2017. szeptember 22.

Buta ember I. (Wagon-R )

Ha sok pénze lenne - meséli, ezt venne, meg azt venne, így, meg úgy.
Egy darabig hallgatom, de mikor már nem bírom tovább, valami olyasmit mondok, hogy:

- A pénz nem boldogít...- vagy ilyesmi.
- Miért ne boldogítana - vágja rá azonnal. - Ha sok pénzed lenne, lecserélnéd például ezt a sz...r autótokat, vagy nem?  
  

Nézek rá, és elborulok. Ez a sz...r autó vitte -hozta, ha látogatóba ment az édesanyjához, cipelte a tűzifát neki, amikor nem volt mivel fűtenie, és édesanyja halála után a költözködést is ezzel a sz...r kocsival oldottuk meg jó messziről. 

Hozzá kell tennem, hogy mindezt a szegény, lenézett, szeretett autónkban ülve mondta , elterpeszkedve kényelmesen...

K mint karosszék

Nemszeretem munka.
Gyűlöletes tennivaló.
Szomorú feladat.

Ki kell üríteni a szüleink lakását, mert vevő akadt rá. Az öcskös megkért bennünket, jöjjünk össze, és vigyük el a lakásból amit gondolunk, használati tárgyat, emléket, miegymást.

Megakadt a szemem az öreg karosszéken lenn a pincében, és persze megrohantak az emlékek.
Vinni akartam a többiek legnagyobb derültségére, a férjem aggodalmára, miszerint nem fér be már több lom a házba. Az öcsém is csak mosolygott. El kellett volna mesélnem neki, hogyan rúgott szembe ebből a székből kiskorában úgy, hogy két napig nem láttam utána...Ez a szék még Reziből való, sokat megélt portéka, becses emlék...nem akarom, hogy a szeméttelepen kössön ki, az nem lehet !

Az öcsém volt vagy két éves, és én, mint legidősebb meg voltam bízva, hogy vigyázzak rá.
Ült a karosszékben, mosolygott amikor rá akartam adni a cipőcskéjét, és játékosan rúgott felém. Egyenesen a szemembe. 

De nemcsak ezért. Apánk később sokat ült ebben  a viharvert karosszékben az ő birodalmában, a présházban.  Nem is tudom, hogyan bírta ezt a 60 évet, és elég rozoga állapotban van szegény, de megpróbálom rendbe hozni.
Megérdemli. Megérdemlem. 

2017. április 14.

Áldott ünnepeket...

Ha majd az egyik szomszéd abba hagyja a fűnyírást, a közelebbi pedig az autó szerelését, akkor talán sikerül elcsendesülni...

Ezt azonban nem várom meg a jókívánságaimmal : Áldott, békés, boldog ünnepeket kívánok Nektek sok szeretettel !

2017. április 7.

Újra naplót írok: Megint.....

Újra naplót írok: Megint.....: KÁLDI JÁNOS UJJÉ, HAZAFELÉ Pipacs köszönt a rozsmezőből, s az árokparton egy félvad orgonabokor egyre mondja lila himnuszát. A ...

2017. február 26.

A kicsi...

Van egy éktelenül rossz kismacskánk.Neve még nincs. Élénk, mint a tavaszi szél, és gyors, mint a vihar.
Minden érdekli, mindent megfigyel, megkóstol, belemászik, szóval rosszcsont.
A legutóbb is a vizes hordóból szedtem ki, ahova a kíváncsiság belehajszolta. Éktelen, segélykérő nyivákolására anyukája id. Nyivátka kétségbeesetten keringett a hordó körül, míg Tanti, a nővére beszaladt a konyhába, és csak nézett rám a nagy zöld szemeivel.

Gyorsan kimenekítettem, és még ő volt megsértődve, amiért megdorgáltam.Hát ilyen. Most nevet keresünk neki. Olyant, ami jól jellemzi őkelmét.
De csak rá kell nézni erre a képre. Mindent elmond...