Meg is van a következő szó, ez pedig a favágitó...ezt biztosan ismeritek. Egy farönk, ahol a fát vágtuk apró darabokra. Sőt, drága édesanyánk még a levágni való állatokat is itt végezte ki.
Ezt nem szerettem, de enni muszáj volt.
Talán ezért is nem olyan kedves nekem ez a szó , mint a csordáskörte. Rossz emlékeim vannak vele kapcsolatban.
Amikor az unokaöcsém hüvelykujját hosszában kettévágtam rajta, az a legrosszabb emlékem. Már nem tudom, mit akartunk kettévágni közösen, de az ujját biztos nem.
Mégis nagyon kikaptam akkor. Csoda, ha nem szeretem?
Milyen játékos neve van, mégis milyen veszélyes...
Ahogy az embergyereke öregszik, úgy jutnak eszébe a gyerekkori szavak.
Jön a kisfiú mosolyogva, kezében egy fenyőtoboz.
- Neked adom. - mondja kedvesen. - Majd karácsonykor tedd fel a fára.
- Jaj de aranyos vagy - mondom. - Köszönöm szépen.
Ahogy kis kezéből elveszem a tobozt, belém hasít a gyermekkorban hallott szó.
Csordáskörte. Mi így hívtuk a fenyőtobozt. Olyan melegség önti el a szívemet, hogy még vagy háromszor megköszönöm neki.
Furcsán néz rám.
Újra orvosi rendelő. Úgy látszik, már nem tudok leszakadni a témáról, olyan gyakran látogatom mostanság.
Csak figyelem a várakozók beszélgetését, de nem folyok bele.
A téma: a mai gyerekek nem köszönnek.
Ki a felelős? A szülők, a tanárok mindenképpen...és megy a szapulás.
Sorra kerülök. Amikor kijövök a rendelőből, már más a téma.
Indulok haza, jó hangosan köszönök.
Senki nem köszön vissza....
Igazán flottul megy minden, de tényleg. Időpontot kaptam a háziorvosnál, megjelentem időben.
Érdekes volt, mivel most a sorszámok nincsenek kinn, csak az időpont számít, amit kértél, és kaptál.
Tudom, hogy vannak még előttem hárman, mert szeretek kicsit előbb menni.
Nyílik az ajtó, az asszisztensnő szólítani akarja a következőt, de egy hölgy felugrik, szinte félrelöki az asszisztenst, és vágtázik befelé.
Kiküldik, hogy vannak még előtte. Duzzogva leül.
Ezt még vagy kétszer megcsinálja, a végén már nagyon dühös, ágál, magyarázkodik, de nem jut be hamarabb, mint az előtte lévők.
Jó ! Tetszik nekem ez az időpontos szigorúság, már hamarabb kellett volna foganatosítani, még a járvány előtt.
Vajon meddig lesz betartva ?
Kicsit szkeptikus vagyok...
Mondhatom, jól eltűntem innen. Én megpróbáltam írni nem ment.
Megpróbáltam festeni, nem ment. Az éneklés se megy rendesen...
A gyász még itt ül a szívemen, de úgy érzem, lassan ,de biztosan gyógyulgatok.
Már nem sírok annyit.
És újra szükségét érzem, hogy leírjam a gondolataimat.
Megpróbálhatom. Megpróbálom.
