokos Múzeumot vettük célba.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Egy kicsit csalódtam, csalódtunk, hiszen nem sok változás van, vagy 25 éve jártunk itt...</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Fotókat nem készítettünk, mert sokalltuk az 500 forintos nyugdíjas belépő mellé az 1500 forintos fotójegyet, így aztán csak kinn, a vár előtt kattintgattam.</span></b><br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">A kedves pénztáros azonban láthatta arcunkon a csalódást, mert a jegyek mellé kaptunk egy-egy szép művészeti naptárt.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">A Lapidárium újra elbűvölt, és tetszett a dínók szobája is...</span></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglXVaBxJIKZAD-vbPxe66xyoxDMeyWUYCZk_Zbts6PnJRkOJ0iU1hIoNtGPjoWqZeI1wKmWdJ6KT-fUsb2v2B-DDlnLuPxQOVxlCNKJNfWb5gnYLOcReSmjNZfxyGAYu8DJP-9VucwJmE/s1600/DSCN6512.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglXVaBxJIKZAD-vbPxe66xyoxDMeyWUYCZk_Zbts6PnJRkOJ0iU1hIoNtGPjoWqZeI1wKmWdJ6KT-fUsb2v2B-DDlnLuPxQOVxlCNKJNfWb5gnYLOcReSmjNZfxyGAYu8DJP-9VucwJmE/s320/DSCN6512.JPG" width="240" /></a></span></b></div>
<br />
<b><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-HcaoIFCTUlqtoOWa7uQWZ6mJche2HFVgPCoaP2hIdPr04gtDr1rjTeuyGZ_cVYCA7QdRokTJmF6C5ifIbkK5g10lSd9KfBCUZ2J8c3myHSFdnKrjMpSBlAJnzc0eQk0QQk4VJHvzFIM/s1600/DSCN6436.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-HcaoIFCTUlqtoOWa7uQWZ6mJche2HFVgPCoaP2hIdPr04gtDr1rjTeuyGZ_cVYCA7QdRokTJmF6C5ifIbkK5g10lSd9KfBCUZ2J8c3myHSFdnKrjMpSBlAJnzc0eQk0QQk4VJHvzFIM/s320/DSCN6436.JPG" width="320" /></a> </span></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK8NSFttBOVHzAwO2Cl3AkIxreWzwkcby3yB-R1VQHmg-EzF8Msvccp5Mx6WrWZm04_rOv5Mg_y7ZCCuv0Jpf8Fdab_IpPL2w5yWBYlkt_H2rNQOJlXa9fTTqMvuEk7Hkr9j77d62iN6w/s1600/DSCN6441.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK8NSFttBOVHzAwO2Cl3AkIxreWzwkcby3yB-R1VQHmg-EzF8Msvccp5Mx6WrWZm04_rOv5Mg_y7ZCCuv0Jpf8Fdab_IpPL2w5yWBYlkt_H2rNQOJlXa9fTTqMvuEk7Hkr9j77d62iN6w/s320/DSCN6441.JPG" width="320" /></a></span></b></div>
<b><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi63VTpHhK4aoxy1NKkxT-KUEEbLkhkA5TV_Lu01lbkfkhAALeOYjOXkmhzqOJ7_FHGufF0ACaH7BnT8PcID_8kPipA-F965X3p1N5gWQvyYYVMnVSYSV8xmKKwvxinyA-pLm85aQ5RmDs/s1600/DSCN6443.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi63VTpHhK4aoxy1NKkxT-KUEEbLkhkA5TV_Lu01lbkfkhAALeOYjOXkmhzqOJ7_FHGufF0ACaH7BnT8PcID_8kPipA-F965X3p1N5gWQvyYYVMnVSYSV8xmKKwvxinyA-pLm85aQ5RmDs/s320/DSCN6443.JPG" width="240" /></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJwmLhIu28Rv1yNAQBTAxX3moCtEUGjeMfc7khMOOtbZd6cU5Gw5hesupoavlfskKfZMwXiHSq_D-0Tr9MYLzhhH9_-KWjYaukbQ4JLBLkxJ-OyqBuOC1zEVxzqqvdYfwRzM8E5GVY7co/s1600/DSCN6448.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJwmLhIu28Rv1yNAQBTAxX3moCtEUGjeMfc7khMOOtbZd6cU5Gw5hesupoavlfskKfZMwXiHSq_D-0Tr9MYLzhhH9_-KWjYaukbQ4JLBLkxJ-OyqBuOC1zEVxzqqvdYfwRzM8E5GVY7co/s320/DSCN6448.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
</span></b>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-58403301072916155692019-02-20T05:02:00.002+01:002019-02-20T05:02:52.650+01:00Nehéz a várakozás.<b><span style="font-size: large;">Igen. Ez olyan borzasztó.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Eljött a nap, amikor is megejtik a Ct-vizsgálatokat, ami a jövőt dönti el. További chemoterápia, műtét, vagy...</span></b><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhppXddEqludoPCdowRfuS6ieN6eop122cznvQTEeC-Cc7Fhyphenhyphen91gcGx9y34x2NAukaQ2qrDqR4cA-bui2hh8oPYrg6SUa-avfEsJF-iMFRvkUaPo_ztqgb_p-ezD0Kz-2h_QMl5_eD4KOA/s1600/hPLktkqTURBXy84NzVlZTkyZGY1NzA5YTYyMGI0ZTRhNmY0N2UzMTM5My5qcGVnkZUCzQOYAMLD.