2012. november 27.

Ima...

Juhász Gyula
Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy felettünk csak az Úr itélhet.

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg
S a szeretet szavát feszítené meg.

Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.

Mai gyerek....

- Mama, ugye most viccelsz ? - kérdezte mosolyogva Dani (4 éves) , amikor meglátta az ablakban lógó mikulásféleséget...
- Már miért viccelnék? - kérdezem megrőkönyödve, mert őszintén szólva nem ezt a regálást vártam tőle.
- Mert ez nem az igazi Mikulás mama. Az igazi Mikulás 6.án jön az óvodába...
Na bumm ! Ezt jól elkaptam ! Kicsit azért  megnyugodtam, mivel előszőr azt hittem, hogy Dani nem is hisz már a jó öreg Mikulásban, és  még azért korán lenne...
- Mama ! - folytatja. Csak egyet nem értek.
- Mondjad kicsim. - válaszoltam magabiztosan.
- Most akkor a Télapó, vagy a Mikulás jön hatodikán ?
Erre már nem tehettem mást, ölbevettem, és mesélni kezdtem neki szent Miklós püspökről.
Szent Miklós legendája
De ki is volt Ő valójában ?
Krisztus után 245-ben Kis-Ázsia-i Anatóliában született, egy gazdag család gyermekeként. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált ! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.


A legendának még csak a felénél tartottam, amikor felkiáltott:


- Csak tudnám, akkor miért jön egy nappal később?

2012. november 15.

Igen....




Osváth Erzsébet: Jött őszanyó

Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.

Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
 Látod a sok aranyat?

2012. november 13.

Mi füstölög?

Dalszöveg
Mi füstölög ott a síkon, távolban?
Talán biz az édesanyám kunyhója.


Sajnos nem.....

2012. november 12.

Kishúgomnak szeretettel....

Nézem a fekete-fehér , kicsit kopott képet. A kishúgommal állunk a kedvenc rétünkön, a kedvenc virágainkkal , kézenfogva...Illetve inkább én fogom az ő kezét, jó szorosan, mert vigyáznom kell rá, hiszen rám van bízva.
A virágok színe nem látszik, de én tudom, hogy margaréta, és kakastaréj...meg rezgőfű.
A ruhánk teljesen egyforma. Minden apró részlete megegyezik. Istenem ! Mennyire útáltam ezt az egyformaságot ! Annyira, hogy egyszer, mikor már végképp nem bírtam elviselni, lesz, ami lesz egy ollóval jól belevágtam a húgom új pulóverébe...
Édesanyám zokogott. Nagyon nehezen teremtette elő a pulóverekre valót, sok kosarat kellett a fején cipelni  a keszhelyi piacra. Nem bántott, csak nagyon szomorú lett.
Mondom, hogy már akkor is  rosszcsont voltam.
A húgom hozzám képest egy földreszállt angyal volt. Mégis nehezen tudtam vigyázni rá.
Amikor lenyelt egy fél barackot, ami a torkán megakadt, fuldoklott, és én nem tudtam vele mit kezdeni, végső kétségbeesésemben elcipeltem a falu szélső házához, ahol a körzeti rendőr és felesége laktak. Ő nem tudom hogyan, de valahogy kiszedte a jókora gyümölcsöt a torkából, éppen az utolsó pillanatban...
Mikor meztéláb ugráltunk a réten, egy nagy, kemény torzsába lépett szegénykém...még máig is meg van a helye a lábán.
Nehéz volt rá vigyázni. Rá, és az öcskösre. Mindketten rám voltak bízva, mint a legidősebbre. Én meg, mint egy vadcsikó száguldoztam volna, zabolátlan fantáziám űzött volna, de visszarántott a kötelességtudat...Így aztán vittem őket magammal a jóba, és a rosszba is...
Fakul az emlék, de nem múlik el, és ez a kép...ez a kép mindent felidéz. Köszönöm kishúgom !

2012. november 8.

Levél Jézuskának....

Dani diktálja,  én meg írom. Illetve írnám, de megkér, hogy inkább rajzoljam le, mert a " Jézuska biztosan tudja, hogy én még kicsi vagyok mama, és nem tudok írni " - mondja mély meggyőződéssel.
Lerajzolom a piros villamost, amit már régóta szeretne, bár a nyitható ajtóval gondjaim vannak.
Fényképezőgépet is szeretne, amit kicsit még korainak találok,  viszont elnézve Dani rólam készített felvételeit, amit az én gépemmel alkotott, lehet, hogy nem is korai...Azt már látom, hogy szenvedélyes fényképész lesz, mint a mamája.

