2011. augusztus 27.

A szarvasbogár halála....

Hirtelen a semmiből kerekedett a szél.Süvítve megkerülte a házat, és csak a hatalmas puffanások jelezték, hogy feldöntögette féltve őrzött leándereimet....
Kiszaladok, látom, mind a földön fekszik, na gondolom jól belocsolom őket, és akkor jöhet a fránya szél.
Fölállítgatom, belocsolom, hogy térdig vízben állnak, egy idő után azonban ismét hallom a puffanásokat...
Áthelyeztem őket a maradék nyírfa oltalmába, itt már hiába próbálkozik Szélúrfi.
Akkor vettem észre szegényt...Ott feküdt egyik leander mellett, először meg is ijedtem tőle, de látom, hogy nem mozdul...aztán észrevettem, hogy a testén pókok, és hangyák mászkálnak. Ebből gondoltam. Memento mori....

2011. augusztus 24.

Pókinvázió.....

Nem, nincsen pókfóbiám, csak ki nem állhatom, amikor gyanútlanul megyek locsolni a kertbe, és arcomra tapad a pókocska remekműve. Tele a kert.Minden összeköthető bokrot, és fát beszőnek. Amit reggel lerombolok, estére újra felépítik. Kicsit a székely balladára emlékeztetnek...


Ezért aztán reggelente egy hosszú nyelű söprűvel közlekedek a kertben. Nevetséges látvány lehetek, biztosan a pókok is jót röhögnek rajtam. Az is lehet, hogy csendben megjegyzést tesznek a söprűre, és a koromra...márhogy mit tegyek a söprűmmel....
Mégis. Amint a képeken elnézem a remekmívű hálóikat, sajnálom a reggeli rombolást. Bocsánat pókocskák!

2011. augusztus 23.

Elkezdődött....

A mai nap nálunk hivatalosan elkezdődött a szüret...tudom, tudom, kicsit korán van  még, de "hála"a nagynéniknek, akiktől a szőlőt örököltük, még ilyen össze-vissza fajta szőlőt életemben nem láttam....Így aztán a különböző időszakban érőket mind-mind máskor szedjük, a szüret ideje pedig augusztus végétől szeptember végéig eltart.
Ezen már sokat bosszankodtam. Mégis van egy nagy előnye.Vannak fajták, amik bizonyos évben tönkre mennek, nem tudni miért, hiszen hasonló bánásmódban részesülnek, mint a többi. Ha tönkre is mennek, ott van még a másik fajta, ami pótolja a kiesést.Ez így jól hangzik, de az már nem, hogy hetekig szüretelünk amiatt, mert különválogatjuk fajtánként. Reziben egy nagy szüret volt, akkor leszedtünk mindent, dolgoztunk látástól vakulásig, este pedig dínom-dánom.


Ma a cserszegi fűszerest szedtük, mert veszélyesen beérett, és a darazsak nagyon aktívak. Hej, pedig gyerekkoromban hányszor elénekeltük, hogyaszongya: "Fehér szőlőt nem eszi meg a darázs, a darázs..." Hát, úgy látszik, rosszul tudtuk....Ahogy azonban elnézem, a piros szőlő is nagyon érik már, hamarosan szedni kell azt is. Ez a mostani hőség jót tesz még az érésnek, aztán hajrá !  De nem is tudom, mit morcogok itt. Van-e jobb dolog, mint a jó kis melegben, a roskadó tőkék felett arra gondolni, micsoda csodás telünk lesz egy pohár jó kis vörösbor mellett ?

2011. augusztus 16.

Bizony, jó lenne....

.....az a bizonyos csúzli, amit MJ a minap felajánlott ! Vagy legalább valami lövő szerszám, amivel Fakopács urat lelőhetném....Ma reggel, pontosan hat óra ötven perckor sürgős fűnyírhatnékja volt. Nem lett volna akkora a mérgem, ha nem éppen a kisunokám álmát zavarja meg, aki végre kihasználva, hogy ma reggel nem kell bölcsibe mennie, mélyen, nyugodtan aludt.
Fakopács úr viszont éppen közel az ablakunkhoz kezdte meg ténykedését vadul búgatva öreg masináját.
Persze, hogy az egész ház felébredt.
Nem tagadom. Mindenfélét kívántam neki magamban, és azon gondolkodtam, hogyan kérjem meg, hogy álljon el egy kis időre a szándékától, amikor hirtelen csend lett. Aztán keserves búgás, csend, és újra az öreg gép hörgése, ahogy felmondta a szolgálatot, leállt. Hurrá ! Nem kell kimennem veszekedni, és talán Dani is visszaalszik a lelkem. Talán még én is sunyok egy kicsit, ugyanis este későn feküdtünk  le. Boldogan hanyatlottam vissza a párnámra, és bizony enyhe káröröm öntött el. Na most aztán legalább csöndbe marad ! Úgy kell neki !


