2014. július 30.

Az én kedvesem...

Az úgy volt, hogy kora reggel ijesztő rosszullét vett erőt rajtam, a világ forgott velem, hánytam, és a vérnyomásom 200 körül volt.
Hatalmas ijedelem... Én attól féltem, hogy most rögtön meghalok, ő pedig attól, hogy mi lesz akkor ővele ezen a világon? Az ügyelettel telefonon történt többszöri utasítás ellenére sem ment le a vérnyomásom, mit volt mit tenni, küldték a mentőket.
Ő csak állt ijedten, zavarodottan a szoba közepén, és amíg a mosolygós szemű, fiatal mentőtiszt és a másik mentős körülöttem tett-vett, láttam halálra vált sápadt arcát, rémült tekintetét...
A vége persze kórház lett, a sürgősségin kötöttem ki.
Biztosan elaludtam, vagy elájultam közben, de amikor kinyitottam a szememet, három aggódó arc hajolt fölém: a testvéreimé és a kedvesemé.
- Hoztam neked mindent, ami kell ide.-Mondta boldogan, hogy mosolyogni látott.Letette az ágyam mellé a fekete hátizsákot, amit a jó ég tudja, honnan halászott elő, talán a kislányomé volt valaha.
Már jobban voltam, a vérnyomásom megadta magát, és szép lassan kezdett alább hagyni.
Még csöpögött az infúzió, de már tudtam, hogy megmenekültem...hatalmas éhség kerített ugyanis hatalmába, reggel óta nem ettem, és már délután három óra volt. Ez pedig a biztos jele annak, hogy élek. Kaját azonban nem hoztak.
Amikor hazamentek, megnéztem, mit rejt a degeszre tömött hátizsák...ne nevessetek. Elég, ha én alig bírtam visszatartani.
Szóval a hátizsák tartalma:
    - 3 db törölköző, jó, hát ez mindig kell                 
    - 1 db rojtos, enyhén koszos, mini farmerszoknya , amiben kapálni
      szoktam a kertben (később, mikor megkérdeztem, mivégre, azt
      válaszolta, hogy mindig ebben szokott látni...
    - 1 db rövid póló, amit hálóingnek vélt.
     - 2 db fésű
     - 1 db rúzs (állítólag kerestem)...
        fogkrém, fogkefe
        és A POHÁR ! Vagyis bögre...hát ez csúcs !
Ugyanis ezt a bögrét soha nem használtam otthon, valamelyik gyereké volt anno...
Nem tehettem mást, kiraktam az éjjeli szekrénykére, ott hivalkodott a hatalmas felirattal : I love you, azaz a love helyett egy hatalmas piros szív...
Nem szóltam semmit, csak csöndben ábrándoztam egy jókora fánkról....

2014. július 22.

Még nem....




Végh György
Őszi akvarell.

Kék már az ősz akár a szilva hamva
maradj velem ne hagyj ne hagyj magamra
maholnap itt a hó a dér a harmat
szeress nagyon kívánlak és akarlak
még csillag nincs az este fénytelen
tenélküled minden reménytelen

Amott ezüst vitorla szárnya lebben
az ónnal-szőtt higany-szín szürkületben
borzong a víz villózva száll a fodra
ha itt volnál ráhajlanék karodra
hol vagy ó merre vagy mily tájakon
átfogja torkomat a fájdalom

A felhők vére rőt s a vízbe csorran
kék sellő úszik itt a gyöngy habokban
egy templom tornya felkiált az égre
emlékezz mindig rám szemem színére
az égen dél felé egy fecske száll
a boldogság a nyár oly messze már

2014. július 13.

Csendesedjünk el...

index
Siklós József: Dalol a csend
Künn orkán üvöltve fákat cibál...
Benn a szívemben a csend muzsikál.
Behajtom a záporvert ablakot,
Úgy hallgatom a néma dallamot.
Mért mennydörögjön tomboló tusa,
A néma csendnek is van ritmusa.
A magányban sem vagyok egyedül...
Az én szívemben a csend hegedül.
Halk hangja a csupa édes bús vígasz,
S én andalogva kérdem, KI AZ?
Aranyszálból ki sző körém mesét,
Halk húrokon ki pengeti kezét?
Tán Isten szívéből rezdül e zene?
Mintha a végtelenség zengene!
És hallgatom a messzeségen át,
A csendet, ezt a szent melódiát!

2014. július 12.

Haragban...

