2017. december 30.

M. Laurens
BOLDOG ÚJ ÉVET!

Szemeimet résnyire zárva
itt állok az Ó-évnek küszöbén,
kémlelve múltat s jövendőt:
hasztalan éveim gyarapodó ködén.
Mert hiába is mondok ki szavakat,
a légben azok meg nem állnak,
mint évről évre múló álmaim:
távolodva, ismét tovaszállnak...

Akárcsak kedves régi társaim, kik
néhányan már a fellegekben vannak;
helyettük is Boldog Új Évet kívánok,
földhözragadt Magamnak.

Ó, én Istenem, tedd meg,
hogy önmagam maradjak,
és tarts meg mindannyiunkat
örök szívedben magadnak:
Legyünk - mint voltunk régen -
az eljövő új évben is önmaguk,
örök hitben s emberségben.
-
Boldog Új Évet Kívánok!

A tollpihe...

Takarítunk a templomban. Csend honol mindenütt, csak az örökmécses jelzi, hogy nem vagyunk egyedül.
A szívem aggodalommal teli, hiszen a kislányom valahol messze egy repülőgépen ül.Utazik vissza Indiába.
Ahogy törölgetem a padokat, megakad a szemem egy hófehér kis tollpihén. Talán az angyalok küldték, talán csak egy madárka tollát fújta be a szél, vagy valaki kabátján landolt , nem tudom.
Nem tudom, de olyan boldogság szállt meg hirtelen, hogy elfelejtettem az összes aggodalmamat . Valami nagy nyugalom töltött el, és nem véletlenül...

Hazaérve várt az üzenet: "Hello anya, megérkeztem, minden oké.Olyan fáradt vagyok, hogy most rögtön aludnom kell..."
 

2017. december 24.

2017. december 23.

Végre itthon !

Nekem a legszebb karácsonyi ajándék !
Öt hónap után újra itthon van a kislányom.
Idézek a "Rossz anyák karácsonya" című filmből:

" Lehet, hogy vacak anya voltam, de te vagy a legsikerültebb dolog az életemben..."

És ez így van !

2017. december 18.

Jaj de hideg van...

A képemnek is ez a címe...
...és még milyen hideg lesz ! Naponta halálra ijesztgetnek bennünket a nagy hideggel, ami ekkor jő, meg akkor jő. Csak azt felejtik el, hogy december, karácsony hava van. Mikor, ha nem most?

2017. december 17.

Nem vagyunk mi angyalok...

...csak úgy tűnik. A nyergesújfalui Vöröskereszt 170 csomagját állítottuk össze a múlt héten.Munkatársaim másnap széjjel is hordták, nagy volt az öröm.





2017. december 10.

Advent 2. vasárnapja...

A második gyertyaláng legyen a kitaszítottaké,
akik éheznek és fáznak, s igazán nagy szükségük van vigasztalásra.


A hazátlanokért, azokért, akik még nem találták meg a békességet,
mert nem adatott meg nékik sem a szabadság,
sem az irántuk érzett megbecsülés, sem a baráti ölelés,
sem a tisztelet, sem az otthon. Akiknek semmi nem adatott meg.

Lobogjon megsebzett lelkükért, házukért és hazájukért.
Óvja, segítse őket ez a második, értük gyújtott gyertya,
legyen az irántuk érzett tisztelet, együttérzés, segítő szándék bizonyítéka.

Legyünk irántuk legalább most, ez-egyszer jóságosak,
hiszen az emberi méltóság minden embert megillet. Lobogjon értük, a háborúkat, emberszenvedéseket elviseltekért, a kitaszítottakért és a szegényekért, az ártatlanokért,
akiket bőrük színe, nyelvük, kultúrájuk,
vallásuk miatt üldöztek és üldöznek. 

Forrás: Balázs Rozális

2017. december 9.

Pöttyös bögre

Hajnalok hajnala, az első kávé. A pöttyös bögréből.
Emlékszem, hat darabot hoztál 15 éve Ukrajnából...Mert amikor megkérdezted, mit hozzál nekem, pöttyös bögrét kértem. Jót nevettél, te hóbortos , mondtad, de meghoztad.

Azóta egy eltörött, kettőt nem találok, Te meghaltál, én meg már szinte kórosan ragaszkodom ehhez a bögréhez...
Milyen borzasztó, hogy a tárgyak túlélnek bennünket !Mégis, milyen jó, hogy van egy megfogható emlékem tőled.
2010. Mikulás napján temettünk, és én nem értettem, hogyan lehet ilyen vidám, Télapókkal tele tűzdelt, nevetős a világ, még a kisgyerekek öröme is fájt.
Őrizem az emlékedet, és sokat gondolok rád...és nemcsak amikor a reggeli kávémat iszom a pöttyös bögréből. És itt van egy kép, 2009-ben készült. Már nagyon beteg voltál, de vidámságod, optimizmusod nem hagyott el. Ezt szerettem benned a legjobban.

