In memoriam Tanti...

Szilveszterkor még vidáman játszottunk. A négy közül ő volt a legkedvesebb nekem. Hogy miért?
Amikor Nyivátka, az édesanyja szült, ő ott volt végig vele, segítette a kicsiket, mivel nagyon hideg volt, melengette őket, és amíg az anya biztos helyet keresett kiscicáinak, ő a mellére vette őket, azok meg őrülten szoptak az tej nélküli mellekből...
De nem csak ez. Okos volt, szelíd és szófogadó.
Csak egyszer kellett bármit is elmondanom neki, mindent megértett.
Igaz, kiskorától kezdve néma volt, valami volt a torkával, de ez nem zavarta abban, hogy "szóljon" hozzám reggelente.
Reggelre kihűlve találtuk. A férjem szerint megevett valami mérgezett dolgot, talán egeret. Lehetséges, mert nagy vadász volt őkelme, kegyen az szöcske, gyík, vagy légy, elkapta őket...ez lett a veszte is.
Nagyon hiányzanak a reggeli szertartások.
Míg a többiek aludtak, ő felkapaszkodott, és kaparászni kezdte a bejárati ajtó üvegablakát. Ez volt a jel.
Beengedtem, ő egyenesen bejött a kis szobába, ahol a számítógépen dolgoztam. Néha megsokallta, akkor felugrott rá, volt amikor ki is kapcsolta. De aztán elfoglalta a helyét a kockás pléden és csak nézett rám szeretettel...
Nagyon hiányzik.

Feugrott...

Velem foglalkozzál...

Bocs, hogy kikapcsoltam.