2014. február 27.

Az őrangyal üzenete...

Reggel templomba menet majdnem ráléptem. Ott fehérlett a járda szegélyén. Valódi, szabályos, puha-pihe, hófehér tollacska, szinte "előírás szerű ".
Felvettem, nézegettem, és arra gondoltam, vajon az őrangyalom mire figyelmeztet ezzel a tollal? Akkor még nem sejtettem, hogy nagyon komoly bajtól óvott meg bennünket.

Hazafelé szemem a kéményünkre tévedt, melyből hatalmas, fekete füst tódult ki, orrán, száján szikrákat köpködve.  Úgy látszik, míg odavoltam, Jancsi papa és Danika jól megrakták a kazánt. 
És ami még benn fogadott ! A kémény melletti ajtófélfa alól is füst gomolygott kifelé, a lakásban büdös füst, és kátrányszag... Berohantam a hálóba, ahol papa békésen szuszogott, a Dani a tévét nézte.
Fel a padlásra, látni sem lehetett a sűrű füsttől. Ablakokat nyitogattam, rohangáltam, pánikoltam.
Végre Jancsi is összeszedte magát, és nagy komótosan felment a padlásra. Ő nem pánikolt, látszott, hogy aktív korában létesítményi tűzoltó volt. A tisztítónyílás ajtaját kivéve, nyugodt hangon közölte, hogy ennek most ki kell égnie, mert a kéményben összegyűlt korom gyulladt meg. Ijesztő volt a kémény belsejében izzó zsarátnok. Ha kipattan egy szikra, komoly baj lett volna.
A Kéményseprő Vállalat ugyanis nem pucolt kéményeket Süttőn tavaly tavasz óta. A kéményseprődíjakat gondosan beszedték, azóta nem láttuk őket.
Még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha ez éjjel történik velünk.
Dani sem pánikolt, a tévében ugyanis éppen a Tűzoltó Sam ment, és arra kért, hívjam ki őket telefonon, mert most "vészhelyzet" van... 
Lassan aztán helyreállt a rend, a kémény már nem okádta füstöt, úgy látszik kiégett végig a benne lévő korom. Hálát adtam a Jóistennek, az őrangyalnak, aki mintha súgta volna, hogy menjek haza, mielőtt bevásárolni indulnék.
A Kéményseprő Vállalat nevét azonban nem foglaltam imába, sőt. Most neki állok egy levélnek.
Az uram ugyan csitítgat, hogy álljak le, de nem tudok.
 Nem tudok belenyugodni, hogy eddig a tavaszi és az őszi kéménysepréssel biztonságban éreztük magunkat. Ősszel vártuk őket, nem jöttek, de még egy levelet sem kaptunk, hogy mihez tartsuk magunkat...Az egész falu magára lett hagyva. Sose értettem, amikor a Híradóban égő háztetőkről, éjszaka menekülő emberekről hallottam.
Most már értem.

2014. február 26.

Lehet, hogy mégis csak elmegyek...

...a logopédushoz gyorsan.
Kitört az Angry Birds őrület. Gyerekek, anyukák, apukák, nagyszülők, közeli és távoli rokonok gyűjtik a pontokat, hogy megvehessék az áhított madarat.
Összegyűlt a 30 pont, és boldogan jövünk haza a Tescóból.
Dani mással nem is hajlandó foglalkozni, csak a piros, mérges tekintetű madárral...

- Jó ez a madár. Ez az izé... ez az angri  birst - mondom jó magyaros kiejtéssel.
Kijavít, könnyű neki, az anyukája perfekt angolos.
A végén aztán megjegyzi.
- Mama, nem gondolod, hogy logopédushoz kellene menned ?
Persze, az "l" betűt j-vel mondja....
Nagyon nehezen, de meg tudtam állni. Nem nevettem.

2014. február 24.

Tanulhatnánk tőle...

Hétfő reggel van, Dani megérkezik. Kicsit már jobban érzi magát, de óvodába még nem mehet.
Kipakolja a kincseit, zenélő doboz, forgalmi táblák, színes ceruzák, aztán kirak egy kukkert is.
- Ezt is hoztad ? -kérdem álmélkodva. De jó kis kukker !
- Igen. Ezzel nézem a természetet, mert és természetbiológus vagyok tudod mama ?
Magabiztosan teszi hozzá:
- És a természetet védem !
Készül a gátrendszer...


Kitűzzük a zászlót.
 
 

2014. február 22.

Fájdalomcsillapítás.

Beteg a kis drágám, nagyon fáj a füle és a torka.
Jól felrázom a szirupot, és cseppentek a kanálba 13 cseppet.
Szó nélkül lenyeli, és mondja:
- De még mindig fáj...
- Ez majd hamarosan csillapítja - mondom reménykedve.
Térül- fordul, egyszer csak közli velem:
- Mama, már csillódott !

2014. február 18.

Még egy aranyos...