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="380" data-original-width="660" height="184" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhppXddEqludoPCdowRfuS6ieN6eop122cznvQTEeC-Cc7Fhyphenhyphen91gcGx9y34x2NAukaQ2qrDqR4cA-bui2hh8oPYrg6SUa-avfEsJF-iMFRvkUaPo_ztqgb_p-ezD0Kz-2h_QMl5_eD4KOA/s320/hPLktkqTURBXy84NzVlZTkyZGY1NzA5YTYyMGI0ZTRhNmY0N2UzMTM5My5qcGVnkZUCzQOYAMLD.jpg" width="320" /></a></div>
<b><span style="font-size: large;">Egyik se jó.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">A jó az lenne, ha a doktornő hatalmasan elcsodálkozna, és lelkesen közölné, hogy menjünk haza, mert a daganat volt, nincs, eltűnt.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Hazajönnénk nagy boldogan, és újra kezdenénk az életünket, cigi nélkül, stressz nélkül, megfontoltan.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Egy hétig kell várni az eredményre. Addig még bármelyik kiderülhet...</span></b><br />
<span style="font-size: large;"><b>Marad az ima, és a remény.</b></span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-70693510459571958132019-02-17T23:39:00.001+01:002019-02-17T23:39:49.510+01:00Pedig péntek van.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDTc3LQMreicwl48MP1_CKsoz_xDtpDs0jkdbpkmku6nuwpoGmqj7BmtX6sZBQau5X5MqBQM9QUX6YzEoKObOVaT8wmAcZ-k_fER41Rm8aCVoF8xc6ep2FPbO-sbt_Orl7tFzmb2Gfcl0/s1600/meme.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDTc3LQMreicwl48MP1_CKsoz_xDtpDs0jkdbpkmku6nuwpoGmqj7BmtX6sZBQau5X5MqBQM9QUX6YzEoKObOVaT8wmAcZ-k_fER41Rm8aCVoF8xc6ep2FPbO-sbt_Orl7tFzmb2Gfcl0/s320/meme.jpg" width="320" /></a></div>
<b><span style="font-size: large;">Sokan vannak a boltban, egymást érjük a bevásárló kocsival...péntek délután van.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Nem, és nem találjuk a kedvenc sütnivaló , hullámos krumplinkat a hűtőládákban, pedig már 20 perce kotorászunk.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Egyszer csak odaugrik egy kedves kis, fiatal eladó, és érdeklődik, mi az, amit nem találunk.</span></b><br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">Ő is végig pörgeti az összes hűtőt, de nem talál.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Aztán kedvesen kéri, ne moccanjunk, megnézi a raktárban.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Pár perc múlva diadalmasan hozza az áhított árut, mondván, egy zacskóval talált még...Mosolyog, köszönjük a kedvességét, és boldogok vagyunk...Nem a krumplitól, hanem a figyelmességtől. Pedig péntek van.</span></b><br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">Másik péntek, másik bolt, délutáni csúcsforgalom, keressük a lisztet. Hát mi ilyen nehéz emberek vagyunk, hogy mindig akarunk valamit...</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">A polcon két zacskó árválkodik, elszakadva, körülötte a kiszóródott liszt.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">De hoppá, egyszer csak jön az eladó egy nagy kocsi árut tol ki éppen a raktárból.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Udvariasan, bizalommal megkérdezem, hogy tetszik-e kihozni lisztet is?</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Mint egy darab véres rongyra úgy néz rám, illetve a fejem fölé, és foghegyről odavág valamit, nem is értettem, majd tovább tolja az üres kocsit.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">- Mit mondott ? - kérdezem a húgomat megsemmisülve.