A fehér csizma.

Most nem tudom, a csúnya, őszi esős idő teszi, de a pocsék a hangulatom ma.

Aztán ráadásul rákattintok egy weboldalra, ahol szép ruhák és lábbelik sorakoznak rendre, és ott virít a fehér csizma is.
A csizma, amire a kishúgom vágyott még idén januárban. A csizma, amit sehol nem kaptunk, hiába kerestük.
A csizma, amiről azt hittük... mit is hittünk? 
Hogy majd meggyógyul, és hordhatja boldogan, hiszen még csak január volt akkor...mert a kis öröm is öröm.

Most csak ülök itt, szemben a fehér csizma fotójával, a szívem majd megszakad , folynak a könnyeim.

Bárhogy tetszett is, nem tudok már jó szemmel nézni a csizmára.
Az pedig visszanéz rám, mintha semmi , de semmi nem történt volna...