2011. február 23.

Filléres emlékeim V.

A légyfogó....
Emlékeimben úgy él, mint valami félelmetes vadász szerszám. Édesanyám hetente gondosan kiűrítette az ecetes vízbe fulladt, pórul járt légyhullákat.Kimosta, feltöltötte tiszta, ecetes vízzel, a nyílás alá fehér papírt rakott kristálycukorral jól meghintve.
Jöttek aztán a mohó, mit sem sejtő, torkos legyek.Rászálltak a cukorra, lakmároztak, aztán felrepültek, egyenesen bele a légyfogóba. Amikor rájöttek, hogy csapdába kerültek, már késő volt.Körbe-körbe repkedtek kétségbeesetten, majd mindannyian a vízben végezték. Sokszor elnéztem őrült haláltáncukat a búra alatt, micsoda szívósan , kétségbeesetten próbálnak szabadulni...
Aztán ezt a csapdát felváltotta a ragadós papírlégyfogó, majd jött a Chemotox. Az üvegbúra idejétmúlta lett. A faliszekrényben kuksolt, amikor megtaláltam, és hazahoztam.Nem, nem üzemeltem be újra, de néha elmerengek fölötte.Ha nincs is már funkciója, a gyerekkort juttatja eszembe. Amúgy formára, színre, dísztárgynak sem utolsó..... 

6 megjegyzés:

  1. Én eddig nem találkoztam ilyen légyfogóval...de nem is rossz ötlet:)...szerinted, ez kint a teraszon is működne? Kicsit irigyellek a tárgyaid miatt...sajnos nekem nincs kézzel fogható emlékem.

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom, kapható-e valahol ilyen, de ha valaki gyártaná, biztosan nagy sikere lenne, nagyon környezetbarát....

    VálaszTörlés
  3. Most látok ilyet először. Nagyon ötletes és praktikus. Inkább lenne, mint a vegyszerek.

    VálaszTörlés
  4. Hűha!ha te sem ismered, akkor látszik, milyen öreg vagyok....

    VálaszTörlés
  5. A' mán nem így van! Csak felénk nem volt honosodva.

    VálaszTörlés
  6. Én sem ismertem,de dísztárgynak is tényleg nagyon jó az érdekes forma miatt,esetleg gyertyát tenni bele?

    VálaszTörlés