2011. február 24.

Egyik példaképem...

Sétám során minden nap megcsodálom.Valami elképesztően gyönyörű, ahogy erős indáival, smaragdzöld leveleivel átöleli a vén diófa törzsét. Mit neki mínusz 10 fok, mit neki hőség, ő mindig, minden helyzetben, rendületlenül gyönyörű.
Ő a borostyán. Borostyán, boroszlán, repkény, több neve is van.Mifelénk repkénynek hívtuk, itt a Duna partján borostyánnak. Örökzöldként jóleső érzés a téli hidegben a szemnek, jelképe az örök megújulásnak, a halhatatlanságnak.
A keresztény szimbolikában az örök életet jelképezi, ezért ültetik a sírokra előszeretettel.
A szerelemben a hűség jelképe, mivel fojtogató öleléssel ragaszkodik "hordozójához".
Nagyon hosszú életű, 100 éves korában díszlik a legszebben....
Azt hiszem, nem kell több magyarázat arra, hogy miért lett a példaképem. 
  

2 megjegyzés:

  1. Kedves Annalíz! Én idáig nem kedveltem (felénk) borostyánt, épp a temetőbe ültetése miatt...nekem túl zordnak hatott. De most már, másképp nézek majd rá:) Köszönöm, hogy megosztottad!

    VálaszTörlés
  2. De jó, hogy megkedvelted!Sokáig én is egy parazitának gondoltam, úgy mint a fegyöngyöt, de róla is megváltozott a véleményem azóta...

    VálaszTörlés