2018. december 23.

2018. augusztus 7.

Piros ruha,piros kalap, és a darazsak...

Hülyeségnek tartottam, nem hittem el ezt a "színes ruhában ne menj a kertbe" című okosságot. Egészen tegnapig, amikor is piros ruhában és piros kalapban kóvályogtam a virágaim között.
Éppen a kert végében gyönyörködtem a napraforgókban, amikor felfigyelt rám a hatalmas lódarázs. Először nem vettem komolyan, amint fenyegető dongással egyre közelebb keringett körülöttem. Kicsit arrébb mentem, ő is arrébb jött...
Jobbra mentem, ő is jobbra, balra, ő is balra vette az irányt, míg aztán rájöttem, hogy engem követ.
Szégyen a futás, de hasznos alapon egészen a házig futottam, a szörny utánam. Igen, az ajtóig kísért az ijesztő dongásával, de sikerült beiszkolnom...
Biztosan valami nagy piros virágnak nézett, holnaptól komolyan veszem ezt a dolgot, gondoltam magamban...
De sorsom még aznap beteljesedett. Szilvaszedés közben fájdalmasan a tenyerembe mart egy darázs. Hiába a sorsát senki nem kerülheti el.
Pedig most fehér ruhában voltam....

2018. június 17.

Hadviselés...

Kettős offenzíva folyik kicsiny udvarunkban.
Így kezdődik minden napom. Nylonzacskó , gumikesztyű a kezemre, így indulok  a harc mezejére.
Először a hullákat szedem össze, amelyek megzabálták az este kiszórt csigaölő granulátomot, és elhulltak...
Nem mondom, undorodva csinálom ezt, de muszáj, mert nem szép látvány a sok hulla a virágok között... 
Aztán jön a nehezebbik feladat : az élőket összeszedni.
Elég csúnyák élve és halva is, és kicsit sajnálom is őket, így aztán mindig elmondom, hogy bocs, én nem bánnám, hogy itt éltek, csak ne rágnátok le minden virágomat válogatás nélkül...
Lenne egy harmadik megoldás is a futókacsa, amely előszeretettel pusztítja ezeket a kártevőket.
Egy jó barátom fel is ajánlott kettőt, de mire létre jött a dolog, elvitte őket a róka...
Meg különben sem szerettem volna, ha itt lófrálnak állandóan, hisz tudvalevő, hogy szeretik az ember közelségét, és egészen az ajtóig jönnének.
Harc az élet . Minden este, és minden reggel.
Hálátlan feladat, de a virágok hálásak...

2018. június 13.

Kórusok éjszakája?

Foto: Index
Történt vala, hogy június 9-én délután 5 órakor  szombaton, összegyűltünk karmesterünk házánál, hogy finom falatok mellett beszélgetve, elbúcsúzzunk, hiszen kezdődik a nyári szünet.
És igen ! Bevallom, énekeltünk is !
Beszélgetve , énekelgetve, vidáman telt el néhány óra.
21 óra 02 perckor azonban megjelentek a ház előtt a rendőrök. Kedvesen, de erélyesen közölték, hogy állampolgári bejelentés érkezett hozzájuk, kérték, hogy hagyjuk abba a "bulit". 
Vezetőnk elmondta, hogy ez itt egy énekkar, és nem zajongtunk, ordibáltunk, de hiába...kérték, hogy helyezzük át magunkat máshová.
Összenéztünk, a kedvünk is elment  már ekkorra, úgy hogy kihörpintettük borainkat  , véget vetettünk a zenének, és lógó orral, rossz szájízzel haza indultunk.
És mit tesz Isten ! Közeledvén az utcánkhoz, valamelyik udvarból hangos dajdajozás, nevetgélés mellet múlatta az időt egy társaság. Úgy látszik itt nem volt olyan "jóindulatú" szomszéd, aki rendőrért kiáltott volna.

