2017. november 19.

Erzsébet...



(részlet)
Sokféle szent van a hitvallók és mártírok mellett, aszerint tartjuk számon őket, mi volt életük legjellemzőbb jegye. Példát mutató uralkodó volt-e vagy magasztos célokért kardot fogó katona, esetleg különleges érzék vonta a szociális gondok felé, színtiszta jósága, mértéken felüli emberszeretete kora züllött légkörében nem ítélkező, csak jóra aktivizáló részvétre mozgósította. Az Árpád-házban mindenre található példa. Van királylányunk, akinek kosarában tűzpiros rózsává lényegül az alamizsnakenyér. Szent Erzsébetnek egyébként nemcsak virágai, talpai is pirosak a sebektől, vér serked kergetett lába nyomán az irgalmasnak, aki sose talált irgalomra saját környezetében. 

Kenyerek és rózsák templomunkban...

Az Erzsébet-kenyerek megáldása, és megszentelése.

A kenyerek kiosztása...

2017. november 18.

Még ne rázd meg kérlek...

a szakálladat drága Télapó ! Be kell fejeznünk ezt a két szobát, ami már augusztus óta húzódik. 
A Barbara repülőjegye már meg van, mindjárt karácsony lesz, és mi így állunk:
Kipakolva
Kipakolva



A nappali átjárhatatlan

A hálóban őskáosz.


Mindamellett jól vagyok, és még nem veszett el a festőkbe vetett hitem. Majd hétfőn elválik.
Már nincs visszaút.

2017. november 14.

Van benne valami megnyugtató...

...ahogy ez a három macska csendesen pihen.Beszöktek, és úgy gondolták, hogy ez itt egy jó hely. A kupi sem zavarja őket, és a gazdi mellénye igazán remek fekvőhely.
Fülük botját sem mozgatják, csak Nyivátka néz rám álmosan hunyorogva...
Na jó, ma még hagyom őket, de holnap rámolás, mert jönnek be a virágok.Majd akkor készítek nekik dobozvárat puha rongyokkal, azt nagyon szeretik. Addig csicsika....

2017. november 11.

Autumn...

Foto: Stock
Gyönyörű ez a november. A nap melegen süt, ragyog az ég, és szinte elfelejtjük, hogy bizony ősz van.
Van abban valami nagyon nagyon szomorú, ahogy a ragyogó kék ég alatt  a színes levelek egyszer csak útnak indulnak...
Szellő sem rebben, de a levelek egyszer csak csendesen megválnak ágaiktól, és lassan leperegnek a többi színes levél közé.
Nekem nincs szomorúbb látvány a lassan lepergő faleveleknél.
Ők tudják. Vége az ő idejüknek, és át kell adniuk a helyüket az új leveleknek, ha jön majd a kikelet...
 

2017. november 10.

A szív tovább szakad....

Ismét búcsúzunk. Egyik festőtársunk megint elment, hogy ott fenn az égben pingálja tovább képeit.
Szinte hihetetlen, milyen gyorsan ment el, még  felócsudni sem volt időnk a rossz hírek hallatán, amikor jött a gyászhír, Andrea meghalt.
Képe még kinn lóg a falon , a legutóbbi kiállításunkon.
  Jó lélek volt, szerettük őt. Sokat harcolt az élettel, legyen neki könnyű a föld.Kicsit morbid, de látom lelki szemeimmel a négy festőtársunkat, ahogy ott fenn nagy egyetértésben pingálnak...

Márti biztosan felhőket fest, Marika a vizeket szerette, Erika egészen modern képeket, Andi a fákat, lombokat festette szívesen...Nyugodjatok békében kedveseim !

2017. november 5.

Dícséretet kaptam...

...két képemért. A dicséret jó dolog, jól esik. Önbizalmat ad.
Önbizalmat el is lehet venni egy-egy beszólással.
Íme a két kép : Fénye Adolf és Berény Róbert festménye után.