Ajándékot rajzolunk apának, anyának, hadd örüljenek a szülők !
Mindkét rajz egyforma. Nagy sárga ház, pipáló kéménnyel, fák, tulipán, és három pálcikaember egymás kezét fogja. Egy nagy, egy kisebb, és középen  legkisebb.
Mégis, valahogy az egyik szebbre sikeredett.
- Ez lesz anyáé - mondja.
- Miért ?
- Mert ez szebb lett. És anya is szebb, mint apa ! - feleli meggyőződéssel.
Logikus...

Ima.

- Mama ! - mondja lefekvéskor. - Mos imádkozzunk !
- Jó. - mondom. Melyiket szeretnéd ?
- Amit most tanultunk a hittanon az Ákos bácsitól.
- Kezdd el, melyik az?
Ráncolja a kis homlokát, és nagy komolyan mondja:
- A címét nem tudom, de az van benne, hogy az ellenség megbocsát...
- A Miatyánkot ? - kérdezem, bár sejtem a választ.
- Igen ! - mondja boldogan, és összeteszi a kis kezét....

Daniszáj...

A szülei tíz éve készült esküvői videóját nézzük. Daninak nagyon tetszik, ám egyszerre meglátja a falakon díszelgő piros, kék, sárga lufikat.
Dani fél a lufiktól, mert egyszer, még egészen kicsi korában egy könnyelmű bohóc a füle mellett kipukkasztott egyet és nagyon megijesztette.
- Jaj mama - mondja - nézd mennyi lufi ! 
- De jó, hogy én nem voltam ott ! - folytatja.
Szinte várom a következő kérdést : és én hol voltam mama?
De nem kérdezi. Megelégszik azzal, milyen szerencséje volt a lufik terén...

2014. február 10.

MJ. tudná...

Ma, ahogy kapirgáltam a kertben, egy érdekes gombát fedeztem fel. A tavaly kivágott nyírfák pár megmentett ágán díszelegtek a fehéres színű, érdekes, gombaszerű képződmények.
Olyan a színűk, mint magának a nyírfa ágának.
Gondoltam, a madarak, a fák, és a gombák szakértője, blogtársam MJ , alias Vándor biztosan megmondja, mi lehet ez az érdekes gomba. Vajon ehető ?


Kedves Józsi ! Van valami tipped ?

2014. február 9.

Ma olvastam...

A sárgabarackmag bio formában kapható a bio patikában, édes és keserű változatban. Az egyik ismerős teljesen jól érzi magát ennek szedése következtében. Természetesen fontos a C vitamin nagyobb adagban történő szedése is. A hívőknek ezek mellett az ima a legfontosabb!!! (MR).

Hát nem csodálatos? 

2014. február 7.

Na !

Olvasom Bertalan atya blogját a köszönet mondásról, és eszembe jut a múlt heti eset...
Vöröskereszt helyisége, ruhaosztás, tömeg, tolakodás.
A kis nő elmondja, mire van szüksége. Karomra rakva viszem ki az áhított ruhákat.
- Na ! - mondja, és kikapja a kezemből.
Aztán még kér ezt, azt, én bemegyek, kihozom, de akárhányszor elveszi, csak ennyit mond:
- Na !
Megállapítom, hogy az eddigi önnevelésem fuccsba ment, mert elfut a méreg.
A harmadik "na"-nál rászólok.
-Mi az, hogy na! Talán kérem, köszönöm, vagy mi....
Rám néz, és látom, elszégyelli magát.
Amikor kiviszem a nadrágot, így szól :
- Ezt én kérném, ha lehet. És köszönöm.

2014. február 6.

Azért vannak a jóbarátok...

Csörög a telefon, a vonal másik végén Laci barátunk kétségbeesett hangja hallatszik:
- A Jancsi ? Hol a Jancsi? - kérdezi.
Mivel még csak reggel nyolc körül van, álmos, téli, barátságtalan reggel lévén, hol is lenne?Alszik a lelkem. Bárcsak nekem lenne ilyen jó alvókám, de én sajnos, pacsirta vagyok.Ma is négy órakor keltem.
- Keltsd fel gyorsan, nagy a baj...
Futok fel az emeletre a telefonnal, és közben ezernyi rossz dolog fut át az agyamon: betegség, rosszullét, temetés...De nem. Szerencsére "csak" a bor beteg.
Mondjuk ez is elég rossz hír, hiszen munkájuk gyümölcse, kb. hétszáz liter bor van veszélyben, valami nem stimmel, mintha ecetesedne vagy mi.

Indulunk persze. Útközben megálltunk egy borászati szaküzlet előtt, a férjem vett ezt azt, csak úgy gondolom formán, mert míg a "beteget" nem vizsgálta meg, nem tudja mi kell bele.
A helyszínen aztán következett a szag- és ízminta vétele, hümmögés, fejcsóva, és Laciék aggodalmas arca...majd a megnyugvás: szó sincs ecetesedésről.
Jancsi papa elővette a kis táskáját, beletett mindent, amit gondolt. Azért nem tudom, hogy mit, mert nem figyeltem, gyönyörködtem a szépséges bajnai tájban és fényképezgettem.
Boldogok. Örülnek nekünk, örülnek a megmentett bornak...

