2012. június 25.

Viszonyuk a halál gondolatához...

Olvasom Ágnes blogjában unokája érdeklődését az elhúnytakról, és meglepődöm. Dani valahogy másképp reagálja le ezeket a dolgokat. Hallgatással.
Rövidke élete során már neki is vannak veszteségei: a pár hét leforgása alatt elhúnyt két dédi, Boji néni, Simike, húgom cicája, no és Rezső, a kutya....
Nem beszél róluk, nem keresi őket, de tudom, hogy hiányoznak neki. 
A játszótér mellett van az Idősek otthona, ahova minden alkalommal betértek édesanyjával, a játszótérre menet, meglátogatni a Dédit...Na jó, akkor még jóval fiatalabb volt, éppen csak két éves múlt...nem emlékezhet annyira. Mégis, amikor a tér felé közeledünk, szeme végigpásztázza az épületet, szinte látom, ahogy kutat a gondolataiban, ismerős neki az épület, és vannak emlékei.


Nagyon féltem, amikor Bori meghalt, ugyanis Danit érzelmi szálak fűzték hozzá. Ha hozzánk jöttek, első útja Boji nénihez vezetett, mert imádta a sok kis állatot, amit az udvarában látott.
Csak úgy röpült Bori karjaiba, amikor az felé indult, és így köszöntötte: 
- Szia kishaver !- és mosolyogva vitte végig birodalmán, Dani legnagyobb örömére.
A Bori halála utáni hetekben azon töprengtünk, hogyan mondjuk el neki...nem kellett volna.
Dani a következőképpen reagálta le: 
- Hol van a Boji néni?
- Kórházban.
- Beteg?
- Igen.
- Meggyógyul ? 
- Nem. - válaszoltam, és félve vártam a következő kérdést.
Még kétszer megkérdezte ugyanezt, aztán többet nem.
A napokban, ahogy kinn voltunk, látom, hogy nézi a szemben lévő házat, arcán széles mosoly, szeme csillog...Odanéztem, a Bori férje tett-vett a tornácon egy hússzínű póló volt rajta, a Bori kedvenc pólója. 
Az egész csak egy pillanat volt. Dani arcáról lehervadt a mosoly, felismerte, hogy nem a Bori az, elfordult, és tovább játszott.
Simit nagyon szerette, el kellett altatni, mert beteg lett. Nem kérdez semmit, de mindig odapillant, ahol a macsek alma volt, és mosolyog.

Rezső kutya birodalmára is vet egy pillantást minden alkalommal. De nem szól, nem kérdez. 
Tud mindent.

2012. június 19.

Dani mondta 2.

Mivel a június se indult túl jól, és miután belőlem kettő, Daniból pedig egy kullancsot kellett eltávolítani, édesanyja esténként még alaposabban vizsgálja át a kicsi testét...
Egy ilyen vizsgálódás során Dani ijedten kiáltott fel:
-Anya! Itt is van egy !- és rámutatott egy ici-pici anyajegyre.
Anyukája megnyugtatta, hogy az csak egy anyajegy.
- Ilyen, látod ? - Mutatta a saját karján. - Anyajegy.
- Nem anya, nem. -Mondta a kis furfangos.- Ez itt egy danijegy....
A pénzhez való viszonya  nagyon jó...Élete első papírpénzét, egy ötszázast nézeget boldogan.
- Ez egy nagyon értékes pénz - közli velem.
- Komolyan ?
- Igen mama, EZ értékes pénz- mondja teljes komolysággal.- Ezen veszek anyának virágot az atomatóból...
Megértettem.

Annak ellenére, hogy a pénzt időközben többszőr fel akarta váltani, segítségemmel mégiscsak megőrizte... Tatára menet megvette édesanyjának a csokor virágot az "atomatóból ". Hát nem édes?

2012. június 9.

Dani mondta....

Imádja a kertet....még a játékai is a kertről szólnak.
Nagyapjával azt játsszák,hogy ültetnek.
- Ez itt a borsó, ez a paradicsom, és itt a paprika - sorolja a jól ismert neveket.
- Ide pedig ültetünk kukoricát, krumplit és sajtot. - mondja teljes komolysággal.
Jancsi papa mosolyog, és megpróbál viccelődni.
- Jó. Ide meg ültessünk kindertojást...


Dani szemében meglepetés, majd a felismerés mosolya. Szigorúan megfeddi a papát.


- Jaj Papa- mondja méltatlankodva. - Hiszen a kindertojás nem is gyümölcs...

2012. június 5.

Baleseti statisztika 2012. május hónap

Rámjárt a rúd, ahogy mondani szokás. Május gyönyörű, de vannak veszélyei.
Még a hónap elején nagy elánnal mentem ki a földünkre segíteni a kapálásban. Szégyenlem, de parasztlány létemre szandálban. Persze, hogy bokán szúrt egy hegyes ág, naná, és mivel a Jön már a bika című bejegyzésemben is említett jószág tavaly egész nyáron ott legelészett a földön, el is fertőződött rendesen.
Nagyon megijedtem, de a tetenusz injekció, és a krém rendbe hoztak....
Közben azonban sorozatos afférjaim voltak bizonyos repülő egyedekkel is.
Akit harapott már meg bögöly, az tudja, milyen fájdalommal jár. Hatalmas piros dagadás az arcon, és elviselhetetlen, égő érzés.
Ez még nem minden, mert a statisztikát szinesíti két méhcsípés is, fenn a kertemben...


Az a dolog, ami Nyivátka miatt törént, már csak hab a tortán. Cipeltem ki a ruhákat, őkelme pedig a lábam körül sertepertélt, és egy óvatlan pillanatban, persze, hogy....
Olyan riadtan nézett rám, hogy nem tudtam haragudni, beborogattam fájós térdemet.


A legrosszab a bankkártyám ellopása volt. A nagy tömegben ide-oda lökdöstek, amíg a buszra vártunk egymáshoz préselődtünk, mint a heringek. Még éreztem is, hogy valaki a hátizsákomat babrálja, de képtelen voltam megfordulni. Aztán mire sikerült, a pénztárcám, és benne lévő bankkártya már sehol nem voltak. Kétségbeesve kerestem a telefonomat, hogy segítséget kérjek, de persze az sem volt meg...hatalmas félelem uralkodott el rajtam, sírtam a dühtől, és senki nem segített...szörnyű volt.


Szerencsére, az utóbbit csak álmodtam. Csuromvízesen ébredtem, örömmel konstatáltam, hogy június elsejét írunk.
Isten veled szép május !