Ja ? A lényeg ! Történt mindez 2018. június 9-én Süttőn, a KÓRUSOK ÉJSZAKÁJÁN....
 

2018. május 27.

Gyermeknap alkalmából...

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kináld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bizom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!

2018. április 20.

Ujjé tavasz van ...

Áprilisi eleji hűvöses délután. A nap bár ezerrel süt, mégis elkél a kabát, de azért megállunk néhány szóra. A téma persze, hogy az időjárás...
Panaszkodunk, tavaly ilyenkor már, így, meg úgy.
Ahogy az árokpartra téved a szemem, egy nagy bokor pitypangot fedezek fel.
Még a beton között jött ki, harsogó sárgájával üzenve, hogy nyugi, jön már a tavasz.
Az én bűnöm. Én rikkantottam el magamat, hogy nézzétek, a pitypang, milyen édes, jaj de jó, mégiscsak...
Ismerősöm azonnal odaugrik, és tövestől rántja ki szegényt.
- Ne bántsd, hadd viruljon, olyan szép !- kiabálom. -De miért?
Hangja megfellebbezhetetlen:
- Annak nem ott a helye !
Azzal a kis sárga csomót kidobja az utca közepére.A kis sárga fejek máris kókadtan fekszenek az út közepén...
Pedig épp most akartam elmondani, hogy ez a kedves sárga virág nem elég, hogy elhozta nekünk a tavasz üzenetét, még ráadásul gyógynövény is...
Nem szóltam semmit, mit is mondhattam volna, az ő házuk, az ő árkuk, az ő pitypangjuk...
Nesze neked tavasz !

2018. március 30.

Szívem minden melegével....

...kívánok áldott, békés Húsvéti Ünnepeket, végre tavaszt, jó időt virágokat, lepkéket, békességet.

2018. március 28.

Egy nehéz nap éjszakája...

Felriadtam az éjjel, és már nem tudtam visszaaludni.Te jártál az eszembe. Amikor délután elbúcsúztam tőled, már láttam, hogy nem vagy jól...Szomjas voltál, hideg vizet kértél, de kihánytad. 
Simogattam sovány arcodat, és próbáltam mosolyogni, csak befelé folytak a könnyeim.
Te néha kinyitottad a szemed, rám  néztél, de láttam, nem ismersz meg.Egyszer csak megélénkültél, és olyan erővel kaptad el a karomat, hogy szinte belefájdult, magadhoz húzva végigcsókoltad  , és azt kérdezted:
- Most melyik vonatra szálljak fel?  
A hangod ijedt volt, és reménykedve szorítottad a karomat. Mondanom kellett valamit.Valami megnyugtatót.
- Amelyik közelebb van édesapám...
Nem jutott jobb az eszembe. Megnyugodtál, az arcod kisimult, szemeid behunytad, aludtál.Láttam, a külvilág megszűnt létezni, többet nem néztél rám.
Nehéz szívvel indultam haza, a szívem tele volt fájdalommal...
Hajnalban jött a hír, hogy édesapánk örökre elment.
Felszállt a legközelebbi vonatra...

2018. március 22.

A mogyoróscsoki.

(Foto: Origo)
Kaptam valakitől egy nagy tábla mogyoróscsokit. Szeretem. Mit szeretem, megőrülök érte.
Mivel azonban délután az unokánkhoz utaztunk, gondoltam, hogyan fog neki örülni, lemondtam róla, és elvittem neki. 
Felcsillant a szeme, forgatta, nézegette, majd hatalmas elszántsággal így szólt:
- Holnap lesz az apa szülinapja, mennyire fog ennek örülni ! - mondta, és elrejtette a szobájában.
Tehát ő is lemondott róla...
Ma van a születésnap. Kíváncsi vagyok a fejleményekre. Mert ha a fiam is lemond, akkor a csoki újra nálunk landol, csakhogy azt nem én fogom kapni, hanem a férjem, akinek nemsokára születésnapja lesz...
Én ezt nevezem szeretetnek.