Igen, elzavartam.Olyan mérges lettem rá, mikor nyitottam az ajtót, mint az őrült, nyávogva rohant felém.
Kedvesen biztosítottam a jóindulatomról, majd kihoztam egy darab sajtot. Megszagolta, tovább nyávogott, nem kellett neki. Így jártam a töpörtyűvel, a szalonnával, de még a dobozban maradt tőkelhalmáj olaját sem nyalta ki, mint régebben.
Mérgemben kiabálni kezdtem vele, amit Nyivátkával nem lehet:
- Értsd meg, hogy nincsen parizerem , és punktum !
Sértődötten elvonult a barackfa alá, egy darabig nem láttam.
Egyszer csak levendula szedés közben látom, hogy néz.
Szemében szemrehányás, nem nyivákol, meg sem moccan, csak néz...
Most szégyenlem magam nagyon. Elfelejtettem volna, hogy kismamaként milyen válogatós voltam?
De hiába Nyivátka, szombat délután minden bolt zárva van itt faluhelyen, nem tudok neked parizert venni.
Esetleg ha...talán a Tescóban.

2014. július 9.

Vallomás.

Igen, egy vallomással tartozom a lakóhelyemnek, ahol immár 43 éve élek. Nem hagy nyugodni a tudat, hogy állandóan csak a szülöfalum után sóhajtozok, pedig fiatal, szép éveim idekötnek igazán.
Hiszen itt voltam: 
Fiatalasszony
Meny
Kismama
Édesanya
Óvodás anyuka
Iskolás anyuka
Dolgozó nő
Munkatársnő
Barátnő
Kartársnő
Elvtársnő
Hölgyem
Háziasszony
Szomszédasszony
Örömanya
Anyós
Nászasszony
Középkorú asszony
Idősebb hölgy
Nagymama
Néni
Nyugdíjas néni
Idős hölgy
Öregasszony
Sőt, legutóbb már nyanya is voltam...

Ismerem ennek a falunak minden arcát.
A falu is ismeri minden arcomat.
Szeretem ezt  falut, ahol élek.
S csak remélni merem, hogy ez a falu is szeret engem... 

2014. július 8.

F.J. emlékére....

Finoman szólva...

Nem mondom meg hol, nem mondom meg ki, legyen annyi elég, hogy egy hozzám erősen közel álló ember mondta ezt.
- Látod? - hívtam fel a figyelmét a középkorú riporternőre, aki hajszál pontosan olyan szemüveget hordott, mint én. By Alexa - így is szoktak piszkálni a gyerekek, meg, hogy kapok mellé egy fekete sapkát is...erre azonnal tudtam válaszolni:
- Jó, majd ha szakállt növesztek !
De most elakadt a szavam.
- Igen - mondja az egészen közeli ismerősöm -látom. De neki nem áll jól...
Már majdnem büszke leszek magamra, amikor folytatja:
- Mert tudod, egy fiatal arcot csak elront ez a szemüveg.
Kis hatásszünet után :
- Ám a te erősen antikolt arcodon csak javít...
 Mit mondjak? Ilyen finoman még senki nem mondta meg nekem a tutit...

2014. július 6.

Amikor az álmok valóra válnak...

Talán tavaly írtam egy blogot a felújított, és Turistaházzá alakított valamikori plébániáról.Igen, emlékszem a Van egy álmom című blogra, amiben írtam erről... És most, tényleg, és valóban...Ott jártunk a szépséges Laky Demeter Turistaházban, és személyesen is megismerhettem Gabikát, aki ezt az egész dolgot véghez vitte a falu összefogásával, sok szeretettel és munkával...
Gabika. Ez is érdekes. Még régebben láttam a képeit az interneten, aztán láttam az írásait a fényképeit az eseményekről, de nem is sejtettem, hogy nem csak a művészet szeretete köt minket össze, hanem még rokoni szálak is.
Gabika
Beszélgetünk, büszkén mutatja a gyönyörű veteményest, az új kemencét, bevisz az ízlésesen berendezett házba, kávét főz. Mosolyog, intézkedik, közben mesél. A nehézségekről, amin az összefogás, az egymásra figyelés segít.
A turistaház


Gabi egyik festménye.

Beszélgetés közben is intézkedik...


A tornácon az ott nyaraló fiatalok üldögélnek, és várják a kenyérsütést. Mert ma estére Gabika ezt igérte be, meg amúgy is fel kell avatni az új kemencét...

És most jön az, ami valóra váltotta az előbb említett álmomat. Évente Alkotótáborban jönnek össze a festeni szerető emberek itt, ebben a házban. Gabika már most szeretettel meghívott a három napos táborba. Örömöm határtalan, hiszen megvalósulni látszik az, amiről álmodoztam...

Búcsúzunk, még sokat kell autóznunk. A kapuig kísér, jó utat kíván, és kedvesen integet...
A férjemet is teljesen elbűvölte. Amikor végre elindultunk, csak ennyit mondott:

- Na ma láttam két csinos Cseréplányt...
Nevetve teszem hozzá :
- ÉS REZIBEN !!!!