2017. december 4.

Szállást keres a Szent Család.

Ma elindult útjára a Szent Család képe.
Mindig más család viszi magával, és adja tovább, imádkozva, énekelve, így készülve Karácsony szent ünnepére.
Nagyon szép kezdeményezés, reméljük, követőkre találunk, és lesznek családok, akik szívesen fogadják , és adják tovább a képet.

Jó utat Szent Család, kívánom, hogy minél több embernek vigyetek örömet, és fényt a szívébe.
Kívánom, hogy ne legyen olyan család, ahol nem kaptok szállást...

2017. december 2.

Négy fejecske...

Összebújva
Hiába készítettünk nekik jó kis pakundekli házat, fellökték, és a nagy kosarat választották továbbra is...Pedig még a hőn szeretett farmerszoknyámat is beraktam a házikóba.
Most ha kinézek a kisablakon , négy fejecskét látok összebújva, egymást melengetve: anyát és három kislányát.A kicsi nemrég született, hárman nevelik.Elsőre mindig ő ehet, melengetik, takargatják, védelmezik.
Mindig ámulatba ejt ez az összetartás...
Sok ember példát vehetne róluk.
A felnőttek...



2017. november 27.

B.E. azaz Buta Ember...

Stock foto
...vagyis megint a az autónkat pocskondiázták.
Állunk a buszmegállóban, régi ismerősöm, volt utcabelim kedvesen köszön.
Én is örülök neki, hiszen régen láttam. De csak egy darabig.
- Utazol ? - kérdezem.
- Nem, a főnökömet várom.
Gondoltam, mennek valahová együtt , talán dolgozni. Ekkor kezdett el mesélni. A főnöke csodaszép, új autójáról beszél lelkendezve.
Ilyen meghajtás, olyan indító...mondom neki, ne haragudj, de én nem értek az autókhoz. Ekkor gondolta biztos, a kárpithoz már csak értek alapon : 
- És az ülések ! Bőrből vannak !
Rám néz kajánul:
- Nem ám mint abba a sz.r Wagon-R- ben!- mondja, de biztosan látja az arcomat, mert azt nem lehet nem látni...
Elkezd magyarázkodni, habratyol valamit a kényelmes ülésekről, közben megáll előttünk a főnöke az álomautóval, na ő már mehet tovább...
De nem,  nem dolgozni megy. A Főnök valamit kiad neki az ablakon, és tovább hajt nyomban.
Gondolom, a heti bérét, mert  emberünk azonnal átvág az úton, egyenesen a Nagyivó nevű vendéglátóipari egység felé.
Ma még nem itta meg a fejadagját...

2017. november 24.

Szépséges leánykám...

Úgy hiányzol.Lassan telnek a napok, és én minden  reggel itt üldögélek a gép előtt, várom, hogy hívj.
Ma is sikerült veled beszélnem hála az égnek, meg az internetnek.

Nézem a fényképedet, teljesen elbűvöl a látvány.Ha kicsit sötétebb lenne a bőröd, nyugodtan indiai nőnek nézhetne az ember...
Boldogan újságolom, hogy vettem ám egy indiai szakácskönyvet és majd abból fogok főzni neked.
- Anya - mondtad. Én otthoni kaját szeretnék enni...
Fellélegeztem. Nem kell küszködnöm a furcsa nevű ételekkel, nem ám ! Csatni meg ilyenek.
- Mákos beiglit ! Azt süss anya, oké?
Hát persze...

2017. november 22.

Nagyon buta ember...

Igen, vannak fokozatok.
Jön az üzenet : 
- Hozzon nekem ruhát...- sorolja - ez kell, meg az kell.
- Jó - válaszolom -megpróbálom.
- Hoz, aztán küggye át - jön a következő instrukció.
Meghoztam, elviszem neki.
Köszönöm helyett :
- Én nem ilyenre gondoltam.
Jól van, én meg most egészen másra gondolok...
Kép: Stock foto
Kb. Ilyen volt az arcom, amikor másnap a kuka tetején találtam meg a pulóvert...

2017. november 21.

Eső, temetés, depi...

Ma eltemettük Andreát. Szokás szerint megint eső esett, épp úgy, mint Márti és Marika temetésén...Én nem is értem. Az ég is sír talán?
Nem voltak sokan. Mi, a maradék szakkör a tanárnőnkkel,  néhány rokon, és néhány házbeli ismerőse. Ennyi.
László atya viszont nagyon szép beszédet mondott, persze, hogy nem bírtam ki sírás nélkül.
És ez a szomorú esős nap is...
Így történhetett, hogy nem figyeltem eléggé. Beállt egy busz a megállóba és én lélekszakadva futottam, hogy elérjem. 
Éppen lépni akartam fel a lépcsőre, a jobb kezemet már előre is raktam, amikor az ajtó nagy csattanással becsapódott...a kezemet megütötte ugyan, de nem lett komoly bajom .
A halálra vált sofőr elmondta, hogy nem látta, amint futok, és csak a hátsó ajtókat nézte a tükörben.
Nem történt nagy baj, de lehetett volna.
Az Őrangyal , mint mindig ,ma is velem volt...  

