Kába szufla...

Ma reggel kerek egy órával korábban mentem ki a megbeszélt helyre, nyolc óra helyett hét órára.Nem boszankodtam, amikor a tanárnő a telefonban nevetve közölte, hogy forduljak vissza, és egy óra múlva majd felvesznek.Nem bosszankodtam, figyelmem inkább ismét a természetre irányult.
Érdekes idő volt.Bár nem pattogtak a mínuszok, mégis meglehetősen fáztam.Csípős szél fújt, a frissen húzott fogam helye is belesajdult, barátságtalan nap elé néztünk.
És akkor a fák mögött feljött.
No nem sokáig maradt, mert a szürke felhők hamar eltakarták a szemem elől, de pont elég ideig, hogy irtó jó kedvem kerekedjen, és előkapjam a fényképezőgépemet.

Mondom.Február dereka van, hideg, talán esni is fog, az ágak mögött mégis a tavaszt sejtetően ragyog a Nap. Meg is állapítottam rögtön, hogy ki korán kel, napfelkeltét lel.Ettől aztán végképp jó kedvem lett, amit egész nap nem sikerült senkinek sem elrontania.Köszönöm napocska....