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">- Hogy most jött a kamion. - Mondja jobb fülű húgom.- Vagy valami ilyesmi.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Miből állt volna normálisan válaszolni egy vevőnek? Talán csak annyit, hogy kis türelmet, mindjárt hozunk...Vártunk volna kicsit.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Pedig péntek van. </span></b>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-33319152298575516532019-02-08T19:56:00.000+01:002019-10-31T01:09:36.002+01:00Itt még a tél az úr...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfQXZr7_UES0jqF3V8_UNLYHYOUV0m3z-cz_3w_L8Dgn1lpT_eU3gh1qIjogErubtVBJ5uLEEJw8ddCyETeBSlU2NvpmM2sbt2hZnaKrxlnGego6NrMAE6xaOBrfzrUFjrnHHKljy1BTk/s1600/DSCN6368.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfQXZr7_UES0jqF3V8_UNLYHYOUV0m3z-cz_3w_L8Dgn1lpT_eU3gh1qIjogErubtVBJ5uLEEJw8ddCyETeBSlU2NvpmM2sbt2hZnaKrxlnGego6NrMAE6xaOBrfzrUFjrnHHKljy1BTk/s320/DSCN6368.JPG" width="320" /></a></div>
<b><span style="font-size: large;">Elterveztük, elindultunk.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Dobogókő volt az úti cél, na és a hat kilométer. Csakhogy magunk se hittük, hogy ekkora hó lesz odafenn. </span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Jégen, hóban csúszkálva megtettük a távot, eleinte zord, napfény nélküli, borús idő volt.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Aztán kisütött a nap, és jó kedvünk lett.</span></b><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1LWlwRAT9zvMX5vwuW-Ggv4XC0_rbZ_Urhh_kQt_2w89w8R1H-fD4boE44mVgffuJP_GuWXPA4s6WB4iYIcGx6jCFHFWxebs5T1faEuOimz6Xzqv5eep8b6nhQdfX62njQbL8ksU_bl4/s1600/DSCN6385.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1LWlwRAT9zvMX5vwuW-Ggv4XC0_rbZ_Urhh_kQt_2w89w8R1H-fD4boE44mVgffuJP_GuWXPA4s6WB4iYIcGx6jCFHFWxebs5T1faEuOimz6Xzqv5eep8b6nhQdfX62njQbL8ksU_bl4/s320/DSCN6385.JPG" width="320" /></a><b><span style="font-size: large;">Tudom, hogy ez nem nagy szó, így leírva semmi szinte, de azért csodálatos volt.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Csodálatos, mert a kishúgom szerdán kapta meg a negyedik kemoterápiás kezelését, és szinte hihetetlen akaraterővel csinálta végig...</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">Hazafelé még megnéztük Pilisszentléleket is, ezt az édes kis romantikus falucskát.</span></b><br />
<b><span style="font-size: large;">A nap fénypontja mégis a kis Félix volt, az unoka, akit visszafelé meglátogattunk.</span></b><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqRhTxjebbC4a9wSTIBdRTqUzb5qUAPXg1jCWN3e2URBsUCINVbVaE_bASY_rbiMvvmp6TQ8aC43WOm_GV_6j9a7Sy9C_ttXoFDr_485vhqKUUsGTmWHRgHdNl-2wgaiO64Wvz58_18hE/s1600/DSCN6400.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqRhTxjebbC4a9wSTIBdRTqUzb5qUAPXg1jCWN3e2URBsUCINVbVaE_bASY_rbiMvvmp6TQ8aC43WOm_GV_6j9a7Sy9C_ttXoFDr_485vhqKUUsGTmWHRgHdNl-2wgaiO64Wvz58_18hE/s320/DSCN6400.JPG" width="320" /></a><b><span style="font-size: large;">Azt látni kellett volna. Ahogy a húgom fáradt arca felderült, ragyogott...Mindig mondtam : az unoka gyógyír a bajokra...</span></b><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBkbmnn3Ye1PIcOH-V0IoKrWEG87l2nflmmI2hl-gX523dDOfMYjkeEzEivPNXk9ToMU5X8oN0GSYPIZCOB2q35HMAY4sL81kkOzKci06kRIdMIh7b_nmpZ_HmJym9hxLBA0JMug2v2uY/s1600/DSCN6404.