Éppen a kert végében gyönyörködtem a napraforgókban, amikor felfigyelt rám a hatalmas lódarázs. Először nem vettem komolyan, amint fenyegető dongással egyre közelebb keringett körülöttem. Kicsit arrébb mentem, ő is arrébb jött...
Jobbra mentem, ő is jobbra, balra, ő is balra vette az irányt, míg aztán rájöttem, hogy engem követ.
Szégyen a futás, de hasznos alapon egészen a házig futottam, a szörny utánam. Igen, az ajtóig kísért az ijesztő dongásával, de sikerült beiszkolnom...
Biztosan valami nagy piros virágnak nézett, holnaptól komolyan veszem ezt a dolgot, gondoltam magamban...
De sorsom még aznap beteljesedett. Szilvaszedés közben fájdalmasan a tenyerembe mart egy darázs. Hiába a sorsát senki nem kerülheti el.
Pedig most fehér ruhában voltam....