2018. március 2.

Csibeleves...

Meséli a barátnőm, hogy nagyon megfázott, ágyba került. Nyögött eleget, mire kiókumlálta, hogy bizony olvasta, a régiek megfázáskor finom csibelevest adtak a betegnek.
Igen ám, de már nem úgy van , mint régen, az udvaron nem kapirgálnak a csibék, el kell menni a henteshez.
Itt aztán meg is akadt a tudománya, mivel párját kellett leküldenie abba a bizonyos boltba.
Zoli köztudottan jó szakember, aranykezű , sok mindenhez ért. De a csibehúshoz nem.
Így aztán a barátnőm szóról szóra elmagyarázta a dolgokat, imigyen:
- Bemész a boltba. A húsos pult szemben lesz veled, jobb oldalon a sertés- és marhahúsok, tudod, azok olyan sötét színűek.Ne is nézz oda.
- A baloldalon van a csirkés részleg, te csak oda fókuszálj.
Aztán visszakérdez: 
- Na mit látsz meg először, ha belépsz?
Zoli büszkén kivágja:
- Hát a hentest !

2018. február 28.

Szerelem télen...

Mínusz 8 fok van, féltem a macsekokat, hát jó meleg kuckót készítettem nekik, sőt, még egy jó meleg pléddel le is takartam az egészet.
"Engedjétek be a cicákat és a kutyákat " - olvasom, de hiába próbálkozom, nem jönnek be, hát hagyom őket, bár többször kinézek rájuk aggodalmamban.
A kettő benn van, de Nyivátka felült a pad tetejére, nem hajlandó bemenni semmilyen könyörgésre.
Reggelre aztán megoldódott a rejtély, látom, ketten ülnek a pléden.
Nyivátka és udvarlója fittyet hánynak a hidegre, szemben ülnek egymással és nagy szerelmesen nézik egymást.
Ezt nevezem ! 
Hagyom őket, bár hiába is tennék bármit. Az én macskám süket és vak lett, olyan szerelmes álmai kandúrjába... Hagyom őket.

2018. február 22.

Az és Viktoraim...

Igen, így többes számban, mert négy van...
A legidősebb sajnos már a temetőben alussza örök álmát, ő az édesapám, az idős az öcsikém, az ifjú az öcsém fia, a legifjabb pedig az ő fia...
Viktorok. Így hívom őket.
Szeretem mind a négyet. Az elsőt még haló porában is, a másik hármat pedig amíg csak élek.
A háromból egy az öcsém, a másik kettő a keresztfiam...
Legutóbb is összedugták az okos fejüket, és kihúztak a csávából ők hárman. Kész volt a két szoba festése, és ott álltam a leroggyant, csúnya szőnyegpadlókkal...
Ők hárman megcsinálták. Gyönyörűen.Csak egy szavamba került és jöttek...


















Szeretetből...















2018. február 16.

A mama frizurája...

- Miért mostál hajat? - Kérdezi a párom.- Hiszen még csak csütörtök van...Szombaton szoktál...
Aztán hatalmasan felnevet, mit felnevet, felröhög:
- Ja, tudom, jön a Dani !
Kicsit talán bele is pirulok, de igaza van. Dani ugyan még csak 9 éves, de van szépérzéke...
És igenis! Én tetszeni akarok az unokámnak.Ne lásson zsíros, kócos hajjal az a gyerek.Mit gondolna rólam?
Ja, hogy az uram láthat úgy? Hát aztán ! Én is látom őt mindenféle hajjal, kinyúlt gatyában flangálni a lakásban...bár meg kell, hogy mondjam, nekem úgy is tetszik .

2018. február 15.

Most Mostar...


Csontváry gyönyörű festménye...
Nagy fába vágtam a fejszémet, akarom mondani az ecsetemet...megint. Mert festettem már hídakat, de most a mostari Öreg híd a feladat. 
A kishúgom kívánsága ez a  kép, nagyon tetszik neki, hát legyen.
Ja ! Igaz, Csontváry már gyönyörűen megfestette, kicsit félek is, de a húgom megnyugtatott, hogy nem kell csontváryszerű. Elég egy cseréppanniszerű is.
Hát elkezdtem tegnap a suliban. 
Mi lesz ebből, anyám borogass...
A híd mostanság...


Felvázoltam...

2018. február 8.

Cigi.

Szinte felfrissül a levegő, ahogy a csoport diák felszáll a buszra. Szépek, fiatalok, jókedvűek.Lehetnek úgy 15 -16 évesek...
Nevetgélnek, ugratják egymást, de nem zajonganak. Jó őket hallgatni.

Leszálláshoz kecmergek a három táskámmal, nehezen megy. Ha kapaszkodom, le kell tenni az egyik táskát, ha meg nem, akkor elesek.
Nézik a vergődésemet némán. Aztán látom, jeleznek, ők is itt szállnak le.
Megvárom, amíg minden leugrálnak a buszról, de ahogy földet érnek, abban a pillanatban meg is állnak, hátra se nézve.
Körbe állnak, és elő a cigit. Szépen, sorban, fiúk ,lányok jóízűen, mohón adják körbe az öngyújtót. 
Rágyújtanak. Olyan sürgetően, olyan mohón, mintha az életük függne tőle.




Nem is sejtik, hogy az életük függ tőle...

2018. január 29.

Hullanak a Cserepek...

Na nem a tetőről, hanem sajnos, közülünk.
Most kaptuk a hírt, hogy Albert unokatesónk meghalt.
Egy képet kerestem róla, de sajnos, sehogy sem találtam. Nagyon elszakadtunk egymástól, mióta ideköltöztünk Reziből.
Az emlékek ? Már megfakultak ennyi idő után...Tavaly, ott jártunkkor meglátogattuk, már beteg volt.
Néztem az arcát, nyugodt tekintetét, és a nagybátyámra gondoltam, igen tisztára az édesapja volt az Ali.
Nyugodj békében kedves unokaöcsénk. 

2018. január 16.

Dani képe...

Anyukája meséli, igen , nekem festette. Igaz, először ő sem értette a technikát, mint ahogyan én sem.
Nézem, nézem, közben arra gondolok, Tatán már ekkora hó lehet, hogy minden fehér ? De akkor hogy kerül ide a feldíszített fenyőfa?
Mivel a fa mellett egy háznak látszó építményt látok, fölötte a kép, szép lassan beugrott: hát ez nem ház, hanem a kandalló a nappaliban, fölötte egy kép, és mellette a szépséges karácsonyfa. 
Egyetlen mondattal elintézi abbéli aggodalmamat, hogy miért nem a háttérrel kezdte a festést...
- Mama, nálunk fehér a fal ! 
Aha! A lehengerlő, praktikus és frappáns választól még a szavam is elállt.
Nagyon köszönöm kicsim, gyönyörű ez a kép, megőrzöm.
Cserébe fogadd el ezt a szívecskét, ami a konyha plafonon jelent meg tegnap, és gyorsan lefényképeztem...
Most viszont rajtad a sor : találd ki, hogy került oda?

2018. január 14.

Meglepő ajándékom...

Pár nappal korábban jöttek a gyerekek köszönteni, mert elutaznak.
Kaptam mindenféle finomságot, tulipánt, Danitól saját festményét...
Egyszer csak a fiam beállított egy dologgal. Meresztgettem a szemeimet, de nem jöttem rá, mi ez a hatalmas OSB-lap, a közepén egy aranyos, csillogó masnival...
Ki kellett volna találnom pedig.
-Szabad a gazda !- mondtam a végén.
Így tudtam meg, hogy az én édes kisfiam egy padlásfeljáró ajtóval lepett meg, mivel nem bírta már elnézni a régit, ami nem volt más, mint egy jó nagy üres TV-doboz.
Meglepődni, meglepődtem az ötleten, de nagyon hálás vagyok érte.
Mert a törődést éreztem benne...

2018. január 7.

Pókfóbia...

Ilyesmi volt...

"Semmi nem tud akkora rettegést és pánikot kelteni sok ember szívében, mint egy félelmetes pók."

Nézem a tévét, néha beleszunyókálok, amikor valami megmozdul a világos lepedőn. Egy fekete pók ! Nem nagy, de nem is annyira kicsi.

Menekülne, de a felkapott újsággal azonnal agyoncsaptam szegényt...

Aztán tanulmányozni kezdtem, milyen pókot öltem meg. Annyira félek tőlük, hogy egész éjjel nem tudtam elaludni, hátha még több is akad a lakásban.

Neve is van : arachnophobia vagy mi.

Olvasom a védekezés módszerét. Kevés vízben borsmentaolajat önteni és azt szétkenni az ablakoknál, az ajtóknál, az ágy lábánál, állítólag ezt utálják.

De jó még a citrus, a teafa, a levendula és a fahéj olaj is.

Holnap megyek és felvásárlom az összes illóolajat...

2018. január 6.

Szép jel

In memoriam Tanti...

Szilveszterkor még vidáman játszottunk. A négy közül ő volt a legkedvesebb nekem. Hogy miért?
Amikor Nyivátka, az édesanyja szült, ő ott volt végig vele, segítette a kicsiket, mivel nagyon hideg volt, melengette őket, és amíg az anya biztos helyet keresett kiscicáinak, ő a mellére vette őket, azok meg őrülten szoptak az tej nélküli mellekből...
De nem csak ez. Okos volt, szelíd és szófogadó.
Csak egyszer kellett bármit is elmondanom neki, mindent megértett.
Igaz, kiskorától kezdve néma volt, valami volt a torkával, de ez nem zavarta abban, hogy "szóljon" hozzám reggelente.
Reggelre kihűlve találtuk. A férjem szerint megevett valami mérgezett dolgot, talán egeret. Lehetséges, mert nagy vadász volt őkelme, kegyen az szöcske, gyík, vagy légy, elkapta őket...ez lett a veszte is.
Nagyon hiányzanak a reggeli szertartások.
Míg a többiek aludtak, ő felkapaszkodott, és kaparászni kezdte a bejárati ajtó üvegablakát. Ez volt a jel.
Beengedtem, ő egyenesen bejött a kis szobába, ahol a számítógépen dolgoztam. Néha megsokallta, akkor felugrott rá, volt amikor ki is kapcsolta. De aztán elfoglalta a helyét a kockás pléden és csak nézett rám szeretettel...
Nagyon hiányzik.
Feugrott...


Velem foglalkozzál...

Bocs, hogy kikapcsoltam.


2018. január 4.

Az én kálváriám.

