Dani

Nem írtam még Daniról, életem Férfijáról, így nagy F-fel.
Dani az egyetlen unokám.Két és fél éves csodálatos kisfiú, akinek születése körül sok zűr volt....
A szülei végigrettegték a hónapokat, amikor még pocaklakó volt, és én nem csodálom, hiszen Dani testvére nem tudott megszületni, mivel magzati korában meghalt, angyallá lett...
Izgalommal vegyes csalódást éreztem, amikor a menyem közölte velem az ultrahang eredményét: kislány.Látták az arcomon, hogy valami nem stimmel, és faggattak, hát megmondtam, hogy én gondolatban, és álmomban is mindig egy szőke kisfiúval beszélgetek.Egy szőke, édes kicsi fiú volt a fejemben.
Persze, nem sokat törődtek az én "ábrándjaimmal", egy nagy rakat kislányruhával, kedves lánynévvel, boldogan készülődtek...lassan teltek a hónapok.Dani aztán hét hónaposan úgy gondolta, kicsi neki ez a ház, s kirúgta az oldalát.Megszületett.
Nagy volt az elképedés, de hamar belenyugodtak, a két bőröndnyi lánykaruha felkerült a padlásra, a Daniélla névből pedig könnyű volt Dánielt fabrikálni.
Dani baba korától egy szeretetbomba.Ha velem van, röpködök, és olyan könnyűnek érzem magam, mint egy lepke.Én még  ennyi szeretetet, figyelmet, kedvességet nem kaptam senki mástól.
És most itt van nálunk. Mélyen a szemembe néz, és úgy mondja: mama pettyünk.Ami annyit jelent, hogy fessünk.Előkapjuk a vízfestéket,és máris mázolunk.Úgy látszik a vérében van...talán valaha nagy művész lesz.
Ma nagyon boldoggá tett.Nem úgy hívott, hogy mama, hanem nemes egyszerűséggel a nevemen szólított: Panni pettyünk- mondta.

Most alszik. Őrzöm az álmát, várom, hogy kinyissa sötét szemeit, és megszólítson: cia Panni....