2018. június 17.

Hadviselés...

Kettős offenzíva folyik kicsiny udvarunkban.
Így kezdődik minden napom. Nylonzacskó , gumikesztyű a kezemre, így indulok  a harc mezejére.
Először a hullákat szedem össze, amelyek megzabálták az este kiszórt csigaölő granulátomot, és elhulltak...
Nem mondom, undorodva csinálom ezt, de muszáj, mert nem szép látvány a sok hulla a virágok között... 
Aztán jön a nehezebbik feladat : az élőket összeszedni.
Elég csúnyák élve és halva is, és kicsit sajnálom is őket, így aztán mindig elmondom, hogy bocs, én nem bánnám, hogy itt éltek, csak ne rágnátok le minden virágomat válogatás nélkül...
Lenne egy harmadik megoldás is a futókacsa, amely előszeretettel pusztítja ezeket a kártevőket.
Egy jó barátom fel is ajánlott kettőt, de mire létre jött a dolog, elvitte őket a róka...
Meg különben sem szerettem volna, ha itt lófrálnak állandóan, hisz tudvalevő, hogy szeretik az ember közelségét, és egészen az ajtóig jönnének.
Harc az élet . Minden este, és minden reggel.
Hálátlan feladat, de a virágok hálásak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése