Kezdődött az egész már 2017 őszén, amikor a kishúgom elesett a temetőben, és kétoldali bokatörést szenvedett.Ezzel aztán meg is kezdődött szegénykém kálváriája: a műtét után nem jól forrt össze, úja műteni kellett, majd begyulladtak a sebek, kötözések sorozata, állandó fájdalmak, és semmi javulás...aztán mire úgy ahogy rendbe jött a lába, kiderült ez a szörnyű kór. Tüdődaganat.
Ezt megelőzően, és közben tavasztájt meghalt egy kedves unokatestvérem , máig is bánt, hogy nem tudtam elmenni a temetésére.
De a baj nem jár egyedül, júliusban rettenetes fájdalmakkal átestem egy szívkoszorúér görcsön, mentő, sürgősségi, és nagy nagy ijedtség.
A hónapok ballagtak egymás után, amikor másik unokaöcsém hagyott itt bennünket.Temetéséről semmi hír, mivel a gyerekei még nem intézkedtek róla, így ki tudja merre hánykolódik szegény feje.
A tesóm a jövő héten kezdi a kemoterápiát. Szkeptikus vagyok, mert annyi rosszat hallottam már erről a módszerről, de hát nem vagyunk orvosok, bíznunk kell bennük.
Sírnom nem szabad, pedig ordítani tudnék. Vidámkodok, viccelődök, nem tudom, meddig bírom még...
Ó, történt mégis egy nagyon nagy pozitívum ! Megszületett a kis Félix, húgom várva várt , első unokája. Boldog. Alig várja, hogy láthassa....talán ez fogja kihúzni őt a gödörből.
Én meg bújom az internetet, mindenféle alternatív gyógymódokat keresve, és persze imádkozom, imádkozom, imádkozom. Érte, értünk. Hát így kezdődik a 2019.
Boldog Újesztendőt !
Minden jót és kitartást!!!
VálaszTörlésKöszi Verocska !
VálaszTörlés