2018. augusztus 7.

Piros ruha,piros kalap, és a darazsak...

Hülyeségnek tartottam, nem hittem el ezt a "színes ruhában ne menj a kertbe" című okosságot. Egészen tegnapig, amikor is piros ruhában és piros kalapban kóvályogtam a virágaim között.
Éppen a kert végében gyönyörködtem a napraforgókban, amikor felfigyelt rám a hatalmas lódarázs. Először nem vettem komolyan, amint fenyegető dongással egyre közelebb keringett körülöttem. Kicsit arrébb mentem, ő is arrébb jött...
Jobbra mentem, ő is jobbra, balra, ő is balra vette az irányt, míg aztán rájöttem, hogy engem követ.
Szégyen a futás, de hasznos alapon egészen a házig futottam, a szörny utánam. Igen, az ajtóig kísért az ijesztő dongásával, de sikerült beiszkolnom...
Biztosan valami nagy piros virágnak nézett, holnaptól komolyan veszem ezt a dolgot, gondoltam magamban...
De sorsom még aznap beteljesedett. Szilvaszedés közben fájdalmasan a tenyerembe mart egy darázs. Hiába a sorsát senki nem kerülheti el.
Pedig most fehér ruhában voltam....

2018. június 17.

Hadviselés...

Kettős offenzíva folyik kicsiny udvarunkban.
Így kezdődik minden napom. Nylonzacskó , gumikesztyű a kezemre, így indulok  a harc mezejére.
Először a hullákat szedem össze, amelyek megzabálták az este kiszórt csigaölő granulátomot, és elhulltak...
Nem mondom, undorodva csinálom ezt, de muszáj, mert nem szép látvány a sok hulla a virágok között... 
Aztán jön a nehezebbik feladat : az élőket összeszedni.
Elég csúnyák élve és halva is, és kicsit sajnálom is őket, így aztán mindig elmondom, hogy bocs, én nem bánnám, hogy itt éltek, csak ne rágnátok le minden virágomat válogatás nélkül...
Lenne egy harmadik megoldás is a futókacsa, amely előszeretettel pusztítja ezeket a kártevőket.
Egy jó barátom fel is ajánlott kettőt, de mire létre jött a dolog, elvitte őket a róka...
Meg különben sem szerettem volna, ha itt lófrálnak állandóan, hisz tudvalevő, hogy szeretik az ember közelségét, és egészen az ajtóig jönnének.
Harc az élet . Minden este, és minden reggel.
Hálátlan feladat, de a virágok hálásak...

2018. június 13.

Kórusok éjszakája?

Foto: Index
Történt vala, hogy június 9-én délután 5 órakor  szombaton, összegyűltünk karmesterünk házánál, hogy finom falatok mellett beszélgetve, elbúcsúzzunk, hiszen kezdődik a nyári szünet.
És igen ! Bevallom, énekeltünk is !
Beszélgetve , énekelgetve, vidáman telt el néhány óra.
21 óra 02 perckor azonban megjelentek a ház előtt a rendőrök. Kedvesen, de erélyesen közölték, hogy állampolgári bejelentés érkezett hozzájuk, kérték, hogy hagyjuk abba a "bulit". 
Vezetőnk elmondta, hogy ez itt egy énekkar, és nem zajongtunk, ordibáltunk, de hiába...kérték, hogy helyezzük át magunkat máshová.
Összenéztünk, a kedvünk is elment  már ekkorra, úgy hogy kihörpintettük borainkat  , véget vetettünk a zenének, és lógó orral, rossz szájízzel haza indultunk.
És mit tesz Isten ! Közeledvén az utcánkhoz, valamelyik udvarból hangos dajdajozás, nevetgélés mellet múlatta az időt egy társaság. Úgy látszik itt nem volt olyan "jóindulatú" szomszéd, aki rendőrért kiáltott volna.

Ja ? A lényeg ! Történt mindez 2018. június 9-én Süttőn, a KÓRUSOK ÉJSZAKÁJÁN....
 

2018. május 27.

Gyermeknap alkalmából...

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kináld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bizom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!

2018. április 20.

Ujjé tavasz van ...

Áprilisi eleji hűvöses délután. A nap bár ezerrel süt, mégis elkél a kabát, de azért megállunk néhány szóra. A téma persze, hogy az időjárás...
Panaszkodunk, tavaly ilyenkor már, így, meg úgy.
Ahogy az árokpartra téved a szemem, egy nagy bokor pitypangot fedezek fel.
Még a beton között jött ki, harsogó sárgájával üzenve, hogy nyugi, jön már a tavasz.
Az én bűnöm. Én rikkantottam el magamat, hogy nézzétek, a pitypang, milyen édes, jaj de jó, mégiscsak...
Ismerősöm azonnal odaugrik, és tövestől rántja ki szegényt.
- Ne bántsd, hadd viruljon, olyan szép !- kiabálom. -De miért?
Hangja megfellebbezhetetlen:
- Annak nem ott a helye !
Azzal a kis sárga csomót kidobja az utca közepére.A kis sárga fejek máris kókadtan fekszenek az út közepén...
Pedig épp most akartam elmondani, hogy ez a kedves sárga virág nem elég, hogy elhozta nekünk a tavasz üzenetét, még ráadásul gyógynövény is...
Nem szóltam semmit, mit is mondhattam volna, az ő házuk, az ő árkuk, az ő pitypangjuk...
Nesze neked tavasz !