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBkbmnn3Ye1PIcOH-V0IoKrWEG87l2nflmmI2hl-gX523dDOfMYjkeEzEivPNXk9ToMU5X8oN0GSYPIZCOB2q35HMAY4sL81kkOzKci06kRIdMIh7b_nmpZ_HmJym9hxLBA0JMug2v2uY/s320/DSCN6404.JPG" width="320" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY1iRZNcjCBmv7BYKkVadcGI-2zSf20pXJOQoLsJmmCJNcRd9r9B2foFivSPX5U7CzaU6C2vW7_g1oE8GsPrM21XxJJ2YJU-etZeJvMNPWRjUd0PsWROTY_ujp4n3m15LB5pzWdn_gvXg/s1600/DSCN6412.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY1iRZNcjCBmv7BYKkVadcGI-2zSf20pXJOQoLsJmmCJNcRd9r9B2foFivSPX5U7CzaU6C2vW7_g1oE8GsPrM21XxJJ2YJU-etZeJvMNPWRjUd0PsWROTY_ujp4n3m15LB5pzWdn_gvXg/s320/DSCN6412.JPG" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMIoHLXEDPA3oQr9bRUsIb9xpJoQyH0lPsc931TNkqU7ZVATz5j8XLd_a4SbRVaQb6XR3U45cvlsmokbJAwq6l0BoV6JEaeKmKXeCydHQgxJdn5PnqcRf9V-VjAj3K5DYn8gJH5WOZTTQ/s1600/DSCN6426.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMIoHLXEDPA3oQr9bRUsIb9xpJoQyH0lPsc931TNkqU7ZVATz5j8XLd_a4SbRVaQb6XR3U45cvlsmokbJAwq6l0BoV6JEaeKmKXeCydHQgxJdn5PnqcRf9V-VjAj3K5DYn8gJH5WOZTTQ/s320/DSCN6426.JPG" width="320" /></a><b><span style="font-size: large;">És lám, lám...</span></b><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbd606pVz8zhzGmQ7aER5x0jYCcyQ1xQKhV_cLsKxi7coUuD6IoroX5e5FsOY4YkI3AxDRTDpPm2vmDms6nAEx6xeBURvjRLtNIsZ9w6MMv4tsKYNVuMbCJyllKzJkVHL5TaPxkWVxLFA/s1600/DSCN6420.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbd606pVz8zhzGmQ7aER5x0jYCcyQ1xQKhV_cLsKxi7coUuD6IoroX5e5FsOY4YkI3AxDRTDpPm2vmDms6nAEx6xeBURvjRLtNIsZ9w6MMv4tsKYNVuMbCJyllKzJkVHL5TaPxkWVxLFA/s320/DSCN6420.JPG" width="320" /></a></span></b></div>
<br />
<b><span style="font-size: large;"> </span></b>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4691072966317446869.post-82125386623232311522019-02-04T09:34:00.001+01:002019-02-04T09:34:42.553+01:00Rohan az idő...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiofT4Z_SZ4arHJNQl6RmK-dW4V19S1Z5hz208Nad6fibcwtG2R3o4vI9QmUhGfFcG4g92Q0rCfngAKukFlDu_aZIXqmNgCWm9vpAOMDJo9kdXFEYfcx4wZ4EovS7WgC-Tu7Rjd7-_3S0k/s1600/DSCN6281.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiofT4Z_SZ4arHJNQl6RmK-dW4V19S1Z5hz208Nad6fibcwtG2R3o4vI9QmUhGfFcG4g92Q0rCfngAKukFlDu_aZIXqmNgCWm9vpAOMDJo9kdXFEYfcx4wZ4EovS7WgC-Tu7Rjd7-_3S0k/s320/DSCN6281.JPG" width="240" /></a><span style="font-size: large;"><b>Bizony, szárnyakon jár.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Alig múlt el karácsony, újév, máris itt volt Vízkereszt.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>A facebookon ment a vita, meddig kell a karácsonyfát meghagyni. Kell. Volt aki a Vízkeresztre, volt aki Gyertyaszentelőre esküdött, de olyan is akadt aki még most sem vált meg tőle.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Mint például én. A fa gyönyörű, nem hullik, sajnálom még kidobni.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Időnként bemegyek a nappaliba, felkapcsolom az égőket, és elmélázok. A régi karácsonyokra gondolok, a régi ünnepekre...</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b>Hát ezért is jó, ha megvan még a karácsonyfa.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Igaz, a templomunkban már elbontottunk mindent, a betlehemi jászol, a díszek visszakerültek a helyükre.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Tegnap Balázs-áldás volt, nemsokára Hamvazó szerda, pörög az időkerék...</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>De így jó ez. Most már a tavaszt várjuk, és vele legnagyobb ünnepünket, a Húsvétot...</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Addig azonban még sokszor fogok üldögélni a magányos karácsonyfa alatt...Nem tudom, melyikünk szomorúbb... </b></span>annalízhttp://www.blogger.com/profile/17191461329332756761noreply@blogger.com0