2017. november 19.

Erzsébet...



(részlet)
Sokféle szent van a hitvallók és mártírok mellett, aszerint tartjuk számon őket, mi volt életük legjellemzőbb jegye. Példát mutató uralkodó volt-e vagy magasztos célokért kardot fogó katona, esetleg különleges érzék vonta a szociális gondok felé, színtiszta jósága, mértéken felüli emberszeretete kora züllött légkörében nem ítélkező, csak jóra aktivizáló részvétre mozgósította. Az Árpád-házban mindenre található példa. Van királylányunk, akinek kosarában tűzpiros rózsává lényegül az alamizsnakenyér. Szent Erzsébetnek egyébként nemcsak virágai, talpai is pirosak a sebektől, vér serked kergetett lába nyomán az irgalmasnak, aki sose talált irgalomra saját környezetében. 

Kenyerek és rózsák templomunkban...

Az Erzsébet-kenyerek megáldása, és megszentelése.

A kenyerek kiosztása...

2017. november 18.

Még ne rázd meg kérlek...

a szakálladat drága Télapó ! Be kell fejeznünk ezt a két szobát, ami már augusztus óta húzódik. 
A Barbara repülőjegye már meg van, mindjárt karácsony lesz, és mi így állunk:
Kipakolva
Kipakolva



A nappali átjárhatatlan

A hálóban őskáosz.


Mindamellett jól vagyok, és még nem veszett el a festőkbe vetett hitem. Majd hétfőn elválik.
Már nincs visszaút.

2017. november 14.

Van benne valami megnyugtató...

...ahogy ez a három macska csendesen pihen.Beszöktek, és úgy gondolták, hogy ez itt egy jó hely. A kupi sem zavarja őket, és a gazdi mellénye igazán remek fekvőhely.
Fülük botját sem mozgatják, csak Nyivátka néz rám álmosan hunyorogva...
Na jó, ma még hagyom őket, de holnap rámolás, mert jönnek be a virágok.Majd akkor készítek nekik dobozvárat puha rongyokkal, azt nagyon szeretik. Addig csicsika....

2017. november 11.

Autumn...

Foto: Stock
Gyönyörű ez a november. A nap melegen süt, ragyog az ég, és szinte elfelejtjük, hogy bizony ősz van.
Van abban valami nagyon nagyon szomorú, ahogy a ragyogó kék ég alatt  a színes levelek egyszer csak útnak indulnak...
Szellő sem rebben, de a levelek egyszer csak csendesen megválnak ágaiktól, és lassan leperegnek a többi színes levél közé.
Nekem nincs szomorúbb látvány a lassan lepergő faleveleknél.
Ők tudják. Vége az ő idejüknek, és át kell adniuk a helyüket az új leveleknek, ha jön majd a kikelet...
 

2017. november 10.

A szív tovább szakad....

Ismét búcsúzunk. Egyik festőtársunk megint elment, hogy ott fenn az égben pingálja tovább képeit.
Szinte hihetetlen, milyen gyorsan ment el, még  felócsudni sem volt időnk a rossz hírek hallatán, amikor jött a gyászhír, Andrea meghalt.
Képe még kinn lóg a falon , a legutóbbi kiállításunkon.
  Jó lélek volt, szerettük őt. Sokat harcolt az élettel, legyen neki könnyű a föld.Kicsit morbid, de látom lelki szemeimmel a négy festőtársunkat, ahogy ott fenn nagy egyetértésben pingálnak...

Márti biztosan felhőket fest, Marika a vizeket szerette, Erika egészen modern képeket, Andi a fákat, lombokat festette szívesen...Nyugodjatok békében kedveseim !

2017. november 5.

Dícséretet kaptam...

...két képemért. A dicséret jó dolog, jól esik. Önbizalmat ad.
Önbizalmat el is lehet venni egy-egy beszólással.
Íme a két kép : Fénye Adolf és Berény Róbert festménye után.

2017. november 3.

Ki korán kel...

