Jégcsapok

MJ blogját olvasva engem is megrohannak gyerekkorom édes-bús emlékei, és azok a nagy telek.
Nem tudom, a mai gyerekeknek mond-e valamit az szó, hogy "kapca", meg "ródli", de az én szívemet mintha egy meleg kis kéz simogatná, ahogy ezeket a szavakat olvasom.
Fáztunk hát. Hogyne fáztunk volna a kemény hidegben több órai csúszkálás után, de Peresztegi Imre még kitalálta ezt a jégnyalást.Öt éves voltam, és mindig fiúkkal játszottam inkább, mert olyan bátrak voltak, és nem nyivákoltak, mint némelyik lány.
Imréék alacsony kis házán gyönyörű jégcsapok lógtak.Az ügyesebbek gyorsan lekapkodták, és boldogan nyalták, csak nekem nem jutott a hideg csodából.Nem akartam sírni, de nagyon elkeseredtem.Akkor jött Matyi a "mentőötlettel", és én balga, nem láttam át a fondorlatot.
- Nézd ! A hidas alatt még mennyi van !

Tényleg.Gyönyörű nagy jégcsapok lógtak a disznóól hidasának deszkái alatt.És különlegesek , sárga színűek voltak! Még az sem volt gyanús, amikor Matyi álszent udvariasággal bemászott a hidas alá, és letörte nekem a legnagyobbat.Boldogan vettem a számba a gyönyörű színű jégcsapot,amikor Imre anyja megjelent az udvaron, és mindennek elhordta a fiúkat, amiért ilyen csúnyán elbántak velem lány létemre....Akkor nagyon fájt Matyi árulása.Annyira fájt, mintha a hegyes, sárga színű, disznópisi-jégcsapot egyenesen a szívembe vágták volna.Mert akkor még nem tudtam, hogy ez Matyi szerelmének első megnyilvánulása volt......