Cigi.

Szinte felfrissül a levegő, ahogy a csoport diák felszáll a buszra. Szépek, fiatalok, jókedvűek.Lehetnek úgy 15 -16 évesek...
Nevetgélnek, ugratják egymást, de nem zajonganak. Jó őket hallgatni.

Leszálláshoz kecmergek a három táskámmal, nehezen megy. Ha kapaszkodom, le kell tenni az egyik táskát, ha meg nem, akkor elesek.
Nézik a vergődésemet némán. Aztán látom, jeleznek, ők is itt szállnak le.
Megvárom, amíg minden leugrálnak a buszról, de ahogy földet érnek, abban a pillanatban meg is állnak, hátra se nézve.
Körbe állnak, és elő a cigit. Szépen, sorban, fiúk ,lányok jóízűen, mohón adják körbe az öngyújtót. 
Rágyújtanak. Olyan sürgetően, olyan mohón, mintha az életük függne tőle.




Nem is sejtik, hogy az életük függ tőle...