...Barbarát nyer. Amióta megvolt az óraátállítás, már nem három és fél, hanem négy és fél az időeltolódás India és köztünk. Ezért aztán kitaláltam, ha hajnali háromkor felkelek, gond nélkül tudok az én kicsikémmel beszélgetni a chaton.Akkor van őnáluk fél nyolc, és már kocsiban ülve a munkahelye felé tart.
Olyan csodásan tiszta a hangminőség, mintha nem is 7000 kilométer távolságból beszélnénk egymással. Mintha csak szemben ülne velem, és úgy beszélgetnénk. Szeretem ezeket a reggeleket.Ilyenkor mesél, mesél...
Én pedig kezet tudnék csókolni annak, aki ezt az egészet felfedezte, megalkotta...hiszen mennyit kellene fizetnünk, ha mindezt telefonon próbálnánk elintézni.
Most azért kicsit nyűgös vagyok, mert ismerjük be, hajnali háromkor fordulnak a másik oldalukra az emberek.
Mégis boldog vagyok, mert hallottam a hangját, és tudom, hogy jól van. 
Van azért némi hátránya a dolognak...Még nem jöttem rá, miért, de ha kép van, akkor nincsen hang, és fordítva.Tehát kép nélkül beszélgetünk, de nem is bánom. Legalább nem látja, ha könnyes a szemem...

2017. október 28.

Drága Mama...

Amikor itt hagytál bennünket ezen a napon, már közeledett a Mindenszentek és a Halottak napja.

Távoli rokonokat is vártunk a temetésre, hiszen tudod. Kiszaladtunk az időből, és a hét végi ünnepek miatt csak november 3-án vállalták a temetést.
Rettenetes volt. Álltunk a halottasház bezárt ajtaja előtt, és nem mehettünk be hozzád...Zokogva borultunk össze mi hárman, elhagyott árváid. Összekapaszkodtunk, és nem hittük el, hogy egyszer csak nem szólsz ki nekünk, hogy menjünk már beljebb, ne ácsorogjunk odakinn.
Nem szóltál ki, nem jöttél ki, és akkor vált bennem végső felismerésként, hogy többé már nem...
Nem tudom, meddig álltunk ott, nem tudom, hogyan tudtunk elszakadni. Már esteledett, az ajtónál hagyott mécsesek világítottak.

Visszanéztem még, és akkor tudatosult bennem a valóság, hogy soha többé nem jössz már haza...

2017. október 27.

Buta ember 4.

(Foto: Éva Magazin )  
Folytatom a sorozatot, mert muszáj kiírnom magamból ezeket az apró szurkálásokat, amiket remélem, nem szándékosan szúrtak belém, kizárólag butaságból...
- Hová mész ennyi cuccal ? - kérdezi. Régen jó barátok voltunk, már nem. Elszakadtunk egymástól.

- Festeni megyek a suliba - válaszolom, de már biggyeszti is le a száját.
- Na, nekem ilyenre nincs időm - válaszolja. A hangjában érzem a gúnyt, felébred bennem a kisördög.
- Miért ? Tehetséged talán van?Festettél már?
Meghökken, de kivágja magát.

- Én nem, de a férjem valamikor nagyon szépen rajzolt...
Aztán folytatja.
- De ekkora hülyeségre nem is pazarolnám az időmet !

Valaha jó barátok voltunk.

2017. október 26.

Szakadozó szív...

Anya ne csináld - mondtad.
Más anya örülne a gyereke sikerének - mondtad.
Mindig is Indiába vágytál - mondtad.

De én féltettelek, féltelek és félteni foglak. 7000 kilométer nagyon messze van, idegen világrész, idegen emberek.

De sírok - mondom.
Hiszen örülök, de fáj - mondom.
Tudom kislányom, nincs mit tennem, járd az utadat - mondom.

Most nézem a fényképeket, az első születésnapod idegenben.
Látom a munkatársaid kedves arcát, mosolyognak, szeretnek...
A tortákat.Jé, kettőt is kaptál? A mosolyodat. Biztosan boldog vagy.Remélem...

 


2017. október 24.

Z. Mint zarándok - Máriabesnyő.

Ezen a csúnya, sötét, esős reggelen előkotrom emlékeimből a máriabesnyői zarándok utunkat, hogy szépséges emlékeimben megmártózva könnyebben viseljem el ezt a zord időt.

Gyönyörű, verőfényes reggelen indultunk el a szomszéd településen élő testvéreinkkel együtt kényelmes, jó busszal, melynek fényét sofőrünk , Lajos is emelte, lévén , hogy sokat utaztunk már vele és ismertük nyugodt, kiegyensúlyozott stílusát.
Úti célunk a Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika és környékének szépsége minden várakozásomat felülmúlta.
Bertalan atya szép misét celebrált, utána pedig a kedves idegenvezető segítségével megismerkedhettünk a bazilika történetével. A finom ebéd után megtekintettük a Gödöllői Városi Múzeumot , majd lelkiekben és szép élményekben gazdagon szerencsésen hazaérkeztünk.Köszönet a gyönyörű napért !