Kaptam mindenféle finomságot, tulipánt, Danitól saját festményét...
Egyszer csak a fiam beállított egy dologgal. Meresztgettem a szemeimet, de nem jöttem rá, mi ez a hatalmas OSB-lap, a közepén egy aranyos, csillogó masnival...
Ki kellett volna találnom pedig.
-Szabad a gazda !- mondtam a végén.
Így tudtam meg, hogy az én édes kisfiam egy padlásfeljáró ajtóval lepett meg, mivel nem bírta már elnézni a régit, ami nem volt más, mint egy jó nagy üres TV-doboz.
Meglepődni, meglepődtem az ötleten, de nagyon hálás vagyok érte.
Mert a törődést éreztem benne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése