Igen, újra elkapott egy régebbi betegségem, a nevét már nem tudom, pedig van egy előkelő francia neve is, valami Méniére- féle fülbetegség, vagy mi, mindegy is, ez rettenetes.
A forgó jellegű szédülés, amely a legkisebb mozgásra is erősödik , a bizonytalanság, a dülöngélés, hányinger meg minden.
Szóval nem jó.
Ha fekszem is csak akkor, ha behunyom a szemem.
Így meg rettenetesen unalmas, se TV, se könyv... így aztán van időm megtervezni a dolgokat, mi lesz majd, ha elmúlik.
Mert voltam már így, és bizony tudom, hogy minimum három nap, mire elmúlik. Az én örökmozgó természetem nagyon rosszul tűri ezt.
Egyedül a zene, ami jól esik szegény füleimnek.
No meg a férjem benyögése.
- Mondtam már, hogy egy szédült tyúk vagy ! (Próbál nevetni, de be van ijedve, látom.)
Most valamiért nem nevetek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése