2018. január 16.

Dani képe...

Anyukája meséli, igen , nekem festette. Igaz, először ő sem értette a technikát, mint ahogyan én sem.
Nézem, nézem, közben arra gondolok, Tatán már ekkora hó lehet, hogy minden fehér ? De akkor hogy kerül ide a feldíszített fenyőfa?
Mivel a fa mellett egy háznak látszó építményt látok, fölötte a kép, szép lassan beugrott: hát ez nem ház, hanem a kandalló a nappaliban, fölötte egy kép, és mellette a szépséges karácsonyfa. 
Egyetlen mondattal elintézi abbéli aggodalmamat, hogy miért nem a háttérrel kezdte a festést...
- Mama, nálunk fehér a fal ! 
Aha! A lehengerlő, praktikus és frappáns választól még a szavam is elállt.
Nagyon köszönöm kicsim, gyönyörű ez a kép, megőrzöm.
Cserébe fogadd el ezt a szívecskét, ami a konyha plafonon jelent meg tegnap, és gyorsan lefényképeztem...
Most viszont rajtad a sor : találd ki, hogy került oda?

2018. január 14.

Meglepő ajándékom...

Pár nappal korábban jöttek a gyerekek köszönteni, mert elutaznak.
Kaptam mindenféle finomságot, tulipánt, Danitól saját festményét...
Egyszer csak a fiam beállított egy dologgal. Meresztgettem a szemeimet, de nem jöttem rá, mi ez a hatalmas OSB-lap, a közepén egy aranyos, csillogó masnival...
Ki kellett volna találnom pedig.
-Szabad a gazda !- mondtam a végén.
Így tudtam meg, hogy az én édes kisfiam egy padlásfeljáró ajtóval lepett meg, mivel nem bírta már elnézni a régit, ami nem volt más, mint egy jó nagy üres TV-doboz.
Meglepődni, meglepődtem az ötleten, de nagyon hálás vagyok érte.
Mert a törődést éreztem benne...

2018. január 7.

Pókfóbia...

Ilyesmi volt...

"Semmi nem tud akkora rettegést és pánikot kelteni sok ember szívében, mint egy félelmetes pók."

Nézem a tévét, néha beleszunyókálok, amikor valami megmozdul a világos lepedőn. Egy fekete pók ! Nem nagy, de nem is annyira kicsi.

Menekülne, de a felkapott újsággal azonnal agyoncsaptam szegényt...

Aztán tanulmányozni kezdtem, milyen pókot öltem meg. Annyira félek tőlük, hogy egész éjjel nem tudtam elaludni, hátha még több is akad a lakásban.

Neve is van : arachnophobia vagy mi.

Olvasom a védekezés módszerét. Kevés vízben borsmentaolajat önteni és azt szétkenni az ablakoknál, az ajtóknál, az ágy lábánál, állítólag ezt utálják.

De jó még a citrus, a teafa, a levendula és a fahéj olaj is.

Holnap megyek és felvásárlom az összes illóolajat...

2018. január 6.

Szép jel

In memoriam Tanti...

Szilveszterkor még vidáman játszottunk. A négy közül ő volt a legkedvesebb nekem. Hogy miért?
Amikor Nyivátka, az édesanyja szült, ő ott volt végig vele, segítette a kicsiket, mivel nagyon hideg volt, melengette őket, és amíg az anya biztos helyet keresett kiscicáinak, ő a mellére vette őket, azok meg őrülten szoptak az tej nélküli mellekből...
De nem csak ez. Okos volt, szelíd és szófogadó.
Csak egyszer kellett bármit is elmondanom neki, mindent megértett.
Igaz, kiskorától kezdve néma volt, valami volt a torkával, de ez nem zavarta abban, hogy "szóljon" hozzám reggelente.
Reggelre kihűlve találtuk. A férjem szerint megevett valami mérgezett dolgot, talán egeret. Lehetséges, mert nagy vadász volt őkelme, kegyen az szöcske, gyík, vagy légy, elkapta őket...ez lett a veszte is.
Nagyon hiányzanak a reggeli szertartások.
Míg a többiek aludtak, ő felkapaszkodott, és kaparászni kezdte a bejárati ajtó üvegablakát. Ez volt a jel.
Beengedtem, ő egyenesen bejött a kis szobába, ahol a számítógépen dolgoztam. Néha megsokallta, akkor felugrott rá, volt amikor ki is kapcsolta. De aztán elfoglalta a helyét a kockás pléden és csak nézett rám szeretettel...
Nagyon hiányzik.
Feugrott...


Velem foglalkozzál...

Bocs, hogy kikapcsoltam.


2018. január 4.

Az én kálváriám.

Történt vala, hogy tavaly augusztus elején megembereltem magamat, és végre feltárcsáztam A Honvéd kórházat a szokásos évi kontrollom érdekében.
Meg is kaptam az időpontot október 30-ra. Kicsit megnyugodtam, hol van az még, de jó.
De nem volt jó. Közben ugyanis elromlott a mammográfiás készülékük.
Hát ilyen van, gondoltam. Ami el tud romolni az el is romlik (már nem tudom ki mondta)...
Ahogy közeledett az időpont, egyre nyugtalanabb lettem, és úgy hetente felhívtam őket, tudván, hogy a beutaló is lejár három hónap alatt.
Türelemre intettek, hogy majd szólnak.
De én türelmetlen vagyok, főleg, ha rólam van szó. Aki már két mellrákon túl van, nem nagyon türelmes...
Bepróbálkoztam hát Tatabányán. Elmondtam a problémámat, de finoman szólva eltanácsoltak. Hogy ők nem tudják elvégezni a vizsgálatot, mert nincs náluk az előzmény...hogy így is csak karácsony előtt (október elején !) tudnak időpontot adni...hogy a mammográfiát követő ultrahang időpontja még kétséges.
Letettem a tatabányai vizsgálatról...vagyis visszatáncoltam a Honvédhez.
Október 28-án csengett a telefon, egy kedves női hang közölte, hogy a gép még most sem jó, érdeklődjek december közepén. 
Érdeklődtem, azaz érdeklődtem volna, ha felveszik a telefont.
A vonalas számot hívtam mindig, majd a mellék kapcsolást tárcsáztam. Sokszor. Sok pénzem elment.
Aztán a központ kezelőtől megtudtam, hogy még most sem jó a gép.
Karácsony hetében újra próbálkoztam, és felvették !
Nem, a gép még nem jó, majd érdeklődjek januárban.
Most január van. 2-án magam elé tettem a papírokat és a telefont, megfogadtam, addig addig tárcsázok, amíg fel nem veszik...
Felvették. Időpontot is kaptam, ami a következő:
Mivel a készülék még most sem jó, január 8-án negyed tizenkettőre jelenjek meg a Szabadság tér 7. szám alatt, ahol elvégzik a mammográfiás vizsgálatot.
Másnap, január 9-én menjek vissza a Honvéd kórházba, ott elvégzik az ultrahangos vizsgálatot, összehasonlítják, és meglesz az eredmény.
Én egy Komárom-Esztergom megyei kis faluban élek, majdcsak oda találok valahogy...csak nem értek bizonyos dolgokat.Augusztus óta hat hónap telt el. Hat hónap nagy idő, addig bármi történhet velem, velünk.
Mert a mellrák nem játék. Aki benne volt tudja.
Hosszú voltam tudom, de muszáj kiírnom magamból.
Közben állandóan kapacitálják a nőket, a megelőzés fontosságáról beszélnek...De hogyan?

 

2018. január 3.

Jaj, de cuki-i-i-i !

elbűvölő, bűbájos, ennivaló, angyali, tündéri, elragadó, drága, aranyos, ari, aranypofa, zabálnivaló, csábos, bájos, helyes, imádnivaló, takaros, tüneményes, édes, szeretetreméltó, édi, cukorfalat, tündibündi, cukimuki, szeretnivaló, husi, aripofa, kedves, cukkancs, cukipofa

Állítólag ezek a jelentései. 
Régen eszünkbe sem jutott ilyesmi. Volt a cuki, ami a cukrászdát jelentette, ahol finom francia krémest ehettük.
Most mást sem hallok , úton útfélen.
De a csúcs a minap egyik ismerősöm volt, aki így kiáltott fel:
- Olyan cukik vagyunk, nem?
De. És szerények is...