Egyik példaképem...

Sétám során minden nap megcsodálom.Valami elképesztően gyönyörű, ahogy erős indáival, smaragdzöld leveleivel átöleli a vén diófa törzsét. Mit neki mínusz 10 fok, mit neki hőség, ő mindig, minden helyzetben, rendületlenül gyönyörű.

Ő a borostyán. Borostyán, boroszlán, repkény, több neve is van.Mifelénk repkénynek hívtuk, itt a Duna partján borostyánnak. Örökzöldként jóleső érzés a téli hidegben a szemnek, jelképe az örök megújulásnak, a halhatatlanságnak.
A keresztény szimbolikában az örök életet jelképezi, ezért ültetik a sírokra előszeretettel.
A szerelemben a hűség jelképe, mivel fojtogató öleléssel ragaszkodik "hordozójához".
Nagyon hosszú életű, 100 éves korában díszlik a legszebben....
Azt hiszem, nem kell több magyarázat arra, hogy miért lett a példaképem.