Egy nehéz nap éjszakája...

Felriadtam az éjjel, és már nem tudtam visszaaludni.Te jártál az eszembe. Amikor délután elbúcsúztam tőled, már láttam, hogy nem vagy jól...Szomjas voltál, hideg vizet kértél, de kihánytad. 
Simogattam sovány arcodat, és próbáltam mosolyogni, csak befelé folytak a könnyeim.
Te néha kinyitottad a szemed, rám  néztél, de láttam, nem ismersz meg.Egyszer csak megélénkültél, és olyan erővel kaptad el a karomat, hogy szinte belefájdult, magadhoz húzva végigcsókoltad  , és azt kérdezted:
- Most melyik vonatra szálljak fel?  
A hangod ijedt volt, és reménykedve szorítottad a karomat. Mondanom kellett valamit.Valami megnyugtatót.
- Amelyik közelebb van édesapám...
Nem jutott jobb az eszembe. Megnyugodtál, az arcod kisimult, szemeid behunytad, aludtál.Láttam, a külvilág megszűnt létezni, többet nem néztél rám.
Nehéz szívvel indultam haza, a szívem tele volt fájdalommal...
Hajnalban jött a hír, hogy édesapánk örökre elment.
Felszállt a legközelebbi vonatra...