2017. február 26.

A kicsi...

Van egy éktelenül rossz kismacskánk.Neve még nincs. Élénk, mint a tavaszi szél, és gyors, mint a vihar.
Minden érdekli, mindent megfigyel, megkóstol, belemászik, szóval rosszcsont.
A legutóbb is a vizes hordóból szedtem ki, ahova a kíváncsiság belehajszolta. Éktelen, segélykérő nyivákolására anyukája id. Nyivátka kétségbeesetten keringett a hordó körül, míg Tanti, a nővére beszaladt a konyhába, és csak nézett rám a nagy zöld szemeivel.

Gyorsan kimenekítettem, és még ő volt megsértődve, amiért megdorgáltam.Hát ilyen. Most nevet keresünk neki. Olyant, ami jól jellemzi őkelmét.
De csak rá kell nézni erre a képre. Mindent elmond...

2017. február 24.

Nem tudom...

Nem tudom, mi történt velem. Elvesztettem az érdeklődésemet ? Vagy az zavar, hogy látom a statisztikán az elég nagyszámú nézettségét a blogomnak, de soha senki nem hagy nyomot, hogy ott járt...

Nem tudom, hol a hiba.Pedig, ha valami történik velem, jó, vagy igazságtalan, rögtön arra gondolok, no ezt megírom.

Persze az én kis egyszerű történeteim ! Legyintek, és nem írok.

Mi történt? Talán engem is megfertőzött a mostanában terjedő veszélyes betegség, a KÖZÖNY?

Istenem, add, hogy ne így legyen !