Nem történt semmi...

Kb. 15 éve nem láttam az öreget. Alapvetően jó viszonyban voltunk, mindig kedvesen köszönt, és őszinte érdeklődést láttam a szemében, amikor a hogylétem felől érdeklődött.

Most is úgy tűnt, örül nekem.

- Pannika, de régen láttam magát ! Örülök ! - és tényleg. 

Én is örültem neki. Egészen addig, amíg kutatóan a szemembe nézett, és a fejét csóválta.

- Mi történt magával ? - kérdezte.

- Miért kérdi Béla bácsi ? - kérdeztem vissza.

- Csak mert olyan nem jól néz ki. - Hát mit mondjak, szíven ütött a megállapítása.

-Hogyhogy nem jól ? Mi a baj ? - kérdeztem.

- Hát olyan szép kis arca volt emlékszem, tudja, olyan kis őszibarack.

-Meg le is fogyott nagyon. Eszik maga rendesen? - tette fel a költői kérdést.

Hebegtem , habogtam, nem tudtam mit válaszoljak.

Látta, hogy kicsit elvetette a sulykot, próbált is korrigálni, de bár ne tette volna !

- Ugye hát mit lehet tenni ...az idő megy.

Újra rám nézett, biztosan látta az arcomon a gondolataimat, mert szabadkozni kezdett.

Pedig hát nem történt semmi. Csak éppen időközben 76 éves lettem...