Az és Viktoraim...

Igen, így többes számban, mert négy van...
A legidősebb sajnos már a temetőben alussza örök álmát, ő az édesapám, az idős az öcsikém, az ifjú az öcsém fia, a legifjabb pedig az ő fia...
Viktorok. Így hívom őket.
Szeretem mind a négyet. Az elsőt még haló porában is, a másik hármat pedig amíg csak élek.

A háromból egy az öcsém, a másik kettő a keresztfiam...

Legutóbb is összedugták az okos fejüket, és kihúztak a csávából ők hárman. Kész volt a két szoba festése, és ott álltam a leroggyant, csúnya szőnyegpadlókkal...
Ők hárman megcsinálták. Gyönyörűen.Csak egy szavamba került és jöttek...

Szeretetből...