Történt vala, hogy tavaly augusztus elején megembereltem magamat, és végre feltárcsáztam A Honvéd kórházat a szokásos évi kontrollom érdekében.
Meg is kaptam az időpontot október 30-ra. Kicsit megnyugodtam, hol van az még, de jó.
De nem volt jó. Közben ugyanis elromlott a mammográfiás készülékük.
Hát ilyen van, gondoltam. Ami el tud romolni az el is romlik (már nem tudom ki mondta)...
Ahogy közeledett az időpont, egyre nyugtalanabb lettem, és úgy hetente felhívtam őket, tudván, hogy a beutaló is lejár három hónap alatt.
Türelemre intettek, hogy majd szólnak.
De én türelmetlen vagyok, főleg, ha rólam van szó. Aki már két mellrákon túl van, nem nagyon türelmes...
Bepróbálkoztam hát Tatabányán. Elmondtam a problémámat, de finoman szólva eltanácsoltak. Hogy ők nem tudják elvégezni a vizsgálatot, mert nincs náluk az előzmény...hogy így is csak karácsony előtt (október elején !) tudnak időpontot adni...hogy a mammográfiát követő ultrahang időpontja még kétséges.
Letettem a tatabányai vizsgálatról...vagyis visszatáncoltam a Honvédhez.
Október 28-án csengett a telefon, egy kedves női hang közölte, hogy a gép még most sem jó, érdeklődjek december közepén. 
Érdeklődtem, azaz érdeklődtem volna, ha felveszik a telefont.
A vonalas számot hívtam mindig, majd a mellék kapcsolást tárcsáztam. Sokszor. Sok pénzem elment.
Aztán a központ kezelőtől megtudtam, hogy még most sem jó a gép.
Karácsony hetében újra próbálkoztam, és felvették !
Nem, a gép még nem jó, majd érdeklődjek januárban.
Most január van. 2-án magam elé tettem a papírokat és a telefont, megfogadtam, addig addig tárcsázok, amíg fel nem veszik...
Felvették. Időpontot is kaptam, ami a következő:
Mivel a készülék még most sem jó, január 8-án negyed tizenkettőre jelenjek meg a Szabadság tér 7. szám alatt, ahol elvégzik a mammográfiás vizsgálatot.
Másnap, január 9-én menjek vissza a Honvéd kórházba, ott elvégzik az ultrahangos vizsgálatot, összehasonlítják, és meglesz az eredmény.
Én egy Komárom-Esztergom megyei kis faluban élek, majdcsak oda találok valahogy...csak nem értek bizonyos dolgokat.Augusztus óta hat hónap telt el. Hat hónap nagy idő, addig bármi történhet velem, velünk.
Mert a mellrák nem játék. Aki benne volt tudja.
Hosszú voltam tudom, de muszáj kiírnom magamból.
Közben állandóan kapacitálják a nőket, a megelőzés fontosságáról beszélnek...De hogyan?

 

2018. január 3.

Jaj, de cuki-i-i-i !

elbűvölő, bűbájos, ennivaló, angyali, tündéri, elragadó, drága, aranyos, ari, aranypofa, zabálnivaló, csábos, bájos, helyes, imádnivaló, takaros, tüneményes, édes, szeretetreméltó, édi, cukorfalat, tündibündi, cukimuki, szeretnivaló, husi, aripofa, kedves, cukkancs, cukipofa

Állítólag ezek a jelentései. 
Régen eszünkbe sem jutott ilyesmi. Volt a cuki, ami a cukrászdát jelentette, ahol finom francia krémest ehettük.
Most mást sem hallok , úton útfélen.
De a csúcs a minap egyik ismerősöm volt, aki így kiáltott fel:
- Olyan cukik vagyunk, nem?
De. És szerények is... 

2018. január 1.

Elkezdődött.

Fáradt vagyok, rosszul aludtam, vacakol a fogam, nincs jókedvem...
Az éjjeli fegyverropogáshoz hasonlatos petárdák engem a háborúra emlékeztetnek inkább.
Hatalmas robbanások, füstfelhő...A kutyák vonítanak, a macskáim eltűntek a jó meleg kis házukból.
Azon méláztam az éjjel, hogy máskor is volt petárda, de ekkora dörgést eddig nem hallottam még. És féltem is.
Éjféltájt Danika hívott bennünket valahonnan Csehországból, nem sokat értettünk belőle, mivel ott is hatalmas petárdázás volt.
A jókívánságot megértettük. A másik gyerekem Goából, a tengerpartról köszöntött bennünket.
Kibírtam éjfélig, koccintottunk a párommal és lefeküdtem, hogy aludjak végre...
Most aztán itt van 2018. !
Hálás vagyok, amiért megértem. Hálás vagyok, hogy van meleg lakásunk, finom falatok, pezsgő meg minden.
Akkor meg mi az oka a rosszkedvemnek?
Csak a fogam lehet a ludas... Vagy ki tudja...