Filléres emlékeim VI.

Bár most így rosszúl hangzik, mert ez egy nagyon drága emlék nekem.Apai nagyanyámat ábrázolja, ahogyan az akkori divat szerint áll a barátnőjével a pünkösdi rózsák előtt...Ő a fehér ruhás, az én nagyanyám.Régebben már feltettem ide egy videót, amit teljesen véletlenül találtam meg a you tube-on: "Meghaltak" címmel.

Én még nem éltem akkor.Az én nagyanyám 1945.május 9-én hősi halált halt Reziben, és így került be a Hősök könyvébe.Nagyon bátor asszony volt. Magas, erős, nem ijedt meg a saját árnyékától.Akkor sem ijedt meg, amikor az orosz katona kezéből kicsavarta a géppisztolyt, eldobta, és mint aki jól végezte dolgát, befordult a konyhába. Ekkor érte a becsapódás. A katona kézigránátja éppen telibe találta....Sok-sok repesszel a testében még egy egész délutánt szenvedett, de egyre csöndesebb lett, és estére meghalt. Édesapámat, aki éppen a fogolytáborból evickélt haza nagybetegen, már nem tudta megvárni. Pedig mennyire várta ! 
Íme a kép.Nézem, és keresem rajta az én arcvonásaimat...Amikor kisebb voltam, édesapámtól mindig azt hallottam, hogy én, mint a legelső unoka, mennyire hasolítok nagyanyámra. A nevemet is tőle kaptam, így lettem Anna. Illetve Anna Erzsébet, nagyanyám és édesanyám után.
Nagyon szeretem Őt. A példaképem, és büszke vagyok Rá. 2011. május 29-én ismét megemlékeznek a hősökről Reziben. Ott helyem, ott a helyünk.....