Mikor így elsorolta, mire vágyik, egyszer csak megszólal:
- Szeretnék még egy tepsit is...
-Tepsit ?- kérdem meghökkenve. - Minek az neked bogaram?
- Az anyának szeretném, mert csak egy van neki. És sokat fogunk sütni majd.
Lerajzolom a tepsit, jön a következő kívánság:
- Kérek egy hűtőszekrényt is, de jó nagyot. Lerajzolod mama?
Persze, rajzolom. Közben arra gondolok, hogy ez az édes kis gyerek biztosan hallotta félfüllel, hogy a szülei a régi hűtő lecseréléséről beszélgetnek...
Csak szegény Jézuskát sajnálom, lesz dolga bőven....





A fotókat készítette: Eipl Dániel (4 éves) óvodás.
Modell :  Panni mama.

2012. november 4.

Szivárvány.

gepnarancs.hu » szivárvány
Állunk Danival a "Boji Néni" új síremlékénél. Titokban abban reménykedem, hogy nem fog kérdezni.
Nem is kérdezett. Kis kezébe adtam a meggyújtott mécsest, és ő ünnepélyes arccal elhelyezte a kövön. Egy darabig még úgy maradt guggolva, és nézte a kis lobogó lángot. Aztán felállt, és elnézett a hegyek fölé az égre, szeme felragyogott.
- Nézd mama! Szivárvány ! - kiáltotta.
S valóban. Az égen gyönyörű szivárványhíd feszült. 
Dani teljes meggyőződéssel közölte:
- Ezt a Boji néni küldte . Nekem.

2012. november 3.

Szerelem....

gyerekszerelem_hotdog_hu.jpg
- Szeretsz ? - kérdeztem pihegve az első csók után a nagy diófa alatt.
- Szeretlek. - válaszolta Matyi.
És mivel már akkor is igazi NŐ voltam, és mivel már akkor is megőrültem a ruhákért, nem azt kérdeztem, amit általában ilyenkor szoktak; "örökké", vagy "esküszöl", nem.

Azt kérdeztem:
- Ugye akkor is fogsz szeretni, ha nem nem leszek ilyen szép ruhában?
Ötévesek voltunk....

2012. november 2.

Az időskor diszkrét bája.

Hajnali négy óra van, sajnos már teljesen kialudtam magam, nincs értelme álmatlanul heverészni,inkább felkelek. Irány a fürdőszoba.
Nem tudom kikerülni a tükröt, mivel épp szemben van az arcommal, így aztán szembesülök a ténnyel : bizony Panna lelkem, megöregedtél...
Arcodon már nemcsak a nevetőráncok mutatkoznak, a szemeid alatt enyhe duzzanat, és igen, hát a hajad is hagy kivetnivalót maga után. Szomorú....
Ekkor egy kicsi hang ott belül megszólal. Elég megróvó a hangja.
- Mit akarsz? Voltál már ránctalan, az igaz, de ilyen boldog voltál-e, mint mostanában?
- Boldog vagyok ?- Igen, ez igaz ! - válaszol is rá egy másik hang.
Hát hogyne ! Feltolulnak az emlékek, amikor a munka, a gyereknevelés, az idősgondozás mellett nem volt idő észrevenni a sok szépséget körülöttem. Csak rohantunk, csak kapkodtunk mindig. Így telt el a negyvenkét év.
Egyik évszak követte a másikat , évre év, hónapra hónap, napra nap, és csak remélni mertem, hogy egyszer, majd egyszer...
Most itt van. Itt van a maga szépségeivel, a ráncokkal, a bajokkal, mégis nagyszerű szabadságérzésel...mert mondjátok meg drága barátnőim : van-e jobb dolog, mint hajnali négykor feltenni a kávét, leülni a számítógép elé, kedvemre nézegetni a világban. Ha meg mégis úgy gondolnám, vissza is feküdhetek akár. Vissza hát! Hiszen kinn zuhogó eső mossa a tetőt, a szél zörgeti a sárga faleveleket....
Ránc ide, vagy oda..tudjátok milyen szép a hajnali eső novemberben?

Füle Sándor
Novemberi szellem

Felhő-sátor nyílt fölém az éjjel,
S a novemberi szél csipkésre fújta
Úszott az égen mennyei fölénnyel,
Áldást szórt aztán, derűre, borúra

Boldoggá lesz az ember ettől,
Ha ázott is a ruha, vizes a haj,
Hideg a víz, és az melegít bentről,
Hogy nincsen mása hozzá, de legalább betakar

Furcsa briganti a szél, szeleburdi lovag.
Csak hajt, tajtékzanak a szél-lovak
Patáik könnyeket rúgnak szemembe

Kegyetlen, és furfangos is rajta,
Ahogy lovaival a lelkemet is hajtja
És hullik a víz, csak hullik peregve