Mielőtt a jótékony álom betakart volna, újra felzavart a kopogás. Mert most nekiállt a félbehagyott sufnijának, és egész délelőtt fúrt-faragott.
Szép az élet... de még szebb lesz.

2011. augusztus 15.

Hazafelé....

Hazafelé tartunk Türjéről. Temetésen voltunk.Nemcsak az ólmos fáradtság miatt lóg az orrunk, szomorúak vagyunk mindhárman. Az unokaöcsköst temettük, a három testvér közül a legkisebbet...a három közül a legbohókásabbat, a kedves modorút, a viccmesélőt, az örök gyereket....Nehéz a szívünk, nem is nagyon beszélünk, vagy ha igen, emlékekről vele kapcsolatban.Mindenki szerette....miért? Miért kellett ilyen korán elmennie?Szinte hihetetlen, hogy tavaly tavasszal még ott ült közöttünk a konyhában, egészségesen, jókedvűen.
Nem tud most semmi feldobni bennünket. Aztán már szinte a falunkhoz érve , csodálatos naplemente vérvörös fénye festette meg a Duna vízét...nem tudtam ellenálni. Előkotortam a fényképezőgépemet, és lekaptam....Öcsi! Ugye nem haragszol érte? 

2011. augusztus 10.

Rossz szomszédság török átok.....

Ha neveket kellene adnom nekik, csak így hívnám őket:


- Fakopács - állandóan fúr, farag, kopácsol. Mindegy neki, reggel hat óra, délután három, vagy este hat.Az is mindegy, hétköznap, szombat, vagy vasárnap... sokat bosszant bennünket.Visít a fúró, sivít a csiszoló, kopog a kalapács...csak azt tudnám, mit szerkeszt már hónapok óta.


- Nótás kedvű - nagyon szereti a zenét, főleg a régi slágereket.Nem lenne baj, ha ezt a kedvtelését nem akarná mindenáron a szomszédokra is ráerőltetni. Teljes hangerőn szól a zenegépe, és ha te éppen csöndre vágynál, nem érdekli.Bömböl tovább a hej de rutyutyu.


- Égető - ő nagyon rossz fajta. Ugyanis minden, a ház körül fellelhető műanyagot nemes egyszerűséggel a kazánba dob, jó kis büdös levegőt előállítva ezzel, ami elől csak bemenekülni lehet...hiába a szép kis virágoskerted, a kéményből időnként vastag, szürke, büdös füst kavarog. Volt már, hogy szóltunk neki.A válasza nagyon egyszerű, és kézenfekvő volt: - hát valahol csak el kell égetni - mondta vállvonogatva. Akkor már elő sem hozakodtam neki a szelektív hulladéktárolóval.


- Klopfoló - eleinte azt hittük, a rántani való húst készíti elő, de aztán rájöttünk, hogy ennyi hús a világon nincs...szőnyeget  porol talán. De ilyen sűrűn?Még nem jártam utána.


- Macskagyűjtő - neki köszönhetjük Nyivátkát is...még nem számoltam meg, hány cica rohangál az udvarán, de tíz biztosan, hiszen minden szaporulatot megtart. A macsekok gyakran jönnek át hozzánk, mióta Burkus kutyánk eltávozott az örök vadászmezőkre, nem félnek semmitől.Nagy virágágyás rongálók.


Még a legjobb a szembe szomszédom, akiknél megtalálható jó pár kecske, birka,  legkevésbbé a túlról jövő hangok zavarnak. Be-e-e-e.....

2011. augusztus 3.

Nézz bele....

Ne nézz a napba! Hányszor hallottam édesanyámtól ezt az intelmet....mégis, mégis mindig belenéztünk, és elkábultunk a sok-sok apró csillagocskától.

Azért szeretem a digitális fényképezőgépet, mert el tudom csípni vele ezt a gyerekkori élményt. A csodás sziporkát....kábulat nélkül.


Ahogy nézem a képeket, Böjte atya sorai jutnak eszembe:
"Csodálkozz rá a Napra, amely megjelenik, és körülötted minden formát, életet kap.
Mindez egyszerű, de át kell élned."