Régen láttuk egymást, sok a beszélnivaló, hát haza indulunk őhozzájuk.Marika sürög-forog, azt sem tudja, mivel kínáljon bennünket a jó szívével...Hurkát tesz be sülni, süteményt tesz az asztalra, kávét főz.
Én meg csak fényképezgetek.
Szaladt az idő. Sajnos, indulni kellett. Előtte persze megkóstoltuk a híres bajnai hurkát jóféle vörösborral leöblítettük, már aki nem volt sofőr...

Hosszúra nyúltak az árnyak, nem sokára besötétedik, indulnunk kell...
Állunk a kapuban, ölelgetjük egymást, köszönik nagyon, mi is köszönjük...
Hazafelé csendben ülünk egymás mellett.
Nem tudjuk, legközelebb mikor látjuk újra őket, de már most hiányoznak.
Fülemben újra felcsendül Máté Péter dala :
"azért vannak a jóbarátok"...
Még ha messze is.

2014. február 2.

Gyertyaszentelő Boldogasszony...

FEBRUÁR 2. – URUNK BEMUTATÁSA – GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY
 

Kun Fruzsina: Gyetyaszentelő Boldogasszony
Kun Fruzsina: Gyetyaszentelő Boldogasszony
URUNK BEMUTATÁSÁnak ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt. A nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának, és a fénynek ünnepe lett. A görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében.
A római katolikus vallás GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY néven ünnepli ezt a napot. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is. József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút. Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők. A Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban. Az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, fáklyás engesztelő körmenetet tartottak, amelyben a pogány rómaiak körbejárták a város bálványszobrait. Ennek megkeresztelése a gyertyás körmenet ezen a napon. A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, majd a gyertyás körmenet következik.


(részlet)
A szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg azután a gyertyákat.
 Lám, lám, most volt karácsony ünnepe, és már Gyertyaszentelő Boldogasszonyt
 ünnepeljük .Bensőséges, szép szentmisén vehettünk rész a mai napon, már akit el nem   
 riasztott a zord időjárás, a csúszós út.







Kincset találtam...

Tudtam ! Igen, emlékeztem  a régi, hosszú nyakú , kecses zöld üvegre.
Gyerekkoromban, amikor édesanyánk munkába indult, kiadta a napi teendőket.
Ezek között szerepelt a jóféle házi sör befejezése.
Hogy ez miből állt ? Édesanyánk megfőzte a komlóból, malátából álló barna folyadékot, aztán a befejezést ránk bízta. Voltam vagy hét éves, a húgom öt sem.
Amikor a sör kihűlt, mi leszűrtük a nagy vájlingban. Beletettük az kikészített cukrot és belemorzsoltuk az élesztőt , jól elkevertük, aztán jött a palackozás, a dugaszolás, és némi civakodás, hogy ki vigye le a hűvös pincébe, mert egy hétig kellett erjeszteni,

No, itt találkoztam az üveggel. Forgattam, nézegettem, és felfedeztem az alján egy koronát, és a monogramot : F.H.
Nyaggattam édesanyámat eleget, mire végre elmondta, hogy ez az üveg a keszthelyi Festetics kastélyból származhat, a monogram pedig Festetics Hugót jelent.
Hogy hogyan került hozzánk, azt nem tudta, de nálunk volt, és ez ez hatal-
mas boldogsággal töltött el. Egy főúri borosüveg !

Az évek múltak, az üveg túlélte a sörfőzést, később anyánk paradicsom befőzéseit. Aztán egy alkalommal hozzánk került egy üveg paradicsomlét rejtett.
És most előkerült. Rendbe hoztam, és a többi kincsem közé rejtettem filléres emlékeim közé...

2014. február 1.

A kis felfedező...

Féltem, hogyne félteném a festőállványomat, a gyerekeimtől kaptam, és az ára se kevés. Daninak mégis a kedvence. csavargatja a gombokat, állítgatja, nézegeti, nem tudtam mire vélni ezt a nagy érdeklődést.
Még régebben neki is csináltattam egy kisebb festőállványt, majd nyáron, ha megyünk a Duna partra, ő ezen, én a nagyobbon festek.
Megnézte, megforgatta, de nem érdekelte különösebben, újra a nagy kellett neki.
Aztán rájöttem. Addig csavargatta, tekergette, amíg valamiféle csillagvizsgálót készített belőle, és nagy komolyan kuksizta. Nekem is bele kellett néznem. Egy darabig vizsgálódtunk, aztán szerencsére megunta.

Befejezve a csavargatást, és a vizsgálódást, már éppen fellélegeztem , amikor megkérdezte:

- Mama ! Szerinted a nyuszi tud nekem ilyent hozni?
Szegény Nyuszi! Most törheti a fejét !