2014. szeptember 19.

A 43.-ra...

“Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.”

Michael Kunze

2014. szeptember 16.

Nekem csöngettek...

Készen vagyunk a bevásárlással, és amint haladunk át a kapun, éktelen visítással megszólal a csengő...
Az uram már túl van, nálam visít, pirosan villogva hívja fel a figyelmet rám, no lám, lehet, hogy tolvaj akar kivinni valamit...
Nagyon megijedtem, ráadásul a rám szegeződő tekintetek sem voltak túl bizalomgerjesztőek.
Ám már ott is termett a jóképű biztonsági őr, és udvariasan kérte, mutassam meg a szatyromat, no és a számlát.
- Csak is az arckrém lehet - mondta. - Az szokott ilyeneket csinálni.
Átvizsgálta a cuccokat, megvolt minden a számlán is. Udvariasan elnézést kért, és már ment is volna a dolgára, amikor férjem, nagy ármányosan megszólalt:
- Azt hittem be is viszi...Vagy nem tartják bent a feleségemet?
A fiatal férfi nevetett, és biztosított, hogy szó sincs róla... én meg sápadoztam az ijedtségtől meg a dühtől, de inkább a düh motivált, amikor rávágtam :
- Én maradhatok uram...- és azt hiszem, még kacsintottam is.
Foto: Astrasec

Azt látni kellett volna. Ahogy a biztonsági ember szélsebesen elvágtázott.
Nem tudtam, hogy ilyen nagy hatással lesz rá a kijelentésem.
A zuram viszont elég rosszallóan nézett rám.
Nem tudom, mi nem tetszett neki...

2014. szeptember 10.

Szabály az szabály...

Dani anyukája valahogy ellenzi a dobozos gyümölcslé fogyasztását, Dani legnagyobb bánatára.
Legutóbb aztán valószínű, hogy édesanyja azzal az intelemmel engedte el, hogy ne igyon most dobozost, hanem helyette vizet...valamilyen megállapodás féle jöhetett létre köztük, mert amikor megkínáltam a gyümölcslével, kereken elutasította.
Kérdezem, miért ?
- Mert akkor szabályt szegünk ! - volt a válasz.

Igen ám ! Az első két pohár víz után már nagyon vágyódhatott a jó kis őszibaracklére, mert így fordult hozzám:
- Mama, most szegjünk szabályt !
Hm.


Adtam neki, de közben valami olyasmit mondhattam, hogy anyukájának ez nem fog tetszeni.
- Nem mondom meg mama - biztosított a jóindulatáról.
A következő alkalommal előjött a szó a dobozosról.
- Biztosan, hogy ittál ! - mondta nevetve az anyukája.
Én a helyzetet próbálva menteni, füllentettem :
- Csak amikor utaztunk...- motyogtam, de Dani hatalmasat rikkantott:
- Mama! itthon is adtál, nem emlékszel?
Teljes lebukás. 
Eszembe véstem: a szabályt nem szabad megszegni. Főleg ilyen ki cserfes sráccal, mint a Dani.
Szabály, az szabály...