2018. augusztus 7.

Piros ruha,piros kalap, és a darazsak...

Hülyeségnek tartottam, nem hittem el ezt a "színes ruhában ne menj a kertbe" című okosságot. Egészen tegnapig, amikor is piros ruhában és piros kalapban kóvályogtam a virágaim között.
Éppen a kert végében gyönyörködtem a napraforgókban, amikor felfigyelt rám a hatalmas lódarázs. Először nem vettem komolyan, amint fenyegető dongással egyre közelebb keringett körülöttem. Kicsit arrébb mentem, ő is arrébb jött...
Jobbra mentem, ő is jobbra, balra, ő is balra vette az irányt, míg aztán rájöttem, hogy engem követ.
Szégyen a futás, de hasznos alapon egészen a házig futottam, a szörny utánam. Igen, az ajtóig kísért az ijesztő dongásával, de sikerült beiszkolnom...
Biztosan valami nagy piros virágnak nézett, holnaptól komolyan veszem ezt a dolgot, gondoltam magamban...
De sorsom még aznap beteljesedett. Szilvaszedés közben fájdalmasan a tenyerembe mart egy darázs. Hiába a sorsát senki nem kerülheti el.
Pedig most fehér ruhában voltam....

3 megjegyzés:

  1. Kalap nélkül kapott el egy méhecske, azaz én nem voltam kalapban, hogy ő abban volt-e az már soha sem fog kiderülni.
    Kora reggeli locsoláskor éreztem meg a fájdalmas szúrást, kihúztam a fullánkot, láttam hogy szegényke földre hull...
    A combomon máig látható a nyom, tarjagos lila majd kb 20 cm átmérőjű duzzadt "lepény" lett és nehezen múlt el. Rémesen viszketett bármit is próbáltam tenni.... Lehet, hogy kalapban megúsztam volna?

    VálaszTörlés
  2. Csípett már meg máskor is, de ez most nagyon fájdalmas volt...

    VálaszTörlés
  3. Szerintem tök mindegy nekik, ha egyszer kinéznek maguknak, ritkán van menekvés. Ezek is egyre többen vannak, csakúgy, mint a náluk is utálatosabb poloskáknak. Ők ugyan nem csípnek, de irtó büdösek.

    VálaszTörlés